Szamóca

A szamóca legfontosabb kártevőinek és kórokozóinak az ismertetése.

 

Kártevők

 

Cserebogarak pajorjai (Melolonthidae )

Cserebogár pajor

Pattanóbogarak drótférgei (Elateridae )

A szamóca legjelentősebb kártevői közé tartoznak. A cserebogarak tojásaikat a gyomokkal vagy növényekkel borított területen a talajba (20 cm mélyen) rakják (nedves, nyirkos földbe). Az imágók betelepedését is figyelemmel kell kísérni. Telepítés előtt talajfelvételezés szükséges a cserebogár és pattanóbogarak lárvái ellen, indokolt esetben talajkezelés. Rovarölőszeres védekezés a rajzó imágók ellen még a tojások lerakása előtt, kontakt hatású készítményekkel.

 

Szabadföldi és kertészeti gubacs fonálférgek (Melidogyne hapla és Melidogyne incognita)

A fonálférgek a talaj felső rétegeiben élnek. Nagyon szapora állatok, egy év alatt akár 10-12 nemzedékük is fejlődhet. A növények gyökerén táplálkoznak. A növényi sejtek tartalmát magukba szívják, melyek hatására a gyökérben óriássejtek képződnek. Ezekből a sejtekből állnak a jellegzetes gubacsok, amik a károsított növény gyökerén figyelhetők meg. A védekezés talajfertőtlenítéssel a telepítés előtt szükséges. A gyökereket folyamatosan, szezon alatt is vizsgáljuk meg.

 

Szamóca fonálféreg ( Aphelenchoides fragariae )

Kis szamócavincellér (Foto: www.impactproject.eu)

Nedvesség -és melegkedvelő faj. Belső károsító. Két hét alatt kifejlődik egy nemzedéke. Monokultúrás termesztésnél jelentős lehet a kártétele. Fertőzött szaporítóanyaggal terjed. A kártétel hatására a levélen rövidebb virágszár, kocsány és levélszár, megnyúlt levelek, kisebb, torzult növények, apróbb, ízetlen termések figyelhetők meg. Szövetelhalás nincs! A védekezés alapja egészséges szaporítóanyag használata, vetésforgó betartása. A szamóca fonálféreg talajból való visszafertőzésének elkerülése végett legalább 4 éves vetésforgó betartása feltétlenül szükséges.

 

Kis szamócavincellér (Otiorrhynchus ovatus)

Nagy szamócavincellér (Otiorrhynchus rugusostriatus)

Röpkétlen imágóik június elején rajzanak. Tojásaikat a szamóca gyökérnyaki részéhez teszik. Lárváik a szamóca gyökerén fejlődnek. A nagy szamócavincellér lárvája a gyöktörzset is kiodvasítja. A károsított gyökerű szamóca a fejlődésben visszamarad, gyümölcsei aprók, íztelenek, a tövek kipusztulhatnak. A védekezés alapja a megfelelő területválasztás! Telepítés előtt térfogatkvadrátos kártevőfelmérésre alapozottan talajfertőtlenítésre lehet szükség. Termő állományban a terület gyommentesen tartásával, a sorközök művelésével mérsékelhetjük a talajlakó kártevők megtelepedését. 

 

Szamócaatka ( Phytonemus /Tarsonemus/ pallidus)

Szamócaatka (Foto: www.magyarmezogazdasag.hu)

Legfontosabb tápnövénye a szamóca. Szabadföldön és növényházban egyaránt károsít. Konténeres termesztésben a folyton növő szamóca nagyon érzékeny a károsítására. A meleg, párás, nedves körülményeket kedveli. Határozatlan nemzedékszámú. A megtermékenyített nőstények telelnek a szamóca szívlevelei között. Szaporodása április-májustól kezdődik. Tojásait a fiatal levelek fonákára rakja. Szabad szemmel nem látható. Szívogatásától a levelek ezüstösen elszíneződnek, „szőrözöttek”, kocsányrövidülés, torzult szívlevelek alakulnak ki, a termőrügyek kifejlődését gátolja. Az indákon keresztül jut át a másik növényre. Szaporítóanyaggal kerül be az állományba. 1-2 év alatt látványosan elszaporodhat. A védekezéshez az anyanövények vizsgálata, melegvizes csávázás (43°C, 10 perc) szükséges. A takácsatkák elleni készítmények gyenge hatást adnak. Felszívódó tulajdonságú atkaölő szerek használata ajánlott a virágzás előtt illetve a szüret után.

 

Sodrómolyok (Tortricidae )

Esetenként jelentős lombkártevők lehetnek a szamócán. Fiatal lárváik a levél fonákján, szövedék védelmében hámozgatják, rágják, majd összesodorják a leveleket. A tőlevélrózsák kihajtásától lehet megkezdeni a védekezést felszívódó szerekkel.

 

Levélbarkók (Phyllobius spp. )

Gyakori, de nem jelentős kártevők a szamócában. Védekezni nem szükséges ellenük.

 

Kis szamóca levéltetű (Aphis forbesi )

Szamócalevéltetű

A levélnyeleken és a levélfonákon szívogat. Nagyobb problémát jelentenek a mézharmatukat fogyasztó hangyák, akik a levélnyél alsó részén és a gyökérnyaki részen a levéltetvek védelmére talajszemcsékből csöveket építenek.

 

Szamócaeszelény (Coenorgichus germanius )

A szamóca jelentős kártevője. A levélnyelet és virágszárát rágja át. Imágói április elejétől jelennek meg a szamócán. Tojásait a levélnyélbe vagy a virágzati tengelybe rakja, majd a tojásrakási hely alatt összefurkálja a szárat. Lárvája a fonnyadó növényi részben fejlődik. A tőlevélrózsák kihajtásától védekezhetünk ellenük felszívódó készítményekkel.

 

Szamóca bimbólikasztó (Anthonomus rubi )

Szamócabimbólikasztó (Foto: www.eakringbirds.com)

Évente 1 nemzedékük van, imágóként telelnek. Mindig a virágzás körüli időszakban jelennek meg, főleg azokon a területeken, ahol régóta termesztenek szamócát. Megrágja a bimbók alatti kocsányt, tojásait a bimbókba rakja, lárvái ott fejlődnek ki. Kártétele nyomán a bimbók nem nyílnak ki, elszáradnak. A betelepedést nyomon követhetjük sárga színcsapdával. Rovarölőszeres kezelés méhkímélő technológiával, méhekre mérsékelten veszélyes kontakt hatású szerekkel az imágók ellen, a szamócabimbók megjelenésekor ajánlott. A cél a tojásrakás megakadályozása.

 

 

Kórokozók

 

Levélsodródás ( Strawberry crinkle virus) mozaik vírus

Szamóca fitoftórás gyümölcsrothadása

(Arabis mosaic virus,) sávos mozaik vírus,

A fertőzés során tarkalevelűség, levélszélsárgulás, levélérsárgulás figyelhető meg. A védekezés alapja, hogy egészséges szaporítóanyagot használjunk, a vektorok ellen védekezzünk.

 

 

A szamóca fitoftórás gyökérpusztulása és gyümölcsrothadása (Phytophthora cactorum) Hazánkban főleg a mély fekvésű területeken fordul elő. Gyümölcsmaradványokon és a talajon telel át. Védekezés talajtakarással lehetséges (szalma, törek, fekete fólia)

 

A szamóca botrítiszes betegsége, szürkepenész (Botrytis cinerea)

Szamóca botritiszes betegsége (Foto: www.planetnatural.com)

A szamóca legsúlyosabb betegsége. Csapadékos, párás időben jelentős terméskiesést okoz. Fertőzési forrás a talaj, , valamint a beteg növénymaradványok, ahol a kórokozó áttelel. Tavasszal a kórokozó a bibén keresztül fertőzi a virágot. A fertőzött virágok megbarnulnak, elpusztulnak. A gomba a gyümölcsöt is megfertőzi. A gyümölcs fakó színű lesz, majd megbarnul, húsa meglágyul, rothad, felületén bolyhos, elporzó konídiumtartó gyep jelenik meg. A túlzott nitrogén adagolás, a túl sűrű és gyomos állomány a betegség mértékét növeli. Telepítés előtt a talajt takarjuk le fekete fóliával. Gombaölőszeres kezelés tőlevélrózsás állapottól, a virágzás kezdetekor, majd a virágzás végén szükséges, méhkímélő technológiával. Csapadékos időjárásnál még egy védekezés szükséges a termésnövekedés idején.

 

A szamóca gnomóniás betegsége (Gnomonia comari)

Szamóca gnomóniás betegsége (Foto: www.mkk.szie.hu)

A leveleket és a gyümölcsöt is megbetegíti. Fertőzési forrás a beteg levélzet és a gyümölcsök, ahol a kórokozó áttelel. Tavasszal, virágzás előtt fertőzi a leveleket és a fejlődő virágok csészeleveleit. A foltok leginkább a levélszéleken alakulnak ki. A kórokozó a csészelevelekről a gyümölcskocsányba, majd a kötődött gyümölcsökbe jut. A gyümölcsön először apró, liláspiros, elmosódott szélű foltok lesznek. Később a foltok megnagyobbodnak, bemélyednek. Száraz jellegű rothadás alakul ki, a gyümölcsök deformálódnak. Végül a rothadás az egész gyümölcsre kiterjed, a bogyó gumiszerű lesz, felületén világosbarna piknídiumok képződnek. Védekezés tőlevélrózsás állapottól lehetséges szisztemikus szerekkel.

 

Szamócalisztharmat (Spherotheca macularis)

A szamóca jelentős betegsége. A kórokozó a beteg leveleken telel át. A fertőzés hatására a levelek a színük felé kanalasodnak, vörhenyesek, a termés halvány. A védekezéshez a szüret után lombeltávolítás ajánlott. Fungicides lombkezelés kénnel lehetséges.

 

A szamóca mikoszferellás levélfoltossága (Misosphaerella fragariae )

A beteg levelek fonákán telel át a kórokozó. Tavasszal, nedves időben a levelekre jutva a sztómákon át fertőz. Védekezés tőlevélrózsás állapottól ajánlott.

 

Szamóca diplokarponos levélfoltossága (Diplocarpon earliana)

Szamóca diplokarponos levélfoltossága (Foto: www.pl.fotolia.com)

Gyakori és jelentős levélbetegség. Fertőzési forrás a beteg levél, ahol a kórokozó a foltok szövetében micéliummal, felületén pedig sztrómákkal telel át. Tavasszal, március végétől a levél színén elszórtan, a levél fonákán pedig a sztrómákba ágyazva megjelennek a kórokozó képletei. Április végétől a levélfonák sztrómáiban tál alakú apotéciumok jelennek meg, melyekben aszkospórák képződnek. A konídiumok és az aszkospórák egyaránt vízcseppekkel jutnak a levélre, ahol az epidermiszt áttörve hatolnak a szövetekbe. Védekezés tőlevélrózsás állapottól lehetséges.

 

A szamóca fomopsziszos levélfoltossága (Phomopsis )

Szórványosan előforduló levélbetegség. A kórokozó a beteg leveleken telel át. Tavasszal fertőz. A levélen elszórtan vörösbarna foltok alakulnak ki.

 

A szamóca levélbetegségei ellen megegyezik a védekezés. Fungicides kezelés a virágzás előtt, április második dekádjában, majd 10 nap múlva megismételve ajánlott. Lombeltávolítás nélküli termesztéstechnológia esetén a lomb fokozott védelme szükséges, ezért már július második felében a kezeléseket el kell végezni a levélfoltosságok és a lisztharmat ellen, amit augusztus közepén meg kell ismételni! Kontakt és szisztemikus szerek egyaránt használhatóak.

 

Írta: Lohonyai Zsófia (Növényorvos)