Kép forrása: http://www.technogreen.at/krankheit-insekt-kiefer.html. A fenyõilonca (Evetria buoliana), hazánkban, a fenyvesekben, széles körben elterjedt faj. Fõ tápnövényei az erdei fenyõ (Pinus silvestris), a fekete fenyõ (P. austriaca), a tengeri fenyõ (P. pinaster), a simafenyõ (P. strobus) a Pinus-fajok. Az imágó elülsõ szárnya téglavörös színû, amelyen ezüstös harántvonalak figyelhetõk meg, hátulsó szárnya barnásszürke. Egy nemzedékes faj. Rajzása kedvezõ idõjárás esetén már május végén elkezdõdik, és akár augusztus közepéig is eltarthat. Leginkább alkonyatkor repülnek. A nõstény a petéit a következõ évi rügyekre helyezi. A hernyók már a nyár folyamán kikelnek, de a táplálkozást csak következõ tavasszal kezdik el a fejlõdõ rügyekben. A hernyója okozza a fõ károkat, rügyrõl rügyre mászik, és elpusztíthatja az összeset. A hajtást olyan mértékben károsíthatja, hogy az elhal, majd elszárad. Abban az esetben, ha a hajtás nem pusztul el, akkor a rágás mentén elhajlik, és meggörbített alakban nõ tovább. A károsítás következtében a fenyõ rövid hajtásokat fejleszt, amelyek tûi megnyúlnak. A fenyõilonca rajzása feromon csapdával nyomon követhetõ, ezzel idõzíthetjük a növényvédelmi kezelést. Kitinszintézis gátló készítményekkel, a lárvakelés idején permetezhetünk ellenük.
Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.