Buxus

Buxus/Puszpáng

Közkedvelt örökzöld szoliter növény, mivel sűrű, tömött lombot nevel, amit könnyen és jól alakíthatunk. Akár a 3 méteres magasságot is elérheti, de azért tudnunk kell róla, hogy viszonylag lassan növekszik. Fényes, kerekded, bőrnemű levelei vannak, amik adják a fő díszítőértékét. Virágai apró sárga színűek, amelyek áprilisban-májusban nyílnak. Ideális körülmények között szépen fejlődik, ami számára a tápdús, nedves talaj, párás klíma és a félárnyékos környezet.

 

KÁRTEVŐK:

 

A kifejlett puszpángmoly

A puszpángmoly hernyó

Selyemfényű-puszpángmoly
(Cydalima perspectalis):

A selyemfényű-puszpángmoly, mely az utóbbi években jelent csak meg, de rövid idő alatt a buxus legjelentősebb kártevőjévé. A kártételt a hernyója okozza. A fiatal egyedek a leveleket hámozgatják, míg a fejlettebb hernyók már nagy karéjozó rágást végeznek. Így a teljes levéllemezt elfogyasztják, csak a csupasz hajtás és levélnyelek maradnak hátra. A lerágott növényi részeken felfedezhető a lárvák által hagyott szövedék és ürülék. A károsított növények a rákövetkező évben ismét ki fognak hajtani, de a hernyók kártételére is újból számítani kell. Évente 3 nemzedéke fejlődik. Az első nemzedék június elején, a második július végén – augusztus elején, a harmadik pedig szeptember második felében rajzik. A harmadik nemzedék hernyó alakban, az általuk szőtt levelek között, többnyire a hajtásvégeken telel át, melyek tavasszal, a 9-10 ⁰C körüli hőmérséklet elérésekor kezdenek aktivizálódni. Ez általában a március végi és április eleji időszakra tehető. Így a késő őszi és kora tavaszi metszéssel elérhetjük az áttelelő nemzedék egyedszámának csökkentését. A védekezés alapja, hogy minél hamarabb észlelje a lárvák kártételét, mert ilyenkor még lehet ellene tenni. A jól átpermetezhetőség érdekében nagynyomású, benzinmotoros gépek alkalmazását ajánljuk. Amennyiben a védekezés nem megfelelő, idővel el fog pusztulni a növény. Sajnálatos módon választani kell majd, hogy vagy a folyamatos permetezések mellett döntünk, vagy esetleg más örökzöld szoliter növényt választunk helyette.

Kémiai védekezés során a használható készítmények:

-kontakt piretroidok pl.: Decis, Karate, Cyperkill

-kontakt kitinszintézisgátlók pl.: Dimilin

-felszívódó nonikotinoidok pl.: Mospilan, Actara.

Mivel a buxus levele viaszos, célszerű tapadásfokozót hozzá tenni pl.: Nonit, Silwet Star.

 

Puszpángszúnyog (Monarthropalpus flavus):

A Buxus-szúnyog kártétele

Kizárólag a Puszpángot károsítja. Apró narancssárga imágói alig néhány napig életképesek, amíg lerakják a tojásaikat. Ezeket a levelek fonákába süllyesztik bele. A kifejlett alakokat általában csak a reggeli órákban láthatjuk. Nem jó repülők, ezért a terjedésüket a szél is elősegítheti. A tojásból kikelő lárvák levélgubacsokat hoznak létre. Ezekben fognak áttelelni. Kártételük a gubacsok alapján könnyen felismerhető, ami a levél fonáka felé kiemelkedő duzzanatként, míg a levél színén sárgás-barnás foltként jelentkezik. Kémiai védekezés felszívódó szerekkel lehetséges, de ha az amúgy is szükséges koronaalakítást (nyírást) elvégezzük, a lehullott levelekben a lárvák nem képesek kifejlődni.

 

Puszpáng-levélbolha (Psylla buxi):

puszpáng_levélbolha

Puszpáng-levélbolha kártétele

Kizárólag csak a Buxusokon károsít. Szerencsére nem egy jelentős kártevő, és a kártétele is könnyen felismerhető. Általában tavasszal jelenik meg, amikor a növény hajtásnövekedése megindul. Ez az időszak kedvez a levélbolhának, mivel a fiatal erőteljes növekedésű hajtásokat szokták szívogatni. A kártétel hatására a levelek a színük felé kanalasodnak, és egymásra borulnak. Ez jó védelmet is biztosít a kellemetlenkedő kártevőnek. Jellegzetessége, még hogy a lárvák fehér viaszos váladékot termelnek. Kémiai védekezés nem igazán szokott ellenük folyni, maximum ha tavasszal nagyon elszaporodnak. Ezt leszámítva esetleg nyár végén – ősszel a károsított hajtásokat eltávolíthatjuk.

 

 

Kórokozók:

Puszpángrák (Volutella buxi)

Puszpángrá

A puszpáng ráknak  széles a gazdanövényköre, számos fás szárú növényen károsít, de az örökzöld puszpáng (Buxus semperviren) a fő tápnövénye. Levélhullást és hajtáselhalást okoz. Mielőtt a puszpáng újra növekedésnek indul tavasszal, a fertőzött ágakon a levelek csúcsa először pirossá válik, majd bronz, végül szalmasárga színű lesz. A fertőzött ágak hamar elhalnak. Nedves, párás időjárási körülmények kedveznek a betegség terjedésének. Érdemes rendszeresen ritkítani a bokrot, mert a fertőzés fellépését segíti a sűrű állomány, a permet bejutását viszont megakadályozza. A fertőzött ágakat ajánlatos eltávolítani, majd megsemmisíteni. Előzzük meg a sérülések, sebek kialakulását, mert azok segítik a kórokozó terjedését. Súlyos fertőzés esetén kora tavasszal, a friss hajtások megjelenése előtti időszaktól egészen a hajtásnövekedés befejezéséig réz tartalmú szerekkel védekezhetünk a betegség ellen, amellyel megakadályozhatjuk a kórokozó terjedését.