Meggy

A meggy legfontosabb kártevőinek és kórokozóinak az ismertetése.

 

Kártevők:

 

A lombosfa fehérmoly kártétele Kép forrása: http://vocarskisavetnik.com/content/zastita-miner/

Lombosfa fehérmoly (Leucoptera scitella)

Ez az aknázómoly alma mellett főként meggyen okoz jelentős kárt, cseresznyén csak ritkán fordul elő. Kéregrepedésekben telel át a báb. Évente 2-3 nemzedéke fejlődik ki. Tojását a levél fonákára rakja. Levél színén gombostű fej nagyságú barna folt mutatja a kezdeti kártételt, majd egyre növekvő járatot rág a lárva, benne csigavonal alakúan látható az ürülék. Mikor fejlődését befejezte a hernyó szövedékszál segítségével leereszkedik a talajszintre és itt bábozódik. Fatörzsön, kéregrepedésekben is képes áttelelni. A kártevő rajzását feromoncsapda segítségével nyomon tudjuk követni.  Védekezés a lárva ellen irányul, imágórajzás megfigyelése alapján, a tömeges tojásrakás kezdetén. Kitinszintézis gátló szerekkel történik ellenük a védelem. Az első nemzedék ellen kell védekezni, mert az évekre visszavetheti a kártevőt. Meggy esetében a levelenkénti 2-3 akna már jelentős lombveszteséggel járhat.

 

Az aranyos eszelény Kép forrása: http://www.wikiwand.com/de/Goldgr%C3%BCner_Kirschfruchtstecher

Aranyos eszelény (Rhynchites auratus)

Ez a kártevő ott lehet jelentős, ahol kevés rovarölő szert használnak. Sziromhullás után a kötődött gyümölcsre rak tojást. Magban fejlődik ki a lárva. Amennyiben indokolt egy piretroidos kezelés elegendő védelmet biztosít.

 

 

 

 

 

 

Fekete meggy és cseresznye levéltetű (Myzus cerasi spp. pruniavium)

A levéltetvek tömeges elszaporodása esetén a levelek deformálódhatnak, fonákuk fele besodródnak, leáll a hajtás növekedése. A tetvek által termelt mézharmat szennyezi a gyümölcsöket, a rajta megtelepedő korompenész gátolja a leveleket a megfelelő működésben. Évente számos nemzedéke fejlődik ki. Tojással telel át a rügyek tövében. Tavasszal az ősanya elkezdi az utódszaporulatot gyártani, majd a további nemzedékek közül a szárnyas egyedek migrálnak nyáron lágyszárú növényekre. Ősszel visszamegy a cseresznyére, ahol az áttelelő tojásokat lerakják. Felszívódó rovarölőszerekkel tudunk ellenük védekezni.

 

Cserebogár

Cserebogarak

A sajmeggy alanyt gyakran károsítják.

 

 

 

 

 

 

Kórokozók:

Moníliás betegség tünete Kép forrása: http://msue.anr.msu.edu/news/european_brown_rot_blossom_blight_outbreak_on_montmorency_tart_cherries

Csonthéjasok moníliás betegsége (Monilinia laxa, M. fructigena)

A meggy védekezésének meghatározója a virágzás idején fertőző monília. Fertőzés hatására a virágok barnulnak, petyhüdté válnak. A gyümölcskötődés idején a kocsány elhal. Fertőzési forrás a gyümölcsmúmia. Gyümölcsöt csak sebzés útján tudja megfertőzni, ezért csapadékos időben, ha a gyümölcs megreped bejutási pontot biztosít a kórokozónak, illetve a jégeső hatására is sebek keletkeznek. Csapadékos időben a védekezés elengedhetetlen fehérbimbós állapotban, virágzáskor és gyümölcskötődéskor egyaránt, kontakt, mélyhatású és szisztemikus szerekkel. Megelőzés szempontjából a fa megfelelő kondíciójának kialakítása és a rendszeres metszés előnyös. Fontos, hogy a fertőzött vesszőket, gyümölcsmúmiákat eltávolítsuk a fákról. A nyugalmi állapotban végzett rezes lemosó permetezés szintén gyérítheti a kórokozó áttelelő képleteit.

 

 

 

A meggy antraknózis tünete Kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Tart_cherry_bitter_rot.jpg ml

Meggy antraknózis (Colletotrichum acutatum)

A tünetek fénytelen, barna besüppedő foltok formájában jelentkeznek, minden esetben az érőfélben lévő terméseken. Kezdetben a foltok alig észrevehetőek, majd gyorsan megnőnek. A fertőzés hatására a gyümölcs töpped, esős időben rothadásnak indul. Esős időben a foltokban narancssárga pontok (konídiummassza) alakul ki. Fertőzési források a gyümölcsmúmiák, a gyümölcskocsány, valamint a rügyekben is képes áttelelni a kórokozó a rügypikkelyek alatt. A késői fajtákon jelentősége nagyobb, a termés akár 100%-os fertőzöttséget mutathat. A betegség lefolyása gyors. Egyetlen engedélyezett szer ellene a fenhexamid hatóanyagú Teldor.

 

Írta: Kelemen Dóra növényorvos