Körte

A körte legfontosabb kártevőinek és kórokozóinak az ismertetése.

 

KÁRTEVŐK:

Almamoly

Almamoly (Laspeyresia pomonella)

A körtében jelentős károkat okozhat. A hernyó a termésben járatot készít a magházig, majd a magvakat is kirágja. A károsítás hatására a gyümölcs a fejlődésben megáll és lehullik a fáról. Két nemzedéke fejlődik évente. Az első nemzedék május közepétől július elejéig rajzik, a második nemzedék július közepétől augusztus végéig. Szexferomon csapdák alkalmazásával nyomon követhetjük a rajzást, így célzott védekezést tudunk elérni. Kémiai védekezéshez a rajzás idején szisztemikus szerek használata ajánlott. A kontakt és szisztemikus szerek az imágók és a kikelő lárvák ellen egyaránt hasznaáhatóak.

 

Körtemoly (Laspeyresi pyrivora)

Évente 1 nemzedéke fejlődik, rajzása éppen az almamoly két rajzása közé esik. A frissen kelt hernyók a körte magházáig furakodnak be, s ott a magokon táplálkoznak. Károsításától behorpadhat a gyümölcs. A fertőzött körték nem hullanak le, így a faj jelenlétére kevés külső jel utal. A védekezés alapja a rajzásmegfigyelés. Fontos a gyümölcsök védelme júniusban, a tojásrakást megelőzően az imágók ellen, kontakt hatású szerekkel. A talajművelés a lárvákat és a bábokat gyéríti.

Atka kártétel

 

Piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi)

A körte levelének fonákán szívogatnak. A szívogatás hatására a leveleken klorofillelhalás következik be, majd a levelek idő előtt lehullanak a fáról. Károsításuk miatt felborul a növény vízháztartása, csökken a kötődés, a következő évi rügydifferenciálódás nem lesz megfelelő. Nyugalmi állapotban végezzünk lemosó permetezést olajtartalmú szerekkel. A megfelelő gyomirtás nagyon fontos a területen, mert a takácsatkák a gyomnövényekről mennek át a gyümölcsfára. Kontakt hatású szerekkel lehet ellenük védekezni.

 

Körte-levélbolhák (Psyllidae)

-A füstösszárnyú körtelevélbolha (Psylla pyri)

-Közönséges körtelevélbolha (Psylla pyricola)

-Nagy körtelevélbolha (Psylla pyrisuga)

Kifejlett körte-levélbolha

A füstösszárnyú és a közönséges körtelevélbolha folyamatosan, míg a nagy körtelevélbolha csak tavasszal van,jelen az ültetvényben, később fenyőfélékre vándorol. Már kora tavasszal vagy február végén megjelennek az ültetvényben. A fakadást megelőzően a rügyek tövébe rakják, később a levélszövetbe szúrják sárga tojásaikat.  Szívogatásuk a levelek és a fiatal hajtások torzulását, barnulását, száradását, a virágok és a kis körték hullását okozza. Sűrű telepekben élnek, nagy mennyiségű mézharmatot ürítenek, amin fekete korompenész telepedik meg. Főleg olyan gyümölcsösben szaporodnak fel, ahol intenzív a tápanyagutánpótlás. A védekezés alapja a harmonikus tápanyagellátás, szakszerű metszés és koronaalakítás, zöldmetszés (hajtásnövekedés kontrollálása), erősebb növekedésű vadkörte alanyok használata a gyenge birs alanyok helyett. A kártevő tavaszi elszaporodását még a telepek jelentős mézharmat borítottsága előtt előzzük meg. Lemosó permetezés ajánlott a nyugalmi időszakban olajtartalmú készítményekkel. A fiatal lárvák ellen szisztemikus szerekkel lehet védekezni.

 

Sodrómolyok, araszoló hernyók

A hajtásnövekedés üteme szerint károsítanak. Már a virágzás előtt megjelennek. A sodrómolyok 2. nemzedékének gyümölcskártétele hámozgatás a gyümölcsön. Az araszoló hernyók a hajtásokat összeszövik, a fiatal kötődött termést odvasítják. Növényvédőszeres kezelés tavasszal egy alkalommal elegendő a levéltetvek elleni védekezéskor.

 

Poloskaszagú körtedarázs  (Hoplocampa brevis)

Poloskaszagú-körtedarázs kártétele

Imágóik virágporral táplálkoznak. Tojásaikat a virágba rakják. A fiatal apró körték idő előtti tömeges hullását okozza. A lehullott körtéken észrevehető az álhernyó befurakodási nyílása, melyen keresztül gyakran a vörösesbarna ürülék/rágcsálék is kibukkan. Védekezés a sziromhullást követően, a tojásból kikelt lárvák ellen szisztemikus szerekkel ajánlott.

 

Körte gubacsszúnyog  (Contarinia pyrivora)

Lárvái a fiatal körték normálisnál gyorsabb növekedését és torzulását okozzák. Egy termés belsejében akár 100, fehéres színű, mozgékony lárvát is találhatunk, melyek a magház körüli részben táplálkoznak. Védekezés szisztemikus szerekkel lehetséges.

 

Körtelevél-gubacsszúnyog  (Dasineura pyri)

Levéltetvek körte levélen

A fiatal leveleket torzítja, és a főérrel párhuzamosan besodorja. Ebben a pirosas színezetű sodratban élnek lárvái. A megtámadott levelek korán elszáradnak és lehullnak. Kontakt és szisztemikus szerekkel is lehet ellenük védekezni.

 

Levéltetvek (Aphididae)

A levéltetvek a fiatal leveleken szívogatnak, melynek hatására a növény növekedése lelassul. A leveleken megjelenik a mézharmat, majd azon megtelepszik a korompenész. Vírusvektorok! Kémiai védekezéshez kontakt és szisztemikus szerek egyaránt használhatóak. A fákon tojás alakban telelő kártevő ellen tél végén  lemosó permetezés ajánlott.

 

Piros körtepajzstetű (Epidiaspis leperei)

Kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus)

Kaliforniai pajzstetű kártétele (Forrás:www7.inra.fr)

A körte fásodott hajtásain szívogatnak. A legfontosabb védekezés, hogy kártevőmentes szaporítóanyagot használjunk. Metszés után, a nyugalmi időszakban kozmetikai vazelinolajos lemosó permetezés ajánlott a telelő lárvák ellen. Ha indokolt, tenyészidőszakban, virágzás után, fehér ragacslapos lappal megfigyelhetjük a rajzást, és ez alapján a rajzó hímek ellen április végén, május elején védekezhetünk kontakt szerekkel. Június közepén a lárvák ellen szisztémikus szerekkel lehet védekezni.

 

KÓROKOZÓK:

Vírusbetegségek

-Körte gyűrűs mozaik Apple chlorotic leaf spot virus

-Körtekövecsesedés Pear stony pit virus

-Körte érsárgulása és vörösfoltosság Pear vine yellows and red mottle virus

Csak szaporítóanyaggal terjednek. Ellenük megelőző védekezést kell folytatni: egészséges szaporítóanyag használata, metszőollók és egyéb munkaeszközök használat utáni fertőtlenítése.

Tűzelhalás tünete

 

Almatermésűek ervíniás betegsége, tűzelhalás (Erwinia amilovora)

A körte súlyos károkat okozó betegsége. A betegség egyik tünete, hogy pásztorbotszerű elhalás figyelhető meg a hajtásokon. Párás, meleg időjárás idején a hajtásokon sárgás színű baktériumcseppek láthatóak. A fertőzés hatására a növényi részek kezdetben vizenyőssé válnak, majd elhervadnak és megfeketednek. Az elszáradt részek végig a fán maradnak. A fás részeken rákos foltok alakulnak ki, amelyek sötétbarna színűek, és besüppednek. A kórokozó tavasszal rovarokkal, pollennel vagy metszés által kerülhet a körtefákra. A védekezés alapja a megelőzés. Egészséges szaporítóanyagot használjunk, a fertőzött részeket távolítsuk, majd égessük el, a metszőollót használat után mindig fertőtlenítsük, a levágott részek helyét sebkezelővel kezeljük. Nyugalmi időszakban réztartalmú szerek használata ajánlott.

 

Agrobaktériumos gyökérgolyva (Agrobacterium tumefaciens)

A fertőzés hatására daganatok alakulnak ki a gyökéren és a gyökérnyakon. Ezek kezdetben néhány mm nagyságúak, sárgásbarna színűek, puhák. Később a daganatok 5-20 cm átmérőjűvé nőnek, sötétbarna színűek, elfásodottak lesznek, felületük mélyen barázdálttá válik. A kórokozó fertőzési forrása a talaj, ahonnan sebeken keresztül jut be a növénybe. Az agrobaktériumos gyökérgolyva ellen az egyetlen védekezés a megelőzés, amelynek egyik módja az egészséges szaporítóanyag használata. A faiskolában figyeljünk arra, hogy előveteménynek gabonaféléket vagy egyszikű takarmánynövényeket ültessünk. A károsított fákat égessük el.

 

A körte ventúriás varasodása (Venturia pyrina)

Körte ventúriás varasodása

Ez a körte leggyakoribb kórokozója, jelentős károkat okoz. A leveleken és a gyümölcsökön is megfigyelhetők a betegség tünetei. A levelek színén illetve fonákán sötét, varas folt látható. Ez a tünet a gyümölcsön is kialakul, a fertőzött héj megáll a növekedésben, de az élő rész tovább nő, így deformálódott gyümölcs fejlődik. A hajtás- és a vesszőtünetek is súlyosak. A védekezés alapja a lehullott levelek eltávolítása és elégetése, mert a kórokozó a lehullott leveleken telel át. Tavasszal a fertőzött, varas vesszőket időben távolítsuk el, majd a rügypattanás előtt réz hatóanyagú szerekkel lemosópermetezés ajánlott. A körte előbb hozza a leveleit, mint a virágait, ezért már április végén szükséges lehet a védekezés. Legérzékenyebb időszak a körte elhúzódó virágzása. A réztartalmú szerek azonban virágzáskor már fitotoxikusak! Ilyenkor szisztemikus szerekkel védekezhetünk.

 

Körte mikoszferella

A körte mikoszferellás levélfoltossága (Mycosphaerella sentina)

A leveleken és a gyümölcsön okoznak tüneteket, amelyeken először apró, kerekded, kivilágosodó közepű foltok figyelhetők meg, amik folyamatosan növekednek, majd barna körökben elhalnak és kitöredeznek a szövetek. A fertőzött fák korán elvesztik lombjukat. A csapadékos időjárás kedvez a fertőzésnek. A védekezés alapja a beteg lomb talajba forgatása, majd az első levelek megjelenésétől réztartalmú szerekkel folyamatos permetezés.

 

Körterozsda (Gymnosporangium sabinae)

Körte rozsda

A kórokozónak köztes gazdanövénye a körte, fő gazdanövényei a boróka (Juniperus) fajok. Fertőzési források a Juniperus fajok orsószerűen megvastagodott vesszői, ahol a gomba telel. A kórokozó spórái légmozgással kerülnek a körtére május közepén. A tünetek elsősorban a leveleken figyelhetők meg. Először ovális, sárga foltok jelennek meg, amelyek növekednek, majd megvastagodnak. A levél színén fekete, apró, kidudoródó képletek alakulnak ki. Később a sárga foltok megbarnulnak, és a levél fonákán kiemelkedő, vékony gombaképletek fejlődnek ki, a gomba ecídiumai. A védekezés alapja, hogy ne ültessük az ültetvény közelébe Juniperust. Kémiai védekezés sziromhullás után május végéig folyamatosan szükséges. Ha a ventúriás varasodás ellen védekeztünk, akkor nem szükséges külön védekezni.

 

A körte monilíniás betegsége (Monilinia fructigena)

Körte monilínia

A betegség csak a fejlett gyümölcsön jelenik meg, és azok rothadását okozza. A legfontosabb védekezés a beteg gyümölcsök, múmiák eltávolítása és megsemmisítése, amelyek a betegség fertőzési forrásai. Ezen kívül a sebzést okozó kártevők elleni célszerű védekezni, jégverés után permetezés szükséges. A kémiai védekezéshez rügypattanás idején, illetve zöldbimbós állapotban réztartalmú szerek használata ajánlott.

 

A birs diplokarponos betegsége (Diplocarpon soraueri)

Vadkörte alanyokon gyakori kórokozó. A tünetek a leveleken, a hajtásokon, a vesszőkön és ritkán a gyümölcsön jelennek meg. A leveleken kicsi, 1-2 mm átmérőjű, sötétbarna foltok láthatók, melyben fekete pontos figyelhetők meg. A hajtásokon és a vesszőkön ovális kiemelkedő foltok jelennek meg, amelyekben szintén megfigyelhetőek a fekete pontok. Később a kutikula elparásodik és letörik. A gyümölcsön inkább a birsen jelentkeznek tünetek, 5-6 mm átmérőjű, sötétbarna foltok láthatóak, amik összeolvadnak. A védekezés alapja a lehullott lombok eltávolítása a fák alól, majd lombfakadás után kontakt és szisztemikus szerekkel történő permetezés.

 

Írta: Lohonyai Zsófia (Növényorvos)