A NövényDoki

Posts by A NövényDoki

Szil zacskós gubacstetű

A szil zacskós gubacstetű (Tetraneura ulmi) Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is elterjedt faj, melynek fő tápnövénye a szil (Ulmus campestris, U. scabra). A szil kérgén elhelyezkedő petékből április-május környékén kelnek ki a lárvák. Szívogatásuk hatására a leveleken jellegzetes, 1 cm nagyságú zacskógubacsok képződnek. Ezekben a gubacsokban fejlődik ki a szárnyas nemzedék, amely június elején a […]

Körte hajtáselhalása májusban

Az elmúlt időszakban sokan kerestek meg a körte hajtáselhalásának problémájával. Ez a kártétel könnyen felismerhető és szembetűnő, azonban általában nem túl jelentős. A kártételt  a hajtáshervasztó darázs (Janus compressus) okozza. Elsősorban a körtét károsítja ez a rovar, azonban már más almatermésű növényen is megfigyelték kártételét. Apró méretű,(7mm) fekete-vörös potrohú darázs. Kártétele abban nyilvánul meg, hogy a nőstény […]

Nagy rózsa-levéltetű 

A napokban több helyen is tapasztaltam, hogy ez a kártevő igen nagy mértékben jelent meg a házi kertekben, és komoly problémát okoz a tulajdonosoknak. A nagy rózsa-levéltetű (Marcrosiphum rosae) fő tápnövénye a vadrózsa és a termesztett rózsa. Eurázsiából származó faj, de ma már Magyarországon is közönséges kártevőnek számít. Az imágó testhossza 3,4-3,6 mm, teste hosszúkás tojásdad […]

Monilinia elleni permetezés Meggyfáknál

Aktuális probléma, hogy a virágzó csonthéjasoknál megjelenhet a virág és hajtás elhalás. Ezt a Monilinia laxa nevű gomba okozza. Most főleg  a virágzásban lévő meggy fákra érdemes figyelmet fordítani, de a fertőzés  az összes csonthéjas termésű növényt  támadhatja. A fertőzés virágzás alatt, a szirmok megjelenésekor károsítja a virágokat. Ilyenkor a virág sziromlevele és kocsánya is […]

Leander baktériumos betegsége

(Pseudomonas savastanoi pv. nerii) Melegigényes kórokozó, ezért tartósan meleg időszakokban könnyebben elszaporodik. A leander egyik legveszélyesebb betegségei közé tartozik. A beteg növényeknek a hajtásain, ágain és levelein szemölcsös daganatok, csomók jelennek meg. Súlyos esetben a hajtások torzulnak, majd elszáradnak, a levelek lehullanak. A virágok és a magtok is deformálódhat, a bibe pedig elhal. A baktérium […]

Nyugati virágtripsz

A nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) üvegházi kártevő, mely főként a paprikát, paradicsomot, uborkát, és számos dísznövényt, többek között a gerberát, rózsát, szegfűt is károsítja. Szabad szemmel alig észrevehető állat, a kifejlett nőstény 1,3-1,9 mm, a hím kb. 1,2 mm. Nősténye a károsított növény levelének fonákára, a bőrszövet alá süllyeszti tojásait. A tripszek szívogatásától az idősebb […]

Elolvadt a hó, megjelent a hópenész

A hópenész (Fusarium nivale) leggyakrabban hóolvadás után jelentkezik. Sárga vagy barnás, 10-30 cm átmérőjű, körkörös folt jelenik meg a gyepen, amin fehér színű vattaszerű micéliumszövedék figyelhető meg, mely hasonlít a pókhálóhoz. A foltok gyorsan terjedhetnek és elpusztíthatják a gyepet. A fű vágása segíthet csökkenteni a kockázatot, illetve ha ősszel kerüljük a magas nitrogénadagolást. Ehelyett inkább káliumban […]

Tavaszi lemosó permetezés

A napi hőmérséklet kezdi elérni a  +10°C fokot, így érdemes lassan megkezdeni a lemosó permetezéseket. A lemosó permetezés, az egyik elengedhetetlen lépések közé tartozik. Ezzel jelentősen csökkenthetjük a fertőzéseket kialakulását, és a kártevők megjelenését. Fontos, hogy ezt a kezelést, rügypattanás előtt elvégezzük.  A lemosó szerek, természetes hatóanyagú készítmények (réz, kén, olaj), így nem olyan vegyszerek […]

Tiszafa-gubacsszúnyog

A tiszafa-gubacsszúnyog (Taxomyia taxi) egynemzedékes, kétéves fejlődési ciklusú faj. Tápnövénye a tiszafa. Rajzása május-júniusban várható. A nőstények tojásaikat a rügyekre helyezik, melyből a károsítás hatására nagyméretű (1-3 cm), articsókára emlékeztető gubacsok képződnek. Ezekben a gubacsokban fejlődnek egyesével a narancsszínű lárvák. Ebben két télen keresztül károsítanak. A gubacs 60-80 összezsúfolódott tűlevélből áll, mely tűlevelek az átlagosnál […]

Üvegházi-molytetű 

Az üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum) más néven liszteske trópusi eredetű faj, de ma már minden földrészen elterjedt. Hazánkban, a növényházakban egész évben károsít, nyáron a szabadban is megtelepszik. Polifág kártevő, Magyarországon a zöldségfélék közül paradicsomon, uborkán a leggyakoribb, ezen kívül paprikán, babon is megjelenhet. Számos dísznövények károsít, de a zsályán, muskátlin, fukszián különösen gyakori. Soknemzedékes […]

Májusi cserebogár telelése

A májusi cserebogárnak (Melolontha melolontha) 3-4 év alatt alakul ki egy nemzedéke. Lárvái, a pajorok. A három év alatt különböző talajmélységekben helyezkednek el. Tél előtt a talaj mélyebb rétegeibe, akár 70-80 cm mélyre is lehúzódnak a hideg elől. Tavasszal, amikor a talajhőmérséklet eléri a 11-12 °C-ot, újra feljönnek a növények gyökerei közelébe, amelyeken táplálkoznak. Két […]

Selyemfényű puszpángmoly telelése

  A selyemfényű puszpángmolynak (Cydalima perspectalis) évente 3 nemzedéke fejlődik. Az első nemzedék június elején, a második július végén – augusztus elején, a harmadik pedig szeptember második felében rajzik. A harmadik nemzedék hernyó alakban, az általuk szőtt levelek között, többnyire a hajtásvégeken telel át. Tavasszal 9-10 ⁰C körüli hőmérséklet esetén az  áttelelt lárvák aktivizálódni kezdenek. Ez körülbelül […]

Vadgesztenye aknázómoly telelése

A vadgesztenye aknázómoly (Cameraria ohridella) nőstényei a nyári, 3. nemzedék rajzása után a levelekre helyezik tojásaikat. A tojásokból kikelő lárvák a levél bőrszövete alatt aknákat készítenek, és ott táplálkoznak, ürüléket hagyva maguk után. Az általuk kialakított aknákban kezdik meg a bábozódást. Az áttelelés báb alakban történik a talajra hullott levelekben, ezért a tavasszal kelő lárvák […]

Közönséges takácsatka

A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) széles tápnövénykörrel rendelkezik. A gyümölcsfákon, zöldség-, gyógy- és dísznövényeken egyaránt károsíthat. Mivel leginkább a meleg, száraz körülmények kedveznek neki, így a növényházakban, fűtött lakásokban is elszaporodhatnak.   A kifejlett imágó színe narancssárga, teste 0,5 mm hosszúságú. A tojások fehérek, szabad szemmel alig észrevehetőek. A közönséges takácsatka minden mozgó fejlődési alakja […]

Leander pajzstetű

A leander-pajzstetű (Aspidiotus nerii) legfőbb tápnövénye a leander. A gyapjas pajzstetűvel egyetemben a leanderek legfőbb károsítói. A leander pajzstetű hazánkban gyakori kártevő. Pajzsuk hosszúkás, fehér vagy szürkésbarna színű, és leemelhető az állatról. A nőstények pajzsa mindössze 1,5-2 mm, ennek ellenére szabad szemmel is jól észrevehető. A kártevő a leander föld feletti részeit szívogatja, legfőképp a levelek fonákján […]

Gyapjas pajzstetű

A gyapjas pajzstetvek (más néven kósza pajzstetűnek vagy vándor pajzstetűnek nevezik) elsősorban szobanövényeken okoznak károkat az őszi-téli időszakban, tápnövénykörük igen széles. Pajzsuk fehér, vattaszerű, méretük 3-4 mm. Egy vattacsomóban több ezer tojás lehet. A lárvák megjelenése június-júliusra tehető. Ezek a pajzstetvek helyváltoztatásra képesek, miután kikeltek a tojásból, a lárva és a kifejlett alak is. A […]

Babérmeggy baktériumos levélszáradása

A babérmeggy baktériumos levélszáradását két baktérium, a Pseudomonas syringae pv. syringae és Xanthomonas arbicola pv. pruni okozhatja. A leveleken nekrotizálódó, szabálytalan, vöröses szélű, barna színű, 1-4 mm átmérőjű levélfoltok láthatóak.  A foltok közepén a levélszövet elhal, majd kihullik a levélből, így lyukat hagyva maga után. A fertőzött levelek idővel lehullanak a növényről. A betegség terjedésének […]

Őszi lemosó permetezés

Az őszi lemosó permetezés a károsítók megjelenésének megelőzésére szolgál. Alkalmazásával gyéríthetjük a kártevőket, kórokozókat, így csökkentve a tavasszal és nyáron kijuttatandó vegyszerek mennyiségét. Ezt a kezelést ősszel, a lombhullás időszakában érdemes elvégezni minden olyan fás szárú lombhullató növényen, amelynél fertőzés veszélye áll fenn. A permetezést nagy mennyiségű permettel, lemosásszerűen végezzük, úgy, hogy a növény minden […]

Levendula fitoftórás betegsége

  A levendula fitoftórás betegségének a fő kórokozói Phytophthora nicotianae és P. cactorum. A fitoftórás gyökérrothadás a levendula jelentős betegsége, mely egy-két héten belül elpusztíthatja a fertőzött növényeket. A betegség kialakulásához nedves körülmények kellenek a levendula mezőkön. Ha kialakult a fertőzés, a spórák elszóródhatnak a szomszédos területekre, illetve a víz lemoshatja az alacsonyabban fekvő területekre. […]

Fagyal levélfoltosodása

A fagyal levélfoltosodása (Thedgonia ligustrina) betegség kialakulása meleg, nedves, párás körülmények között gyakori. A fertőzött levelek színén 2 mm átmérőjű, barna szegélyű, középen kivilágosodó foltok alakulnak ki, a fonákán pedig a barna, szegély nélküli foltokban láthatóak a barna, bolyhos spóratartók (konidiofórák). Súlyos károsítás esetén a beteg levelek lehullanak. Rendszeres nyírással szellősebbé tehető a növény, illetve […]

Seiridiumos ágelhalás

A seiridiumos ágelhalás (Seiridium cardinale) egy olyan gombafaj, amely cipruson, tuján és más rokon örökzöld növényen okoz elhalást. A betegség első tünete a kéreg barnulása vagy vörösödése, illetve besüppedése a fertőzés helyén. A kéreg deformálódik, gyantásodás is előfordulhat, majd hajtásszáradás, ágelhalás figyelhető meg, végül az egész növény elpusztul. Az eső és a magas relatív páratartalom […]

Tuja kabatinás hajtáselhalása

A tuja kabatínás hajtás- és ágpusztulása (Kabatina thujae) a tuján, borókán, cipruson és hamiscipruson okoz károkat. A fertőzés hatására a hajtásvégek először szürkészölddé, barnává válnak, később az ágcsúcsok, vagy akár az egész hajtás is elhalhat. A károsított hajtások pikkelylevelein fekete, apró foltok, a gomba termőtestei figyelhetők meg. A kórokozó a fertőzött hajtásokon telel át, és […]

A puszpángrák

A puszpáng ráknak (Volutella buxi) széles a gazdanövényköre, számos fás szárú növényen károsít, de az örökzöld puszpáng (Buxus semperviren) a fő tápnövénye. Levélhullást és hajtáselhalást okoz. Mielőtt a puszpáng újra növekedésnek indul tavasszal, a fertőzött ágakon a levelek csúcsa először pirossá válik, majd bronz, végül szalmasárga színű lesz. A fertőzött ágak hamar elhalnak. Nedves, párás időjárási […]

Fenyőilonca

A fenyőilonca (Evetria buoliana), hazánkban, a fenyvesekben, széles körben elterjedt faj. Fő tápnövényei az erdei fenyő (Pinus silvestris), a fekete fenyő (P. austriaca), a tengeri fenyő (P. pinaster), a simafenyő (P. strobus) a Pinus-fajok. Az imágó elülső szárnya téglavörös színű, amelyen ezüstös harántvonalak figyelhetők meg, hátulsó szárnya barnásszürke. Egy nemzedékes faj. Rajzása kedvező időjárás esetén […]

1 2 3 4 5 6