Gyökérzöldségek

 

A gyökérzöldségek legfontosabb kártevőinek és kórokozóinak az ismertetése. (Képek hamarosan felkerülnek. )

 

Kártevők

Terrikol kártevők (Melonthidae, Elateridae)

A gyökerek megrágásával súlyos károkat okoznak. A károsított répatestek tárolásra nem alkalmasak. A védekezés alapja okszerű vetésváltás, helyes agrotechnika, talajművelés, amely a lárvák nagy részét elpusztítja. Legjobb, ha a védekezést nem a gyökérzöldségeknél, hanem azok előveteményénél, az őszi vetésű gabonaféléknél végezzük el.

 

Vetési bagolylepke (Scotia segetum)

Évente 2 nemzedéke fejlődik. Nyár végi, őszi károsítása jelentős. Lárvája megrágja a répatestet. A károsított növény lombja sárgul, visszamarad a fejlődésben, a sérült répatest nem tárolható. Fontos a gyomnövények irtása és a talajfertőtlenítés. A szexferomon csapdák fogásai alapján irányított védekezést tudunk folytatni. A gyökérvastagodás kezdetén, majd a betakarítás előtt a második nemzedék fiatal, még a talaj feletti növényrészeken tartózkodó lárvái ellen kontakt hatású készítmények használhatóak.

 

Sárgarépa gyökértetű (Pemphigus dauci)

Homoktalajon gyakori, de nem okoz jelentős károkat. Júniustól repül a sárgarépára. A gyökereken fehér viaszszálakkal borított állatok szívogatnak. Védekezés külön nem szükséges ellene.

 

Zöld sárgarépa levéltetű (Cavariella aegopodii)

Tavasszal fűz fajokon szívogatnak, nyár elejétől jelennek meg a sárgarépán. A károsított levelek csavarodnak, besodródnak. Veszélyes vírusvektor! Tömegszaporodását természetes ellenségei, katicabogár lárvák és imágók, illetve zengőlégy lárvák korlátozzák. Tömeges elszaporodásuk esetén kontakt hatású szerek használhatóak ellene.

 

Szabadföldi gubacs fonálféreg Meloidogyne hapla

A kártevő a károsított répánál erőteljes oldalgyökér képzést idéz elő. Fertőzött területen ne termesszünk. Vetéssel egy menetben talajfertőtlenítés ajánlott.

 

Zellerlégy (Phillophylla heraclei)

Ritkán előforduló, nem jelentős levélkártevő. Évente 2 fejlődik. Második nemzedéke okozhat lombkárosítást a zeller levelén aknákat készítve. Vegyszeres védekezésre általában nincs szükség.

 

Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae)

A tenyészidő második felében, öntözetlen területeken károsít. A szívogatásuk hatására a levelek sárgulva, barnulva elszáradnak. Fontos a gyomok (szulák) irtása. Öntözött állományban nincs szükség kémiai védelemre. Gumónövekedéstől betakarításig aszályos esztendőben, öntözetlen állományban, szükség lehet védelemre. Ebben az esetben kontakt hatású atkaölő szerek haszálhatóak.

 

 

Kórokozók

 

A sárgarépa és a petrezselyem tarkalevelűsége (Carrot mottle virus)

A leveleken sárgászöld tarkázottság jelenik meg. A fertőzött répa törpenövésű lesz.

Sárgarépa vöröslevelűsége (Carrot red leaf virus)

Kezdetben a levél hegyénél vörös elszíneződés látható, majd az egész levél vörös színűvé válik.

Zellermozaik (Celery mosaic virus, Cucumber mosaic virus)

A fertőzött levelek deformálódnak, rajtuk mozaikos foltosság figyelhető meg. A levélerek kivilágosondnak.

A  vírusok fertőzési forrásai a beteg répatest és más Apiaceae növények; legfontosabb terjesztői a levéltetvek, de szövetnedvvel is átvihető. A védekezés alapja a beteg tövek eltávolítása, vírusmentes vetőmag, vektorok elleni védelem.

 

Alternáriás levélfoltosság (Alternaria porri f sp solani)

Rendszeres, súlyos lombpusztulást okoz. A vegetáció végén, a lomböregedés időszakában lép fel. A kórokozó a sztómákon keresztül jut be. A leveleken apró kerek, vizenyős foltok alakulnak ki, melyek később sárgásbarnák lesznek. Fertőzési forrás a beteg levél, a vetőmag kisebb jelentőségű. Fontos a lomb mély alászántása, magcsávázás. Lombpermetezés a gyökértest vastagodásának kezdetétől, vagyis július végétől 10 naponként a gyökér felszedése előtt 2 héttel befejezve kontakt hatású, például réztartalmú szerekkel ajánlott.

 

Sárgarépa sztemfíliumos betegsége (Stemphylium radicinum)

Az egyik legjelentősebb betegsége. Az elvetett mag nem kel ki, vagy ha kikel, a későbbiekben lombpusztulás és a gyökértestek feketefoltossága lép fel. Külső és belső magfertőzés is előfordulhat. Fertőzési forrás a beteg vetőmag, elpusztult növényrészek és a talaj. Kötött, hideg talajon ne termesszük. A védekezés alapja a 7-8 éves vetésforgó betartása, csávázás. Kémiai védekezés 8-10 cm magasságtól egészen a betakarításig 10 naponként réztartalmú szerekel ajánlott. Az alternária elleni védekezés a sztemfílium ellen is védettséget ad.

 

Sárgarépa és a petrezselyem lisztharmata (Erysiphe heraclei)

Nyár közepétől az idősebb levélen rendszeresen előforduló betegség. A fertőzés hatására csökken a terméshozam. Fertőzési forrás a beteg növénymaradvány. A gyökérvastagodás kezdetétől egészen a betakarításig szükséges védekezni felszívódó hatású szerekkel.

 

Petrezselyem szeptóriás levélfoltossága (Septoria petroselini)

A petrezselyem leggyakoribb betegsége. A fertőzés hatására 2-3 mm, kerekded levélfoltok alakulnak ki, melyek egyneműek, barna színűek, közepük kifehéredő. Lombpusztulást okoz. Fertőzési forrás a beteg levelek. A gyökérvastagodás kezdetétől egészen a betakarításig szükséges védekezni réztartalmú szerekkel.

 

Zeller szeptóriás levélfoltossága (Septoria apii, S. apii-graveolentis)

Hazánkban elterjedt, gyakori betegség. Mindkét kórokozó kerekded, barnás levélfoltokat okoz A foltok a maghozó száron, a levélnyélen és az ernyővirágzaton is előfordulhatnak. A beteg levelek elszáradnak, a gumó gyengén fejlődik. A kórokozónak kedvez a csapadékos időjárás. Fertőzési forrás a vetőmag, de a kórokozó áttelel a beteg növényi részeken is. Fontos a vetőmagcsávázás. Kémiai védekezés palántanevelés idején, szabadföldön kiültetéstől gumóképződésig, június közepétől 10 naponként 3-4 alkalommal ajánlott réztartalmú szerekkel.

 

Zeller fómás gumóvarasodása (Phoma apiicola)

Hazánkban elterjedt betegség. A gumók minőségét jelentősen rontja. Felszedéskor a gumókon vörösesbarna foltok, hossz és keresztirányú vagy szétfutó 2-3 mm-es, mély, parás repedések láthatók. A repedések szélén a gumószövet vastagodott. A tárolóban egyre nagyobb, egynemű vörösesbarna rothadó foltok alakulnak ki. A kórokozónak kedvez a csapadékos időjárás. Fertőzési forrás a beteg vetőmag és a fertőzött növénymaradványok. A talajban a kórokozó több évig életképes. A palánták kiültetése után a zsenge gumóba vagy a levélnyél tövébe az ép bőrszöveten vagy a sebeken keresztül jut be a gomba. A védekezés alapja a vetésforgó (4 év) betartása, mély fekvésű, kötött talajok kerülése, a korai kiültetés kerülése, csávázás.

 

Írta: Lohonyai Zsófia növényorvos