Kecskerágó

KÁRTEVŐK:

Kecskerágó-pajzstetű (Unaspis euonymi)

Ez a faj a kecskerágó egyik leggyakoribb és legkellemetlenebb kártevője. A nőstény pajzstetvek kerekded barnás, míg a hímek pajzsa inkább hosszúkás fehér színű. Két nemzedéke van. Az egyik májusban, a második augusztusban rajzik. A kémiai védekezést nagyjából ez időtájára kell időzíteni, hogy még a lárvákat el tudjuk kapni. Ha nem figyelünk oda, nagyon gyorsan fel tud szaporodni a kártevő, ami következtében általában már nem éri meg a védekezés, hanem célszerűbb eltávolítani a beteg növényeket. Azonban ha még nem jelentős a kártételük, ilyenkor a védekezés még eredményes lehet. Drótkefével, esetleg vizes szivaccsal próbáljuk megtisztítani a hajtásokat illetve a fás részeket. A kémiai védekezést

Fekete-rápalevéltetű

Fekete-rápalevéltetű

a lárvák rajzásához igazítsuk, aminek az elvégzéséhez mindenféleképpen felszívódó szert alkalmazzunk. A kezelés megismétlése szükséges lesz. Ha olajos lemosást választunk, vigyázzunk, hogy erős fertőzés esetén nem biztos, hogy teljes védelmet ad.

 

Fekete répa-levéltetű (Aphis fabae)
Ez a kártevő elsősorban napraforgón és répaféléken fordul elő, de az őszi nemzedéke az áttelelő tojást kecskerágókra rakják le. Ennek megfelelően tavasszal jelentős a kártétele, a friss és gyors növekedésű hajtásokon. A levelek fonákán kolóniákat alkotnak és szívogatásukkal a levelek torzulnak. Ha védekezünk ellene, egy tél végi olajos lemosó permetezés az áttelelő

Kecskerágó-lisztharmat

tojások nagy részét elpusztítja.

 

KÓROKOZÓK:

Kecskerágó lisztharmat (Microsphaera euonymi)
A kórokozó általában a leveleken és hajtásokon jelentkezik, ahol foltokban szürkés lisztszerű bevonat képződik. A károsítás hatására a hajtásnövekedés gyengül. Célszerű a fertőzött leveleket és hajtásokat eltávolítani és megsemmisíteni, mivel a kórokozó ezeken telel át.