Ribiszke

A Ribiszke legfontosabb kártevőinek és kórokozóinak az ismertetése. (Képek hamarosan felkerülnek)

 

Kártevők

 

Talajlakó kártevők (cserebogarak pajorjai, pattanóbogarak drótférgei)

Cserebogár pajor

A talajlakó kártevők lárvái a talajban fejődnek és a növények gyökereit rágják. A védekezés alapja közvetlenül telepítés előtt vagy az előző évben talajfertőtlenítés, a terület gyommentesen tartása, sorközök művelése.

 

Kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus )

Évente 2 nemzedéke van, lárvája fekete pajzs alatt, a vesszőn telel át.  Rajzása elhúzódó.

Akácpajzstetű  (Eulecanium corni)

Eperfa pajzstetű (Pseudalulacaspis pentagona )

Közönséges teknős pajzstetű (Parthenolecanium /Eulecanium/ corni )

Károsításuk következtében a hajtásnövekedés gyengül, a bokrok sínylődnek, kisebb termésmennyiséget hoznak. A védekezés alapja egészséges szaporítóanyag telepítése, metszéskor a fertőzött részek eltávolítása, tél végi lemosó permetezés kozmetikai vazelinolajtartalmú szerekkel. A vegetációban fehér ragacslapos előrejelzésre, megfigyelésre alapozott védekezés.

Levélpirosító ribiszke-levéltetű kártétele

 

Hajtászsugorító köszméte-levéltetű (Aphis grossulariae) – nem migrál

Kis ribiszke levéltetű (Aphis schneideri ) – nem migrál

Levélpirosító ribiszke levéltetű  (Chryptomyzus ribis )

A levélpirosító ribiszke levéltetű a leggyakoribb s egyben a legjelentősebb levéltetűfaj a ribiszkén. A levéltetvek a levélfonákon szívogatnak. A károsított levelek felhólyagosodnak, majd a naptól bepirosodnak, nyáron elszáradnak. Nyári tápnövényei vad ajakosvirágúak (Labiatae fajok) pl. árvacsalán. Védekezés tél végi lemosó permetezéssel lehetséges az áttelelő populáció gyérítésére.

 

Üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon tipuliformis)

Üvegszárnyú ribiszkelepke (Foto: www.biolib.cz)

Évente 1 nemzedéke van, lárvaként telel a vessző belsejében. Fertőzött szaporítóanyaggal terjed. Virágzás után a ribiszke zöldbogyós fenológiai állapotában kezdődik az imágók elhúzódó rajzása, mely átfedi a betakarítási időszakot. Nősténye a szár felületére rakja a tojását, a lárva berág a szárba. Védekezés feromoncsapdás és ribiszkeszörpös rajzásmegfigyelésre alapozva felszívódó szerekkel lehetséges, mielőtt a lárva berágna a szárba. Légtérterítés is alkalmazható. Fontos a fertőzött vesszők nyugalmi időszakban történő eltávolítása.

 

Ribiszkerügy gubacsatka (Cecidophyes ribis)

A rügyekben imágóként telel át. Főként szaporítóanyaggal terjed. Az okozott kártétel a fekete ribiszkén jelentősebb és látványosabb. A kártétele nyomán erősen megduzzadó rügygubacs figyelhető meg. A rügyek sokszor el is pusztulnak. A védekezéshez egészséges szaporítóanyag használata ajánlott, rügyfakadástól a virágzás kezdetéig a levelekre vándorló egyedek ellen felszívódó szerek használhatóak.

 

Ribiszke levélszúnyog (Dasyneura tetensi)

Ribiszkerügy gubacsatka

A fiatal levelek besodrásával a hajtásnövekedés mértékét csökkenti. Főleg a hűvösebb, csapadékos termőtájakon, a fekete ribiszkén gyakori a kártétele. A talajmunkák jelentősen gyérítik a bábjait, rajzó imágók ellen rügypattanás után felszívódó szerekkel védekezhetünk.

 

Ribiszke levéldarázs (Pristiphora pallipes)

Köszméte levéldarázs (Nematus ribesii )

Tömeges megjelenésükkor, álhernyóik néha tarrágást is okozhatnak. Tél végi olajos lemosó permetezést alkalmazhatunk ellenük.

 

Köszméte levéldarázs (Pteronidea ribesii )

Köszmétearaszoló heryója (Foto: www.lepiforum.de)

Évente 3 nemzedéke fejlődik, lárvaként a talajban, gubóban telel. Lárvái szabálytalanul rágják a leveleket, akár tarrágást is okozhatnak. Aranyribiszkére történő oltással megelőzhetjük a kárt. Kémiai védekezéssel a lárvák ellen védekezhetünk kontakt szerekkel.

 

Köszmétearaszoló (Abraxas grossulariata)

A tenyészidő két szakaszában károsít (augusztusban és szeptemberben) annak ellenére, hogy egy nemzedékes kártevő. Fejletlen lárvaként vonul telelőre. Tavasszal a lárvák tarra rágják a rügyeket. Védekezés tavasszal, a fakadást követően kontakt hatású szerekkel lehetséges.

 

 

Kórokozók

 

A köszméte és a (fekete)ribiszke amerikai lisztharmata (Sphaerotheca mors uvae )

Köszméte amerikai lisztharmata (Foto: www.jule.pflanzenbestimmung.de)

A kórokozó a beteg vesszőkön telel át. A kórokozó spórái májustól júniusig folyamatosan szóródnak ki. Ezzel párhuzamosan a veszőkön képződő konídiumok is fertőznek. Jellegzetessége a kezdetben finom, fehér, majd nemezes, sötétbarna bevonat. Jelentőségét növeli, hogy a ribiszke minden föld feletti részét károsítja, még a bogyókat is. A károsított töppedt bogyók gyakran felrepednek. Védekezés alapja egészséges szaporítóanyag használata, a beteg vesszők eltávolítása a ritkító metszés során, fungicides kezelés virágzás után, legkésőbb május elejétől június második feléig folyamatosan felszívódó szerekkel. Szüret után, amennyiben szükséges kiegészítő kezelés végezhető.

 

A köszméte és a ribiszke drepanopezizás levélfoltossága (Drepanopeziza ribis f. sp. rubri, f. sp. nigri, f. sp. grossulariae)

Ribiszkén rendszeresen előforduló jelentős lombvesztéssel járó levélbetegség. Fertőzési források a beteg levelek, ahol a kórokozó áttelel. Tavasszal májustól folyamatosan fertőzi a fiatal leveleket A leveleken apró foltok alakulnak ki, melyek levélfonáki oldalán kiemelkedő acervulusz látszik. A levelek sárgulnak, lehullnak. A védekezéshez a lehullott lomb talajba forgatása ajánlott, majd a virágzás kezdetétől folyamatosan június elejéig végzett fungicides kezelés szükséges réz tartalmú szerekkel.

Ribiszke drepanopezizás levélfoltossága (Foto: www.mkk.szie.hu)

 

A köszméte és a ribiszke mikoszferellás levélfoltossága (Mycosphaerella ribis )

Jelentős levélbetegség. A kórokozó a lehullott lombban telel át. Májusban az aszkospórák, majd a vegetáció alatt a levélfoltokban lévő piknídiumokból kiszóródó piknokonídiumok terjesztik a betegséget. A fertőzés hatására a leveleken apró lilás vagy vörös színű foltok alakulnak ki, amelyek nem folynak egybe. Később a foltok közepe kifehéredik. A védekezés megegyezik a drepanopeziza elleni védekezéssel.

 

Ribiszkerozsda (Cronartium ribicola )

Ribiszkerozsda (Foto: www.wikipedia.org)

Köztes gazdái az öttűs Pinus fajok (Pinus strobus, Pinus cimbra). A Ribes fajok közül főként a fekete ribiszke érzékeny, de a piros ribiszkén is előfordul a betegség. A ribiszkelevél színén szegletes, sárgás elszáradó foltok, a fonákon uredopusztulák képződnek. Erőteljes lombvesztést okoz. A ribiszke fiatal leveleit tavasszal a lehullott leveleken áttelelt uredospórák fertőzik. Védekezés a lehullott lomb talajba forgatásával lehetséges. Fungicides védekezés a virágzás előtt és a virágzás után, majd a szüret után 10 napos időközzel felszívódó szerekkel szükséges.

 

Írta: Lohonyai Zsófia (Növényorvos)