Paradicsom

A paradicsom legfontosabb kártevőinek és kórokozóinak az ismertetése. (Képek hamarosan felkerülnek. )

Kártevők

Gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.)

-Szabadföldi gubacs-fonálféreg (Meloidogyne hapla),

-Kertészeti gubacs-fonálféreg(Meloidogyne incognita),

Növényházi gubacs-fonálféreg (Meloidogyne arenaria),

-Melegövi gubacs-fonálféreg (Meloidogyne javanica).

Azokban a növényházakban, ahol termesztés a téli időszakban sem szünetel, a gyökérgubacs-fonálférgek kártétele gyakori. A fonálférgek akár 1 méter mélységbe is lehatolnak a talajban, de általában a felső 40 cm-es rétegben vannak. Kártételével szabadföldi paradicsomtermesztés során akkor kell csak számolni, ha a palánta gyökérzete a palántanevelőben fertőződött, vagy ha a területen a teleinket átvészelő M. hapla gyökérgubacs-fonálféreg faj fordul elő. Határozatlan nemzedékű fajok. Fejlődésük ütemét a hőmérséklet és a tápnövény határozza meg. Növényházi körülmények között egy nemzedék kifejlődéséhez kb. egy hónapra van szükség. Az opálosan áttetsző, csepp alakú nőstények testvégén lévő tojászsákban, akár 800-1000 tojás is lehet. A fertőzés a talajban nyugalmi állapotban lévő tojásokból indul ki. Az emelkedő hőmérséklet, a talajnedvesség és a tápnövények gyökérváladéka jelzés a kelésre. A tojásból kikelt inváziós lárvák még nemi jelleg nélküliek, fonál alakúak. A talajban vándorolnak, és a gyökértenyészőcsúcs táján befurakodtak a gyökérbe és óriássejt kialakulását indukálják. A lárvák további fejlődése a növekvő gubacsban, a gyökér belsejében történik. Az inváziós lárva megjelenésétől számítva 4-6 hét múlva alakul ki a tojászsák. gyökérgubacsok gátolják a víz- és tápanyagfelvételt. A kiültetést követően az erősen fertőzött növények vontatottan fejlődnek, lankadnak, hervadnak. Esetenként a növény levelén tápanyaghiányra (Mg, Fe) utaló elszíneződés jelentkezik. A növények a növekedésben visszamaradnak,

Agrotechnikai védekezés: a növényház talajától teljesen izoláltan kőzetgyapoton történő termesztés; fonálféreg fajokra toleráns fajták termesztése; a fonálféreg-kártételnek ellenálló, nagyobb gyökértömeget adó növényfajra történő oltás. A fizikai talajfertőtlenítési módszerek közül a talajgőzölés egyike a leghatásosabb védekezési módoknak, azonban speciális berendezést igényel és drága eljárás. Ha a fonálféreggel fertőzött területen a téli időszakban szüneteltetik a termesztést, a talaj átfagy és a melegigényes gyökérgubacs-fonálférgek elpusztulnak..

 

Molytetvek

-Üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum);  

-Dohányliszteske (Bemisia tabaci)

 

Növényházakban egész évben, a szabadban a nyári hónapokban károsít. Polifág, de néhány tápnövényét, mint az uborkát, paradicsomot, tojásgyümölcsöt, agerátumot, gerberát, muskátlit, krizantémot és a fuxiát előnyben részesíti. Számos gyomnövény is tápnövénye. A hajtatott paradicsomnak jelentős kártevője. Kártételét a paradicsomon is előforduló gemini vírus terjesztésével fokozza. Soknemzedékű faj. Folyamatosan szaporodik, az egyes nemzedékei nem különülnek el. Nyeles tojásait a fiatal levelek fonákán a levélszövetébe süllyeszti. A lerakott tojások száma függ a tápnövénytől. A tojásból a lárvák 25°C-on egy hét alatt kelnek ki. A kikelt lárva a levél fonákán letelepedésre alkalmas helyet keres, és egy-két nap elteltével letelepszik. A továbbiakban a lárvák helyhez kötötten (szúrósertével rögzülve a levélhez), viaszburok védelmében szívják a növényi nedvet. A levelek torzulnak, lehullnak. A károsított növények a növekedésben visszamaradnak, a termés mennyisége csökken. A mézharmaton megjelenő korompenész a termés minőségét jelentősen rontja. Egy teljes nemzedék kifejlődésének ideje a növényházban 3-5 hét. A fejlődés időtartamát a hőmérséklet és a tápnövény egyaránt befolyásolja. A védezkezés alapja, hogy a zöldségtermesztő növényházban ne teleltessünk át dísznövényeket (muskátli, fikusz, lantána). Az imágók észleléséhez a sárga ragacsoss lapok jó segítséget nyújtanak. A rovarölő szerektől elsősorban a mozgó lárvák és az imágók ellen várhatunk jó eredményt. A kémiai védekezést még a populáció tömeges elszaporodása előtt kell elkezdeni és a készítmények hatástartamától függően több alkalommal megismételve. A növényvédő szer a kártevő élőhelyére, a levelek fonákára kerüljön. Szisztemikus szerek használhatóak. Biológiai védekezés üvegházi molytetű ellen: Encarsia formosa fürkészdarázs, Macrolophus caliginosus ragadozópoloska. A dohányliszteske ellen: Eretmocerus eremicus, Eretmocerus californicus.

 

Levéltetvek

-Zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae)

-Uborka-levéltetű (Aphis gossypii)

-Foltos burgonya-levéltetű (Aulacorthum solani)

-Csíkos burgonya-levéltetű (Macrosiphum euphorbiae)

A növényházakban előforduló, polifág levéltetű fajoknak nem a paradicsom a legfőbb tápnövényük. Megjelenésükre a kiültetést követő intenzív hajtásnövekedés időszakában számíthatunk. Április végén, május elején migrálhatnak át a fás növényekről. Számos paradicsomon előforduló vírus vektorai. A levéltetvek megjelenésekor kontakt szerekkel kezeljük a növényeket.

 

Aknázólegyek (Agromyzidae)

-Paradicsom-aknázólégy (Liriomyza bryoniae)

-Gerbera-aknázólégy (Liriomyza trifolii)

-Borsó-aknázólégy (Liriomyza huidobrensis)

Soktápnövényű fajok, hajtatásban a leggyakrabban paradicsomon fordulnak elő. Legjelentősebb kártételt a gerbera-aknázólégy okoz. A paradicsom-aknázólégy báb alakban, a szabadban is áttelelhet. Növényházban a tél folyamán is szaporodik. Imágóik a levél színén az epidermisz alá süllyesztik tojásaikat. A 2-3 nap alatt kikelő lárvák egyre szélesedő aknában fejlődnek. A kifejlett lárva a levél színén felszakítja az epidermiszt, a talajra veti magát, majd közvetlenül a talajfelszín alatt bábozódik. A 2-3 hetes bábnyugalom után megjelennek az imágók és egy hét elteltével megkezdik a tojások lerakását.

Az imágók csapdázására ragadós sárga lapok használhatóak. Kémiai védekezés az imágók tömeges megjelenésekor: kontakt hatású szerekkel ajánlott.

 

Nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis)

Közvetlen kártétele a paradicsomon jelentéktelen, de mint a paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV) terjesztője figyelmet érdemel. Védekezés kontakt szerekkel lehetséges.

 

Paradicsom-levélatka (Aculops lycopersici)

Kártétele kizárólag az üvegházban termesztett paradicsomon, és ott is ritkán jelentkezik. Szabadföldön nem telel át. Meleg, száraz klímán hetente újabb nemzedéke fejlődik. A paradicsom levelét, szárát és a termését szívogatják. A károsított levelek sárgulnak, barnulnak. A tünetek a növényen alulról felfelé terjednek. Kontakt hatású szerekkel védekezzünk ellenük.

 

Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera)                                                  

2-3 nemzedékes vándorlepke, de előfordul, hogy szabadföldön báb alakban, a talajban áttelel. Polifág kártevő. Első nemzedéke hajtatott paprikán, paradicsomon, borsón, babon és dísznövényeken (szegfű, gerbera) jelenik meg. Július közepétől rajzó második nemzedéke kukoricán, dohányon, paprikán, paradicsomon, másodvetésű zöldbabon, almán, kajszin, szőlőn, dísznövényeken (krizantém, bársonyvirág, őszirózsa) károsít. Szeptembertől rajzó harmadik nemzedéke csemege kukoricán, zöldbabon, paprikán és paradicsomon okoz kártételt. A bogyót károsító bagolylepkelárvák közül a gyapottok-bagolylepke a legjelentősebb. Paradicsomon rendszerint augusztusban, szeptemberben számolhatunk jelentős kártételére. A fiatal lárvák a paradicsom bimbókat, virágokat rágják, majd a kötődött paradicsom bogyóba rágnak lyukat. A fejlettebb lárvák az éredő paradicsomot károsítják. A károsított termés a másodlagosan megjelenő szaprofita baktériumoktól elrothad. Szabadföldön a védekezés szükségességének megítélését a növényállományba elhelyezett szexferomon csapda (varsás, sátras) segíti. Amennyiben a csapda tömegesen fogja a faj hímjeit, a térségben a nőstények jelenlétével és utódaik kártételével fokozottan számolni kell. A növényház szellőzőjére szerelt Rashell hálós takarás megakadályozza a bagolylepke imágók betelepedését. A kelő, fiatal lárvák ellen kontakt és szisztemikus szerekkel védekezhetünk. Az inszekticides kezeléseket a szedések közötti időszakban, az é.v.i. figyelembevételével kell végezni.

 

Burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata)        

Szabadföldön jelentős kártevő lehet a paradicsomon. Évente 2 nemzedéke fejlődik, imágóként telel át. A levelek megrágásával okoz károkat

A védekezés alapja gyors és egyenletes kelés biztosítása, Solanaceae gyomok irtása, májustól a betelepülő imágók, majd a levélen károsító imágók és lárvák ellen felszívódó és kontakt szerek használata. A lárvák elleni védekezésre az előzőeken túl a Bacillus thürigiensis var. tenebrionis, mint biopreparátum is engedélyezett.

 

Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae)

A folyamatosan hasznosított növényházakban egész évben szaporodik, de a télen nem fűtött termesztőberendezésekben is áttelel. Határozatlan nemzedékszámú, hőmérséklettől függően 2-4 hét alatt fejlődik új nemzedéke. A megtermékenyített nőstény a levélfonákra rakja tojásait. A támrendszeren fennmaradt állatok a hajtatási időszakban először gyakran gyomnövényeken (pl. szulák) táplálkozva szaporodnak el, majd áttelepednek a termesztett növényekre. Kártétele különösen a szárazabb klímájú, fűtött növényházakban, hosszú kultúrás termesztésnél jelentős. Hajtatásban paprikán, uborkán, tojásgyümölcsön és paradicsomon károsít. Szabadföldön számottevő kártétele erősen aszályos időben ott várható, ahol fertőzött palánta kerül kiültetésre. Az idősebb levelek fonákán finom, pókhálószerű szövedék védelmében szívogatnak. A szúrásoktól fokozódik a növények párologtatása. A károsított levelek sárgulnak, barnulnak, elszáradnak. A védekezés alapja behurcolásának (szaporítóanyag, ruha, eszközök, támrendszer) megakadályozása, a kultúra körültekintő indítása, klímaszabályozás. Kémiai védekezéshez kontakt és felszívódós szerek egyaránt használhatóak.

 

Kórokozók

Vírusok:

-Paradicsommozaik (TMV, ToMV)

-Páfránylevelűség (CMV, ToMV)

-Nekrotikus elhalás (CMV, TMV, Potato X virus)

A fertőzés hatására a növények gyengén fejlődnek, a leveleken mozaikfoltok jelennek meg. Fonal-vagy páfránylevelűség figyelhető meg. A bogyók aprók maradnak, rajtuk enyhén besüppedő foltok láthatóak. A vírusok fertőzött maggal, levéltetvekkel, fertőzött talajjal, szövetnedvvel terjednek. Védekezés ellenálló fajták termesztésével, levéltetvek irtásával, vetőmagcsávázással, higiéniai szabályok betartásával lehetséges.

 

Klavibakteres betegség (Clavibacter michiganensis subsp. michiganensis)

Szabadföldön gyakori betegség. A levélen fonnyadás, hervadás figyelhető meg. A száron tracheobakteriózis, a bogyón fehér szegélyű foltok láthatóak, közepükön világosbarna elhalással. Vetőmagcsávázással, réz tartalmú szerek használatával védekezhetünk  betegség ellen.

 

Xantomonászos betegség (Xanthomonas campestris pv. vesicatoria)

Rendszeresen előfordul, szabadföldön súlyos károkat okoz. A levélen sárga szegélyű barna foltok láthatóak, a száron megnyúlt barna foltok alakulnak ki. A bogyón sötétbarna, varszerű, kiemelkedő foltok figyelhetők meg, baktériumnyálkával.

Fertőzési források fertőzött növénymaradványok, a vetőmag, művelőeszközök, öntözővíz. A védekezés alapja ellenálló fajta termesztése, fungicides kezelések réztartalmú szerekkel.

 

Paradicsom sztolburja (Stolbur phytoplasma)

Szabadföldön a tábla 95%-át is megfertőzheti. A paradicsom elsöprűsödik. A levelek deformálódnak, elkeskenyednek. A virágok torzak maradnak, sziromleveleik hiányoznak. Vektorai a kabócák. Védekezés gyomok irtásával, kabócák elleni védekezéssel lehetséges.

 

Rizoktóniás palántadőlés (Rhizoctonia solani)

Palántakorban súlyos károkat okozhat. A kórokozó a talajban telel át.  Védekezés a vetés után és kelést követően beöntözéssel lehetséges.

 

Fitoftórás betegség, paradicsomvész (Phytophthora infestans)                          

A paradicsom legveszedelmesebb betegsége. Hajtatásban esetenként, szabadföldön gyakran jelentkezik. A tünetek először az alsó levelek csúcsán jelentkeznek. Először sárguló folt, a levelek kivilágosodása, majd fonnyadás, barnulás, elszáradás jelentkezik. Kedvező környezeti körülményeknél (párás, nedves időjárás) gyorsan terjed az állományban. A védekezés alapja a vetésforgó betartása, preventív fungicides kezelések a palántaneveléstől egészen június elejéig a szisztemikus és a kontakt szereket kombinálva.

 

Lisztharmat (Erysiphe orontii)

Elsősorban termesztőberendezésben (melegebb viszonyok között), de kedvező környezeti körülményeknél szabadföldi termesztésnél is megjelenik. A levélen kerek vagy ovális alakú foltok alakulnak ki szürkésfehér bevonattal. A megtámadott szövetrészek elhalnak, majd elszáradnak. Védekezés kéntartalmú szerekkel ajánlott.

 

A paradicsom botrítiszes betegsége (Botrytis cinerea)     

A fertőzésnek a magas páratartalom és hőmérséklet kedvez. A legkorábbi tünetek a leveleken vagy a virágokon jelentkeznek. A virágfürtök nem kötődnek, a virágok lehullnak. A leveleken szabálytalan alakú vizenyős, majd szürkülő és elhaló foltok lesznek. A száron a kacsolás, termésszedés okozta sebfelületeken hatol be a kórokozó. Az ovális szürkés foltok, a szállítóedénynyalábokig hatoló beszáradó repedések, majd a fertőzés feletti növényi részek teljes pusztulása következik be. A bogyókon rothadás vagy gyűrűsfoltosság látható. A folt széleit fehéreszöld, majd sárgászöld gyűrű szegélyezi. A kártétel szellős állomány kialakításával, az öntözési intenzitás és gyakoriság optimalizálásával, a zöldmunkák során keletkezett sebfelületek kémiai lefedésével előzhető meg. Megelőző jelleggel, a szedés előtti 3-4. héten mélyhatású szerekkel kezeljük a növényeket

 

Alternáriás betegség, levélragya, szárazfoltosság  (Alternaria porri f. sp. solani)

Az idősebb állományokban jelentősebb a kártétele. A száraz, meleg időjárás hajnali páralecsapódással különösen kedvező a fertőzéshez. Fontos szimptómája az ovális foltok körül körkörös sötétbarna konídiumtartó-gyep a levélen, száron, a bogyókocsányon és a bogyón. A foltok szárazak, berepedeznek. A bogyón a foltok besüppednek, a termés rothadni kezd, a bogyó húsa is megbarnul. A védekezés alapja vetésforgó, gyomirtás, magcsávázás, palántakortól folyamatos fungicides kezelés kontakt és szisztemikus szerekkel. Szabadföldön május második felétől augusztus közepéig 10-14 naponta kell védekezni.

 

Szeptóriás betegség (Septoria lycopersici)  

Szántóföldön általánosan elterjedt rendszeresen előforduló betegség, hajtatásban kisebb jelentőségű. A kórokozónak kedvez a tartósan párás, csapadékos, meleg időjárás. Lombvesztést és bogyóperzselődést okoz. A levélen apró, kerek, közepükön kivilágosodó foltok, a száron és a bogyó kocsányán bemélyedő foltok alakulnak ki. A foltok összefolyhatnak, a növényi rész elszárad. Védekezés a palántaneveléstől kezdve, majd a kiültetést követően 10 naponta ajánlott kontakt hatású szerekkel.

 

Írta: Lohonyai Zsófia növényorvos