Babérmeggy baktériumos levélszáradása

A babérmeggy baktériumos levélszáradását két baktérium, a Pseudomonas syringae pv. syringae és Xanthomonas arbicola pv. pruni okozhatja. A leveleken nekrotizálódó, szabálytalan, vöröses szélű, barna színű, 1-4 mm átmérőjű levélfoltok láthatóak.  A foltok közepén a levélszövet elhal, majd kihullik a levélből, így lyukat hagyva maga után. A fertőzött levelek idővel lehullanak a növényről. A betegség terjedésének […]

Őszi lemosó permetezés

Az őszi lemosó permetezés a károsítók megjelenésének megelőzésére szolgál. Alkalmazásával gyéríthetjük a kártevőket, kórokozókat, így csökkentve a tavasszal és nyáron kijuttatandó vegyszerek mennyiségét. Ezt a kezelést ősszel, a lombhullás időszakában érdemes elvégezni minden olyan fás szárú lombhullató növényen, amelynél fertőzés veszélye áll fenn. A permetezést nagy mennyiségű permettel, lemosásszerűen végezzük, úgy, hogy a növény minden […]

Levendula fitoftórás betegsége

  A fő károsítók a Phytophthora nicotianae és P. cactorum. A fitoftórás gyökérrothadás a levendula jelentős betegsége, mely egy-két héten belül elpusztíthatja a fertőzött növényeket. A betegség kialakulásához nedves körülmények kellenek a levendula mezőkön. Ha kialakult a fertőzés, a spórák elszóródhatnak a szomszédos területekre, illetve a víz lemoshatja az alacsonyabban fekvő területekre. A talaj feletti […]

Fagyal levélfoltosodása

A fagyal levélfoltosodása (Thedgonia ligustrina) betegség kialakulása meleg, nedves, párás körülmények között gyakori. A fertőzött levelek színén 2 mm átmérőjű, barna szegélyű, középen kivilágosodó foltok alakulnak ki, a fonákán pedig a barna, szegély nélküli foltokban láthatóak a barna, bolyhos spóratartók (konidiofórák). Súlyos károsítás esetén a beteg levelek lehullanak. Rendszeres nyírással szellősebbé tehető a növény, illetve […]

Seiridiumos ágelhalás

A Seiridium cardinale egy olyan gombafaj, amely cipruson, tuján és más rokon örökzöld növényen okoz károkat. A betegség első tünete a kéreg barnulása vagy vörösödése, illetve besüppedésea fertőzés helyén. A kéreg deformálódik, gyantásodás is előfordulhat, majd hajtásszáradás, ágelhalás figyelhető meg, végül az egész növény elpusztul. Az eső és a magas relatív páratartalom kedvez a kórokozó […]

Tuja kabatinás hajtáselhalása

A tuja kabatínás hajtás- és ágpusztulása (Kabatina thujae) a tuján, borókán, cipruson és hamiscipruson okoz károkat. A fertőzés hatására a hajtásvégek először szürkészölddé, barnává válnak, később az ágcsúcsok, vagy akár az egész hajtás is elhalhat. A károsított hajtások pikkelylevelein fekete, apró foltok, a gomba termőtestei figyelhetők meg. A kórokozó a fertőzött hajtásokon telel át, és […]

A puszpángrák

A puszpáng ráknak (Volutella buxi) széles a gazdanövényköre, számos fás szárú növényen károsít, de az örökzöld puszpáng (Buxus semperviren) a fő tápnövénye. Levélhullást és hajtáselhalást okoz. Mielőtt a puszpáng újra növekedésnek indul tavasszal, a fertőzött ágakon a levelek csúcsa először pirossá válik, majd bronz, végül szalmasárga színű lesz. A fertőzött ágak hamar elhalnak. Nedves, párás időjárási […]

Fenyőilonca

A fenyőilonca (Evetria buoliana), hazánkban, a fenyvesekben, széles körben elterjedt faj. Fő tápnövényei az erdei fenyő (Pinus silvestris), a fekete fenyő (P. austriaca), a tengeri fenyő (P. pinaster), a simafenyő (P. strobus) a Pinus-fajok. Az imágó elülső szárnya téglavörös színű, amelyen ezüstös harántvonalak figyelhetők meg, hátulsó szárnya barnásszürke. Egy nemzedékes faj. Rajzása kedvező időjárás esetén […]

Tölgy csipkéspoloska

A tölgy csipkéspoloska (Corythuca arcuata) Észak-Amerikából származó faj. Európában első példányai 2000-ben kerültek elő, Magyarországon 2013-ban észlelték először. Hazájában nem tartják jelentős kártevőnek, de egy-egy fán jelentős lombvesztést okozhat. A 2016-os évben Magyarországon intenzív terjedést mutatott, ezért számítani lehet a kártételére. Legfőbb tápnövénye a tölgy, de emellett károsítja az alma fát, szelídgesztenyét, vadrózsát és juharfát. Teste szürkés színű, […]

Tujaszú

A tujaszú (Phloeosinus thujae) teste barnás-feketés színű. Legfőbb tápnövényei a tuja ( legelőször a smaragdtuját támadja), a boróka és a cédrus. Kártételének hatására a fa kérgén röpnyílások, a kéreg alatt hosszanti járatok találhatóak.   Tavasszal a lárvák a legyengült növények törzsén lárvajáratokat alakítanak ki. Nagyjából 4 mm mélyen berágnak a fás részbe, és ott bábozódnak […]

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13