Málna

A málna legfontosabb kártevőinek és kórokozóinak az ismertetése.

 

Kártevők

 

Málna vesszőszúnyog lárvái (Foto: Rune Vereide, LFR)

Málna vesszőszúnyog (Resseliella theobaldi)

Gyakran vadrózsáról telepszik be a málnába. Rendszeresen előfordul; a legveszélyesebb vesszőkárosító. Évente 3-4 nemzedéke fejlődik, lárvaként a talajban telel, tavasszal bábozódik. Imágóik a sarjak felfoszló kérge alá teszik a tojásaikat. A lárvák a kéreg alatt táplálkoznak. A málnatő kondicionális leromlásán túl fokozza a málna vesszőpusztulását okozó kórokozók fertőzési lehetőségeit. Kevésbé fogékony fajta választásával (Fertődi zamatos), az első tavaszi sarjak eltávolításával megelőzhetjük a kártételt. Tavasszal szexferomonos csapdával nyomon követhetjük a rajzást. Virágzás előtt, május közepétől a rajzó imágók ellen kontakt szerekkel többszöri kezeléssel védekezhetünk. Szüret után a letermett vesszőket célszerű eltávolítani.

 

Málna karcsúdíszbogár (Foto: www.nahuby.sk)

Málna karcsúdíszbogár (Agrilus aurochalceus)  

A málnán és a szedren egyaránt károsít. A vesszők nem hajtanak ki, álgubacsok alakulnak ki, majd a vessző elhal. Évente egy nemzedéke fejlődik, lárvaként telel a vessző belsejében, tavasszal bábozódik. Rajzása elhúzódó. Imágói a sarjak felületére rakják tojásaikat, a kikelő lárva rág bele a szárba. A száron duzzanat keletkezik, eltörhet. A termővessző elhervad, majd elszárad. Általában a vessző alsó harmadán van a kártétel. Védekezés a károsított sarjak eltávolításával lehetséges.

 

Málna gubacsszúnyog (Lasioptera rubi)

Málnán és szedren is gyakori faj, de kártétele általában nem jelentős. A vesszők nem fásodott részein 1-3 cm-es gubacsokat hoz létre. A károsított vesszők növekedése lassúbb, hozama kevesebb. Évente 1 nemzedékük van, lárváik a gubacsokban telelnek. Védekezni külön nem szükséges ellene.

A málna-gubacsszúnyog kártétele

 

Szamócaeszelény (Coenorrhinus germanicus)

Gyakran a szedersarjakba rakja tojásait. Károsítása nyomán a hajtás elszárad. Védekezés nem szükséges.

 

Kis málnabogár (Byturus tomentosus)

A málna legjelentősebb terméskártevője. Évente 1 nemzedéke fejlődik, imágóként a talajban telel. Virágzáskor jelenik meg, tojásait a virágba helyezi. A lárva átrágja a vacokkúpot, a termés féloldalas lesz. Az érő termés felületét is megrágja, ami a botrítiszes fertőződést elősegíti. A telelőhelyüket elhagyó bogarak ellen, a málna bimbós állapotában, a tojások lerakásának megakadályozására, méhkímélő technológiával lehet ellenük védekezni.

 

Kis málnabogár (Foto: www.ephytia.inra.fr)

Szamóca bimbólikasztó (Anthonomus rubi)

Évente 1 nemzedéke fejlődik, imágóként növénymaradványok között telel át. Virágzáskor jelenik meg. A bimbó alatti virágkocsány elrágásával jelentős termésveszteség okozója lehet. Tavasszal a telelőhelyüket elhagyó, nyáron a telelőre vonuló imágók ellen védekezhetünk kontakt hatású készítményekkel.

 

Málnasodró tükrösmoly (Notocelia udmanniana)

A málna leggyakoribb molykártevője. Évente 2 nemzedéke fejlődik. Kora tavasszal az áttelelt hernyók a fakadó rügyeket odvasítják, később a hajtást károsítják, összeszövik a leveleket; végül (május közepére) a sodratokban bábozódnak. Szüretkor a rázás hatására gyakran a szedőedényben köt ki a hernyója. Rügyfakadás idejére időzítsük a védekezést indoxakarb hatóanyagú készítményekkel.

 

Kis málna-levéltetű (Aphis ideae)

A levelek fonákán szívogatnak. Szívogatásuktól a hajtás torzul, a virág elszárad. A levélérsárgulás vírust terjesztik. Soknemzedékes, nem migráló fajok. Tojásként a vessző felületén telelnek. A legnépesebb populációk júniustól a termésérés kezdetéig találhatók. A védekezéshez alkalmazzunk lemosó permetezést kén és vazelin olaj keverékét tartalmazó készítményekkel. A tavaszi időszakban az áttelelő alak ellen kontakt hatóanyagú szerekkel védekezhetünk.

 

 

Kórokozók

 

Málnamozaik (Rubus yellow net virus)

A betegség tünetei fajtánként, időszakonként változnak. A károsítás hatására a hajtások vékonyak lesznek, a virágok terméketlenné válnak, magvas gyümölcs fejlődik. Levéltetvekkel, szaporítóanyaggal, növényi nedvekkel terjed. A védekezés alapja egészséges szaporítóanyag használata, levéltetvek gyérítése.

 

Málna elzinoés betegsége

A málna agrobaktériumos vesszőgolyvája (Agrobacterium rubi)

A vesszőn és a gyökéren is kialakulhatnak tünetek. A hajtáson puha duzzanatok alakulnak ki, amik sárgászöldek és egymásba olvadnak. A fásodás idején a vesszőkön a golyva karfiolszerűvé, keménnyé válik. A talajból gyökérsebeken keresztül fertőzi meg a málnát. Növényi nedvekkel terjed. Egészséges szaporítóanyag használata ajánlott, fontos a beteg tövek eltávolítása, gyommentesség, ritkítás.

 

Elzinoés betegség (Elsinoe veneta )

A károsítás nyomán a leveleken lilás szegélyű foltok alakulnak ki, a közepük szürkésfehér színű. Ezek a foltok később kilyukadhatnak. A vesszőkön ovális, besüppedő foltok figyelhetők meg. A hajtásvégek elpusztulnak. A kórokozó a lehullott beteg leveleken és a beteg vesszőkön telel át. A védekezéshez a fertőzött termővesszőket tőből távolításuk el, majd semmisítsük meg. Végezzünk lemosó permetezést réz tartalmú szerekkel. A vegetációs időszakban felszívódó szerek használata ajánlott.

Málna didimellás betegsége

 

Didimellás betegség (Didymella applanata)

A kórokozó a beteg vesszőn telel át. Már a sarjakon is látszik a fertőzöttség, de tavaszra kihajt a málna. Termésképzés idejére a kórokozó feléli a szállítószöveteket, amitől elhal a vessző. Felreped a vessző héja, másodlagosan megjelenik a málna vesszőszúnyog. Védekezésként a beteg vesszőket távolítsuk el. Végezzünk lemosó permetezést réz hatóanyagú készítményekkel, majd tavasszal felszívódó szerekkel kezeljük az ültetvényt.

 

Leptoszfériás betegség (Leptosphaeria coniothyrium)

A beteg vesszőkön telel át a kórokozó. Tavasszal az áttelelt kórokozó légárammal vagy vízcseppekkel jut a hajtásokra. Csíratömlője főleg seben keresztül hatol a növénybe. A hajtáson és a vesszőn elmosódott szélű, hosszanti foltok alakulnak ki, a szövetelhalás a bélszövetig terjed; a kéreg felrepedezik. A védekezés ugyanaz, mint a didimellás betegségnél.

 

A málna botrítiszes betegsége (Botrytis cinerea)

Málna botrítiszes betegsége

A málna leggyakoribb, legveszedelmesebb betegsége. A kórokozó a beteg vesszőkön, levélmaradványokon, bogyómaradványokon (múmiák) telel át. Megfertőzi a sarjakat, amiken hófehér micélium alakul ki. Vesszőpusztulást okoz. A termés is károsodik, a bogyók felrepednek, felületén szürke konídiumtartó gyep képződik. Sűrű, gondozatlan állományban, párás, csapadékos, hűvös időben gyorsabb a betegség terjedése. A védekezés alapja a letermett vesszők, beteg hajtások eltávolítása, fölösleges sarjak tavaszi eltávolítása. Fungicides kezelés rügypattanáskor, majd 3-5 lombleveles korban a vesszőpusztulás megelőzésére réz tartalmú szerek használata ajánlott. Virágzáskor majd 6 naponként 3-5 alkalommal fungicides kezelés a virágok és a termés védelmére.
A málna mikoszferellás levélfoltossága (Mycosphaerella rubi)

Rendszeresen jelentkező levélbetegség. Fertőzési források a levélmaradványok, amelyekben a kórokozó áttelel. A leveleken 2-3 mm-es kerekded, lilás szegélyű, kivilágosodó közepű voltok alakulnak ki. A foltok később összeolvadnak, a levél elszárad. Csapadékos évben jelentős lombveszteséget okozhat. Védekezés 3-4 leveles kortól, virágzásig, 10 naponként, legalább 2-3 alkalommal ajánlott kontakt fungicidekel.

 

Írta: Lohonyai Zsófia (Növényorvos)