Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különbözõ kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.
Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.
KÁRTEVÕK:
Almamoly (Laspeyresia pomonella)
Az almamoly lárvája járatot készít az almában egészen a magházig, és a magokat is rágja.
A gyümölcs a fejlõdésben megáll és idõ elõtt lehullik a fáról.
Május közepétõl augusztus végéig folyamatosan károsíthat.
Szexferomoncsapdákkal megfigyelhetjük a rajzást, és a kelõ lárvák illetve a kifejlett egyedek ellen kontakt és szisztemikus szerekkel védekezhetünk.
Keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta)
Az országban rendszeresen elõforduló, jelentõs kártevõ.
Évente 3-4 nemzedéke fejlõdik.
Az elsõ nemzedék lárvája a hajtások csúcsába hatol be, és rágásuk nyomán a hajtások elhervadnak. A 2.-4. nemzedék hernyói a gyümölcsöket károsítják. A gyümölcs felszínét és a mag körüli részt is rágják.
A gyümölcsökön mézgásodás figyelhetõ meg.
A rajzás idején és a lárvakeléskor célszerû a védekezést idõzíteni. A rajzás megfigyelésére feromoncsapda kihelyezése javasolt. Vegyszeres védekezéshez szisztemikus szerek használata ajánlott.
Sodrómolyok, araszoló hernyók
A sodrómolyok lárvái és az araszoló hernyók a virágzás elõtt jelennek meg.
A sodrómolyok lárvái a gyümölcsökön hámozgatnak. Az araszoló hernyók összeszövik a hajtásokat, és odvasítják a fiatal kötõdött termést.
A levéltetvek elleni védekezéskor elegendõ egyszeri védekezés kontakt és szisztemikus hatású szerekkel.
Levéltetvek (Aphididae)
A levéltetvek szívogatásának hatására a növény növekedése lelassul.
Mézharmatot ürítenek, amelyen korompenész telepszik meg.
Veszélyes vírusvektorok!
Tél végi lemosó permetezés ajánlott. Kémiai védekezéshez kontakt és szisztemikus szerek is használhatóak.
KÓROKOZÓK:
Tûzelhalás / Almatermésûek ervíniás betegsége (Erwinia amilovora)
A tûzelhalásnak a birs az egyik legfogékonyabb gazdanövénye.
Karantén kórokozó!
A betegség jellegzetes hajtástünete a pásztorbotszerû elhalás.
Párás, meleg körülmények között a hajtásokon sárgás, majd barna színû baktériumcseppek láthatóak, melyek száraz idõben beszáradnak. A fertõzött virágok és gyümölcsök elõször vizenyõsek, majd hervadnak és megfeketednek. A fás részeken kisebb-nagyobb sötétbarna, rákos foltok alakulnak ki, melyeken áttelel a kórokozó.
Tavasszal pollennel, rovarokkal, emberi tevékenység által jut el a kórokozó a birsre. A mikrosérülések elõsegítik a fertõzés kialakulását pl. rovarok sebzése.
A védekezéshez egészséges szaporítóanyag használata ajánlott, a fertõzött részek visszavágása, majd eltávolítása a területrõl, metszõolló fertõtlenítése, sebkezelés. Nyugalmi idõben, rügypattanás elõtt réztartalmú szerekkel végezzünk lemosó permetezést.
Agrobaktériumos gyökérgolyva (Agrobacterium tumefaciens)
A gyökérgolyva a faiskolákban, oltványokon, a magoncokon és a dugványokon egyaránt gyakori.
A fertõzött gyökéren és a gyökérnyakon kisebb-nagyobb daganatok alakulnak ki, amelyek kezdetben néhány mm nagyságúak, sárgásbarnák, puha állományúak, karfiolszerûek, felületük enyhén barázdált. Késõbb 5-20 cm átmérõjûvé nõnek, sötétbarnák, elfásodottak lesznek, felületük mélyen barázdált.
A kórokozó fertõzési forrása a talaj, ahonnan a növénybe gyökérsebeken keresztül jut be.
Csak megelõzõ védekezés lehetséges. A faiskolában az elõvetemények gabonafélék vagy egyszikû takarmánynövények legyenek. Az elpusztult vagy beteg fát az ültetvénybõl el kell távolítani, és el kell elégetni. Egészséges szaporítóanyagot kell telepíteni.
A birs monilíniás betegsége (Monilinia linhartiana)
A birs egyik legfontosabb kórokozója.
A kórokozó a leveleken, a hajtásokon és a gyümölcsökön okoz tünetet. A leveleken a levélnyéltõl kiinduló barna elhalás jelenik meg. Az elhalt levelek színén az erek mentén szürkésfehér színû bevonat látható. A fertõzött hajtásokon hosszanti repedések figyelhetõk meg. A fiatal gyümölcsök a fertõzés nyomán leállnak a növekedésben, elvesztik nedvességtartalmukat, mumifikálódnak, majd a gyümölcsmúmiák lehullanak a fáról.
Fertõzési források a talajban áttelelt gyümölcsmúmiák.
A legfontosabb védekezés a beteg gyümölcsök, múmiák eltávolítása és megsemmisítése, sebzést okozó kártevõk elleni védekezés, jégverés után azonnali permetezés. A rügypattanás idején, illetve zöldbimbós állapotban réztartalmú szerekkel célszerû védekezni ellene.
A birs monilíniás betegsége mellett az érett gyümölcsökön megjelenhet a gyümölcsrothadás (Monilinia fructicola) is. A gyümölcsökön kezdetben rohadó, barnás foltok jelennek meg, majd fehéres-sárgás koncentrikus körök láthatóak a termés felszínén.
A birs diplokarponos betegsége (Diplocarpon soraueri)
A birs súlyos károkat okozó betegsége.
A tünetek a leveleken, a hajtásokon, a gyümölcsön és a vesszõn jelennek meg.
A leveleken nagyobb méretû (3-4 mm átmérõjû), világosbarna foltok láthatók, melyben fekete pontos figyelhetõk meg.
A hajtásokon és a vesszõkön ovális kiemelkedõ foltok jelennek meg, amelyekben szintén megfigyelhetõek a fekete pontok. Késõbb a kutikula elparásodik és letörik. A gyümölcsön 5-6 mm átmérõjû, sötétbarna foltok láthatóak, amik összeolvadnak.
A védekezés alapja a lehullott lombok eltávolítása a fák alól, majd lombfakadás után kontakt és szisztemikus szerekkel történõ permetezés.
Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.