Káposztafélék

A káposztafélék legfontosabb kártevőinek és kórokozóinak az ismertetése. (Képek hamarosan felkerülnek. )

 

Kártevők

 

Dohánytripsz (Thrips tabaci)                      

Soknemzedékű faj. A növénymaradványok között és a talajban áttelelt imágók tavasszal gyomokon és vöröshagymán szaporodnak el. Nősténye a fejet alkotó káposztalevél epidermisze alá rakja tojásait. A kikelő lárvák a leveleket szívogatják. A teljes fejlődési ciklus a káposztafejben játszódik le. Különösen a július és augusztusban fejesedő, nyári betakarításra szánt fejeskáposztákon súlyos a kártétele. A kártétel az érőfélben lévő káposzta fejet alkotó levelein jelentkezik és akár 10-15 levél mélységben a fej belsejére is kiterjed. A tripsz szívásától barna, kiemelkedő, parás szemölcsök keletkeznek. A kártevő betelepedését sárga ragacsos lappal figyelhetjük. A kémiai védekezés a káposztafej belsejébe behúzódott és ott a fej elhagyása nélkül szaporodó tripszek ellen hatástalan. A felszívódó szerek a csúcsi irányba vándorolnak, ezért nem megfelelők! Megelőző védekezés lehet az alapos gyommentesen tartás illetve vektorháló alkalmazása a betelepedés megakadályozására. Fejeskáposzta esetében az ellenálló fajtaválasztás az egyetlen lehetséges védekezési mód. Zárt növénykultúrában védekezési módot jelenthet még a ragadozó Amblyseius és Orius fajokat tartalmazó készítménnyel végrehajtott biológiai védekezés.

 

 

Keresztesvirágúak földibolhái (Phyllotreta spp.)

-Fekete káposztabolha (Phyllotreta atra)

-Közönséges földibolha (Phyllotreta cruciferae)

-Nagy káposztabolha (Phyllotreta nemorum)

-Feketelábú földibolha (Phyllotreta nigripes)

-Kis káposztabolha (Phyllotreta striolata)

-Közepes káposztabolha (Phyllotreta undulata)   

Gyakori és jelentős kártevők. Valamennyi keresztesvirágú növényen előfordulnak. Évente 1 nemzedékük fejlődik, imágóik a talajban telelnek át. Károsításuk elsősorban a fiatal növényeket érinti. A levelek fonákján apró, kerek lyukakat rágnak. A fejletlen gyökérzet képtelen a károsított levélzeten keresztül elpárolgó vízveszteséget pótolni, így a növény a növekedésben visszamarad, esetleg elpusztul. Aszályos tavaszokon jelentős károkat okoznak. A párosodást követően a nőstények tojásaikat a növény gyökérnyaki részéhez, a talajra rakják. A lárvák a hajszálgyökereket fogyasztják. Védekezni a növényen táplálkozó imágók ellen ajánlott, általában a káposztalégy elleni védekezéssel egybekötve, kontakt hatású szerekkel.

 

Repceszár ormányos (Ceutorhynchus quadridens)

-Repce gubacsormányos (Ceutorrhynchus pleurostigma)

A károsítás azokon a területeken gyakori, ahol évről évre nagy területeken termesztenek repcét, vagy káposztaféléket. Évente 1 nemzedékük fejlődik, imágóként telelnek át.

A repceszár ormányos tavasszal a fiatal növények levélnyelébe rakja tojásait. A lárvák a levélnyélen keresztül berágják magukat a növény szárába, és ott lefelé haladó járatokat készítenek. A talajban bábozódnak, és a június második felében megjelenő fiatal imágók telelőre vonulásukig a káposztafélék leveleit lyuggatják.

A repce gubacsormányos a gyökérnyaki részbe rakja a tojását. Lárvája itt fejlődik, rágcsál, majd apró gubacsokat okoz a gyökérnyaki részen. Egy gubacsban 1 lárva él. Felfelé haladó rágása miatt a növény nem fejlődik. Kártételük következtében a növények hervadnak, pusztulnak. Az imágók rajzásának megfigyelését nyomon követhetjük a Moericke-féle sárga tállal. Rovarölőszeres védekezés a káposztalégy elleni védelemmel egybekötve kontakt hatású szerekkel ajánlott, a táblára betelepedő imágók ellen.

 

Tavaszi káposztalégy (Phorbia brassicae)                         

A káposztafélék egyik legjelentősebb kártevője. Évente 3 nemzedéke fejlődik. A lárvák kezdetben a fiatal gyökereket rágják, majd az idősebb gyökereken berágnak a gyökérnyaki részbe. A károsított növények a növekedésben visszamaradnak, hervadnak, súlyos kártétel esetén elpusztulnak. A védekezés alapja a vetésforgó betartása, gyomirtás, valamint minden olyan termesztéstechnikai eljárás, amely a növények növekedését gyorsítja. Kémiai védekezés az imágók ellen lehetséges, a tojásrakás megelőzésére. A védekezés kritikus időszaka a palántanevelés vége, illetve a kiültetést követő egy hónap. Az elhúzódó rajzás miatt a kontakt hatású készítmények hatástartamától függően többszöri permetezésre van szükség.

 

Káposzta-levéltetű (Brevicorine brassicae)

Soknemzedékű kártevő. Tavasszal gyakran keresztesvirágú gyomokon szaporodnak el. A szárnyas alakok repülnek be a kiültetett káposztafélékre. A károsított növények felületét viaszos, szürke levéltetvek lepik el. Szívogatásuk hatására a levelek deformálódnak, a levélér pedig megvastagodik. A szívások helye kifehéredik, a növekedés üteme csökken, és a fejképződés csak később indul meg. A levéltetvek betelepedése sárga csapdákkal jól nyomon követhető. Rovarölőszeres permetezés kontakt hatású készítményekkel ajánlott. A védekezést nehezíti az állaton és a növényen lévő viaszréteg, ezért a permetlébe nedvesítő szert kell keverni, ami elősegíti a cseppek szétterülését.

 

Káposztalepke (Pieris brassicae)

-Repcelepke (Pieris napi)

-Répalepke  (Pieris rapae)

Gyakori, de kisebb jelentőségű fajok. Főleg a káposztalepke második nemzedéke a káposztafélék gyakori kártevője. Rajzásuk áprilistól kezdődik. A csoportosan a levél fonákára lerakott tojásokból a lárvák 8-10 nap alatt kelnek ki és a harmadik lárva stádium végéig együtt maradnak. Az első nemzedék lárvái gyakran gyomokon fejlődnek ki. Nagy kiterjedésű lyukakat rágnak a külső leveleken, gyakran csak a vastagabb levélerek maradnak meg. Hernyói idősebb korban sem fénykerülők, így könnyen észlelhetők. A második nemzedék tömeges rajzása augusztus hónapban jelentkezik. Kémiai védekezés lárvakeléskor, a fiatal lárvák ellen szükséges kontakt hatású szerekkel.

 

Káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae)

-Saláta bagolylepke (Mamestra oleraceae)

Káposztaféléken kívül számos lágyszárú növényen károsít. Évente 2 nemzedéke fejlődik. Az első nemzedék imágói május második felében, illetve június elején rajzanak, kártételük mérsékeltebb. Tojásait csoportosan rakja a levélre. A kikelt lárvák kezdetben a fiatal növények külső levelein hámozgatnak, lyuggatnak. Az idősebb lárvák fénykerülővé válnak. Amikor még nincs fejesedés, nappal a talajrögök közé húzódnak és csak éjjel táplálkoznak. Később a fejet képező káposztába behúzódva károsítanak. A lárvák által megrágott fej gyakran rothadásnak indul. A második nemzedék imágói július végén augusztusban rajzanak, kártételük jelentősebb. A meleg, párás időjárás kedvező a faj elszaporodásukhoz. Az imágók rajzása fénycsapdákkal és szexferomon csapdákkal jól nyomon követhető. Rovarölőszeres védekezés a tojásból kikelő, még nem fénykerülő fiatal lárvák ellen kontakt és felszívódó szerekkel egyaránt lehetséges.

 

Vetési bagolylepke (Scotia segetum)

Évente 2 nemzedéke fejlődik. Az első nemzedék rajzása májusban történik. Tojásait a levélfonákra rakja. A frissen kikelt hernyók a levélfelületen hámozgatnak. Az első két pár lábuk fejletlen, ezért mozgásuk araszolószerű. A vedlést követően fénykerülővé válnak és lehúzódnak a talaj felsőbb rétegeibe, a talajszinten károsítanak. Előfordul, hogy berágnak a karalábé gumójának belsejébe. Második nemzedékük július közepétől rajzik. Védekezés a fiatal lárvák ellen ajánlott kontakt hatású készítményekkel.

 

Gamma bagolylepke (Autographa gamma)

Vándorlepke. Tavasszal a mediterrán területekről indul észak felé. Vándorlásakor a virágzást követi, mert fejletlen petefészkének nektárra van szüksége. Lepkéje nappal is repül. Lárvája nem fénykerülő, a felszínen károsít. A kis lárvák a levelek fonákán hámozgatnak, a nagyobb lárvák lyukakat rágnak a leveleken, csak a levélerek maradnak meg. Kontakt hatású szerekkel védekezhetünk ellene.

 

Káposztamoly (Plutella maculipennis)

Évente 2 nemzedéke fejlődik, tojásait a levélfelületre rakja. A tojásból kikelő lárvája a leveleken hámozgat. Az ablakos levél később elszárad és kilyukad. Főleg a külső leveleken károsít, nem fénykerülő. Védekezés a levélen táplálkozó lárvák ellen szükséges kontakt hatású készítményekkel.

 

Káposztapoloska (Eurydema ventrale)                  

A káposztafélék gyakori, de kevésbé jelentős kártevője. Évente 3 nemzedékük fejlődik. A levelek szívogatásával (csillag alakú szívásnyomok) a fiatal növények növekedését, fejlődését akadályozza. Tömeges elszaporodásuk főleg a tartósan aszályos esztendők során történik. Külön védekezés nem szükséges ellene.

 

Kórokozók

Káposztamozaik (Cauliflower mosaic virus – CaMV, Turnip mosaic virus – TuMV)

Elterjedt és jelentős betegség. A fertőzött leveleken világos-és sötétzöld mozaikfoltok láthatóak. A levélerek kivilágosodnak. A védekezés alapja a maghozó állományban tőszelekció, beteg tövek eltávolítása, levéltetvek elleni védekezés.

 

Xantomonászos feketeerűség (Xanthomonas campestris pv. campestris)

Elsősorban az ország csapadékosabb, nyugati felében okoz gondokat.  A levélen a levél szélétől kiinduló sárgás, széles V alakú foltok láthatók, melyben a levélerek fekete színűek. Később a foltok elszáradnak, pergamenszerűek lesznek, a külső levelek elpusztulnak. A káposzta a növekedésben visszamarad. A torzsát kettévágva, az edénynyalábok feketék. Fertőzési forrás a talaj, a beteg növénymaradványok és a vetőmag. Fertőzött magból beteg növények fejlődnek, a tünetek azonban csak az idősebb palánták levelein jelennek meg.  A baktériumnak a magas hőmérséklet és páratartalom a kedvező. A védekezéshez a palántaágyak talajcseréje, fertőtlenítése, 3-4 éves vetésforgó betartása, vetőmag csávázása, ellenálló fajták, esőztető öntözés kerülése szükséges. Állománypermetezés réztartalmú szerekkel ajánlott.

 

Palántadőlés  (Rhizoctonia solani, Pythium debarianum, Olpidium brassicae)

Talajlakó kórokozók. A palántanevelés során valamint a palánták kiültetése utáni időszakban jelentős. Már a talajban elpusztítják a magvakat, hiányos lesz a kelés. Fontos a vetésforgó betartása, palántaágy talajcseréje, gőzölése vagy fungicides kezelése, csávázás.

 

Káposztaperonoszpóra (Peronospora brassicae)

Gazdasági jelentősége a palántanevelés időszakában a legnagyobb. A kórokozó a termesztett és gyom gazdanövényeinek maradványain telel át. Tavasszal a kórokozó a szikleveles növényeket fertőzi. A szikleveleken fehér bevonat alakul ki, majd pontszerű, nekrotikus foltok. A lombleveleken sárgás, erek által határolt szegletes foltok jelennek meg, melyek fonáki részén fehér bevonat látható. Később a foltok elszáradnak. Tünetek a maghozó növények szárán és virágán is lehetnek. A védekezés alapja ellenálló fajták termesztése, vetésváltás, talajfertőtlenítés, fungicides kezelések 2 szikleveles korban, majd 2-3 lombleveles korban, megismételve réztartalmú szerekkel szerekkel.

 

Káposzta alternáriás betegsége (Alternaria brassicicola, A. brassicae)

Meleg, csapadékos években a magtermő káposztafélék jelentős betegsége lehet. Étkezési káposztánál csak a külső leveleken okoz tüneteket, ezért kevésbé jelentős. A fertőzés hatására sötétbarna foltok jelennek meg a sziklevélen, a lombleveleken, a maghozó száron és a becőtermésen is. Fertőzési forrás a beteg növénymaradvány valamint a vetőmag. Fertőzött magból fertőzött csíranövény fejlődik. Fontos a vetésforgó alkalmazása, beteg növényi részek talajba forgatása, egészséges vetőmag, magcsávázás, maghozó állomány fungicides védelme a fejesedéstől 10 naponta kontakt és felszívódó hatású készítményekkel.

 

Káposzta fuzáriumos sárgasága (Fusarium oxysporum f. sp. conglutinans)

Tünetek először az alsó leveleken jelentkeznek. Kezdetben a levélerek, majd a levélérközök is elsárgulnak. Később a levelek elszáradnak, lehullnak. A növények kisebb fejet fejlesztenek. A torzsát kettévágva az edénynyalábok barnák. Fertőzési források a talajba került növénymaradványok és a talaj. A kórokozó a talajból a gyökereken át jut a növénybe, majd a torzsa edénynyalábjain keresztül a levelekbe. A kórokozónak kedvező a magas hőmérséklet és a talaj alacsony vízkapacitása. A védekezés alapja fertőzött területen a termesztés kerülése, ellenálló fajták termesztése.

 

Írta: Lohonyai Zsófia növényorvos