A Hajtásfúró rózsadarázs berágási helyét ürülék jelzi
A hajtásfúró rózsadarázs (Monophadnus elongatulus) nem túl gyakori faj, ami az erős növekedésű rózsákat károsítja elsősorban. Általában a védett, meleg fekvésű területeken szokott előfordulni. A károsítás tünete, hogy a hajtáscsúcs hervad, a hajtás felső harmada a tél beálltáig nem érik be, elszárad. A vesszőt felvágva belsejében lárvajáratot találunk. A károsított vesszőn a levélnyelek tövi részén a tojásrakási helyek lencse nagyságú szemölcs formájában láthatók. Az imágók rajzása április végétől május végéig tart. Tojásaikat a levelek nyelének alapi részébe süllyesztik. A fiatal lárvák berágnak a hajtás belsejébe és ott felfelé haladó járatot készít. Egy hajtásban több lárva is károsít. A kifejlett lárvák a talajban gubón belül telelnek. Meleg, száraz időjárást kedvez a tömeges elszaporodásának.
A védekezés az imágók ellen irányul, hogy megakadályozzuk a tojásrakást. Piretroid (kontakt) hatóanyagú készítmények ismételt kijuttatásával védekezhetünk.
Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.