Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különbözõ kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.
Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.
KÓROKOZÓK:
Nyálkagomba
Nyáron és õsszel gyakran elterjedõ betegség.
A gomba nem okoz kárt a fûben, de esztétikailag kellemetlen látványt nyújt.
A probléma nem gyógyítható, bár a rendszeres levegõztetés és nyírás a legtöbb gomba kialakulásának kockázatát csökkenti a gyepen.
A kórokozót azonnali vízpermettel permetezve lehet eltávolítani.
Kép forrása: http://www.hgtv.com
Puccinia típusú gyeprozsda (Puccinia sp.)
A gyepet több rozsdagomba is fertõzheti, ezek közül az egyik leggyakoribb a Puccinia fajok valamelyike.
A kórokozó gyorsan terjed a gyepen, sárga foltokat hagyva rajta.
A betegségre általában a nyár beköszöntétõl számíthatunk.
A kórokozónak kedvez a meleg csapadékos idõjárás.
Közelrõl vizsgálva rozsdás narancssárga színû képletek figyelhetõk meg a fûszálakon. Sok esetben nyár végén – õsz elején veszik csak észre a kártételét, mivel ilyenkorra már igen nagy a fertõzöttség mértéke.
A rendszeres kaszálás és a nyírott fû eltávolítása megakadályozza az elterjedését. Érdemes kerülni a nitrogén trágya használatát õsszel, mert serkenti a növekedést, ami kedvez a betegségnek. A túlöntözésre is oda kell figyelni, mert szintén elõsegíti a terjedését.
Növényvédõszeres kezelés esetén a rozsdagombák ellen hatásos készítményeket használjanak. Érdemes felszívódó és kontakt készítmény kombinációját alkalmazni és 10 nap elteltével megismételni a kezelést.
Rózsaszín fonalasodás (Laetisaria fuciformis)
A rózsaszín fonalasodás az egyik leggyakoribb gyepbetegség.
A betegség jelentkezésekor a fû vörös tónusúvá válik, amely késõbb barnulni kezd, majd elhal. A károsított fûszálak végén vörös színû, fonálszerû micéliumok láthatóak. A betegség gyakran kapcsolódik a nitrogénhiányhoz, ezért megfelelõ tápanyagutánpótlással megelõzhetjük a betegség megjelenését.
A gyepet nitrogén-tartalmú mûtrágyákkal érdemes kezelni, amint a tünetek megfigyelhetõk. Azonban nem szabad túlzásba esni!
A nitrogén ellátás ösztönzi a fû növekedését, és ezáltal a gyep fogékonyabbá válik a hópenész, a rozsda és egyéb gombás betegségekkel szemben.
A tömött talaj és a rossz gyökérkondíció is elõsegítheti a betegség kialakulását. A gyep rendszeres levegõztetésével és nyírásával csökkenteni lehet a fertõzés mértékét. Gyepszellõztetéssel serkenthetjük a mély begyökeresedést.
Hópenész (Microdochium nivale)
A leggyakrabban hóolvadás után terjed el ez a hópenész a gyepben, de nem szükséges hó a kialakulásához.
Sárga vagy barnás foltként jelenik meg a fûben, esetenként fehér vagy néha szürkés penészgombával, ami hasonlít a pókhálóhoz.
A hópenész ideális hõoptimuma 8°C alatt van és emellett a magas relatív páratartalom kedvez neki. A foltok gyorsan terjedhetnek, elõször kisebb majd nagyobb egybefüggõ foltokként jelennek meg. A védelem alapja a megelõzés, így a fû vágása segíthet, csökkenteni a kockázatot, mint ahogy a magas nitrogénadagolás elkerülése is õsszel.
Dollár foltosság (Sclerotinia homoeocarpa)
A dollár foltosság egy gyepeken elõforduló gombafaj, mely nevét a világos sárgásbarna színû, nagyjából 5 cm átmérõjû kör alakú foltokról kapta.
Mikor a betegség elõrehalad, a foltok egymásba folynak, és nagy, szabálytalan foltokat alkotnak a gyepen, melyek több méter átmérõjûek lehetnek.
A betegségért felelõs gomba a fûszálakat támadja meg, a gyökereket nem károsítja. Minden károsított fûszálon szalmasárga, sárgásbarna színû, különbözõ formájú mintázatok láthatóak. A foltok gyakran vöröses-barna szegéllyel rendelkeznek. A dollár foltosságot könnyû felismerni, de a kialakulását könnyebb megakadályozni, mint a már megjelent betegség ellen küzdeni. Széles körben elterjedt betegség, mely különbözõ gyepeket érint, ezért a megelõzés kulcsfontosságú.
A gomba a száraz talajt és a nedves levegõt kedveli. Ha a fûszálak nedvesek a harmattól, az esõtõl vagy az öntözéstõl, az elõsegíti a betegség kialakulását. Ahhoz, hogy megelõzzük a gomba terjedését, néhány dologra érdemes odafigyelni: öntözést ritkán végezzünk, de olyankor nagy mennyiségû vizet juttassunk ki a talajra, hogy a talaj mélyebb rétegeibe is jusson.
Ha az idõjárási viszonyok elõsegítik a gomba terjedését, akkor szakaszosan juttassuk ki az öntözõvizet, és hagyjuk kint a locsolót néhány órára, hogy jól átáztassa a talajt. A nyírást megfelelõen végezzük. Az egészséges növekedést serkentõ nyírás módja a fûfélék típusától függõen változik. Gyõzõdjünk meg róla, hogy a nyírás során nem sértjük-e meg a gyepet. Szellõztessük a pázsitot, mert ezzel megelõzhetjük, hogy a gyep nedves maradjon.
Kép forrása: www.barmac.com.au
KÁRTEVÕK:
Hangyafészkek
A hangyák közvetlenül nem károsítják a gyepet, mivel nem az a táplálékuk.
Azonban az általuk kialakított hangya dombok nem nyújtanak szép látványt.
A védekezés ellenük nehézkes, mivel a hangyák szabályozására használható porok és sprayk zárt térben használhatóak, de nem hatékonyak a szabadban, ahol a fészkek mélyen lehetnek a talajban.
Cserebogár pajorok
A cserebogarak lárváit pajornak nevezzük. 3 pár lábuk van és erõs rágó szájszervvel rendelkeznek.
Míg a kifejlett alakok lombfogyasztók, addig a pajorok többsége a növények gyökereit rágják, így akár a gyepünket is megtámadhatják.
Az egész ország területén találkozhatunk cserebogár fertõzöttséggel. Azonban eltérõ fajokból tevõdik össze a magyarországi fauna.
Fajonként eltér, hogy mennyi ideig fejlõdik ki egy egyed a talajban (akár 3-5 év is lehet). A pajorok a gyökerek által kibocsátott CO2 irányába mennek, így találják meg a növények gyökerét.
A cserebogarak lárvái nem csak azért okoznak kárt, mert a gyep gyökerével táplálkoznak, hanem mert a madarak és borzok gyakran széttépik a pázsitot, hogy megehessék õket.
Lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa)
A lótücsök általánosan elõforduló faj Európában, de gyakran tömegesen jelenhet meg akár házi kertekben is.
Életmódjukban jellemzõ, hogy fõként éjszaka aktívak.
Járatokat ás a nedves talajban, ahol apró rovarokkal, gilisztákkal és növényi részekkel táplálkozik. Szinte állandóan ezekben a labirintusszerû, szerteágazó járatokban tartózkodik.
A hímek meleg nyári estéken útra kelnek a párosodás miatt.
A kertekben a növények fogyasztása és különösen földalatti szárainak elvágása miatt rendkívül súlyos károkat okozhat.
Egy egyed kifejlõdésére 2 év szükséges és a kifejlett egyed még ugyanennyit meg is él.
A földben alagutakat fúr, és ezzel a tevékenységével kiforgatja a csírázó magvakat és elrághatja a növények gyökerét. A károsítás hatására a gyep levelénél fogva felemelhetõ, mert hiányzik a gyökere.
Lószúnyog lárvái
A lószúnyog lárvái a pázsit gyökerével táplálkoznak, és ezáltal károkat okoznak.
A kártevõ repülési élettartama körülbelül egy évig tart, melybõl a lárvaállapot a leghosszabb, 10 hónap.
Nyár végén, õsszel a kifejlett imágó 200-300 tojást helyez el a gyepen.
A lárvák a gyökerekkel táplálkoznak az egész téli idõszak alatt egészen a következõ tavaszig, ami a gyep kipusztulását okozza.
A hideg tél és a vastag hótakaró kedvezõtlen a lárvák számára, és csökkenti a túlélési esélyeiket.
A lárvák által okozott kár mellett további gondot okoz, hogy a madarak, például a hollók elfogyasztják a lószúnyog lárváit, és az utánuk való ásás során kárt okozhatnak a gyepben. Ha a kár már megtörtént, akkor a mûtrágyázás segíti a gyep újbóli megerõsödését.
Vakondok
A vakond védett állat!
A vakondok föld alatti alagútja, miközben a férgeket és lárvákat fogyasztják, vakondtúrás kialakulásához vezet, melynek következtében a talaj a gyep felszínén helyezkedik el.
Ez megnezhezíti a fûnyírást, és a csupasz földfelület lehetõséget biztosít a gyomok csírázásához.
Kertépítésnél vakondháló telepítése.
Az alagutakban a vakondcsapdák elhelyezése az egyetlen hatékony ellenõrzési módszer.
Kép forrása: www.hgtv.com
Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.