Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különbözõ kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.
Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.
AlmamolyKÁRTEVÕK:
Almamoly (Laspeyresia pomonella)
A körtében jelentõs károkat okozhat. A hernyó a termésben járatot készít a magházig, majd a magvakat is kirágja.
A károsítás hatására a gyümölcs a fejlõdésben megáll és lehullik a fáról.
Két nemzedéke fejlõdik évente. Az elsõ nemzedék május közepétõl július elejéig rajzik, a második nemzedék július közepétõl augusztus végéig. Szexferomon csapdák alkalmazásával nyomon követhetjük a rajzást, így célzott védekezést tudunk elérni.
Kémiai védekezéshez a rajzás idején szisztemikus szerek használata ajánlott. A kontakt és szisztemikus szerek az imágók és a kikelõ lárvák ellen egyaránt hasznaáhatóak.
Körtemoly (Laspeyresi pyrivora)
Évente 1 nemzedéke fejlõdik, rajzása éppen az almamoly két rajzása közé esik.
A frissen kelt hernyók a körte magházáig furakodnak be, s ott a magokon táplálkoznak. Károsításától behorpadhat a gyümölcs. A fertõzött körték nem hullanak le, így a faj jelenlétére kevés külsõ jel utal.
A védekezés alapja a rajzásmegfigyelés.
Fontos a gyümölcsök védelme júniusban, a tojásrakást megelõzõen az imágók ellen, kontakt hatású szerekkel. A talajmûvelés a lárvákat és a bábokat gyéríti.
Atka kártételPiros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi)
A körte levelének fonákán szívogatnak.
A szívogatás hatására a leveleken klorofillelhalás következik be, majd a levelek idõ elõtt lehullanak a fáról. Károsításuk miatt felborul a növény vízháztartása, csökken a kötõdés, a következõ évi rügydifferenciálódás nem lesz megfelelõ.
Nyugalmi állapotban végezzünk lemosó permetezést olajtartalmú szerekkel.
A megfelelõ gyomirtás nagyon fontos a területen, mert a takácsatkák a gyomnövényekrõl mennek át a gyümölcsfára. Kontakt hatású szerekkel lehet ellenük védekezni.
Kifejlett körte-levélbolhaKörte-levélbolhák (Psyllidae)
A füstösszárnyú és a közönséges körtelevélbolha folyamatosan, míg a nagy körtelevélbolha csak tavasszal van,jelen az ültetvényben, késõbb fenyõfélékre vándorol.
Már kora tavasszal vagy február végén megjelennek az ültetvényben. A fakadást megelõzõen a rügyek tövébe rakják, késõbb a levélszövetbe szúrják sárga tojásaikat.
Szívogatásuk a levelek és a fiatal hajtások torzulását, barnulását, száradását, a virágok és a kis körték hullását okozza.
Sûrû telepekben élnek, nagy mennyiségû mézharmatot ürítenek, amin fekete korompenész telepedik meg. Fõleg olyan gyümölcsösben szaporodnak fel, ahol intenzív a tápanyagutánpótlás.
A védekezés alapja a harmonikus tápanyagellátás, szakszerû metszés és koronaalakítás, zöldmetszés (hajtásnövekedés kontrollálása), erõsebb növekedésû vadkörte alanyok használata a gyenge birs alanyok helyett. A kártevõ tavaszi elszaporodását még a telepek jelentõs mézharmat borítottsága elõtt elõzzük meg.
Lemosó permetezés ajánlott a nyugalmi idõszakban olajtartalmú készítményekkel. A fiatal lárvák ellen szisztemikus szerekkel lehet védekezni.
Sodrómolyok, araszoló hernyók
A hajtásnövekedés üteme szerint károsítanak.
Már a virágzás elõtt megjelennek.
A sodrómolyok 2. nemzedékének gyümölcskártétele hámozgatás a gyümölcsön. Az araszoló hernyók a hajtásokat összeszövik, a fiatal kötõdött termést odvasítják.
Növényvédõszeres kezelés tavasszal egy alkalommal elegendõ a levéltetvek elleni védekezéskor.
Poloskaszagú-körtedarázs kártételePoloskaszagú körtedarázs (Hoplocampa brevis)
Imágóik virágporral táplálkoznak.
Tojásaikat a virágba rakják.
A fiatal apró körték idõ elõtti tömeges hullását okozza. A lehullott körtéken észrevehetõ az álhernyó befurakodási nyílása, melyen keresztül gyakran a vörösesbarna ürülék/rágcsálék is kibukkan.
Védekezés a sziromhullást követõen, a tojásból kikelt lárvák ellen szisztemikus szerekkel ajánlott.
Körte gubacsszúnyog (Contarinia pyrivora)
Lárvái a fiatal körték normálisnál gyorsabb növekedését és torzulását okozzák.
Egy termés belsejében akár 100, fehéres színû, mozgékony lárvát is találhatunk, melyek a magház körüli részben táplálkoznak.
Védekezés szisztemikus szerekkel lehetséges.
Körtelevél-gubacsszúnyog (Dasineura pyri)
A fiatal leveleket torzítja, és a fõérrel párhuzamosan besodorja.
Ebben a pirosas színezetû sodratban élnek lárvái.
A megtámadott levelek korán elszáradnak és lehullnak.
Kontakt és szisztemikus szerekkel is lehet ellenük védekezni.
Levéltetvek körte levélenLevéltetvek (Aphididae)
A levéltetvek a fiatal leveleken szívogatnak, melynek hatására a növény növekedése lelassul.
A leveleken megjelenik a mézharmat, majd azon megtelepszik a korompenész.
Vírusvektorok!
Kémiai védekezéshez kontakt és szisztemikus szerek egyaránt használhatóak. A fákon tojás alakban telelõ kártevõ ellen tél végén lemosó permetezés ajánlott.
Kaliforniai pajzstetû kártétele (Forrás:www7.inra.fr)Piros körtepajzstetû (Epidiaspis leperei)
Kaliforniai pajzstetû (Quadraspidiotus perniciosus)
A körte fásodott hajtásain szívogatnak.
A legfontosabb védekezés, hogy kártevõmentes szaporítóanyagot használjunk.
Metszés után, a nyugalmi idõszakban kozmetikai vazelinolajos lemosó permetezés ajánlott a telelõ lárvák ellen.
Ha indokolt, tenyészidõszakban, virágzás után, fehér ragacslapos lappal megfigyelhetjük a rajzást, és ez alapján a rajzó hímek ellen április végén, május elején védekezhetünk kontakt szerekkel.
Június közepén a lárvák ellen szisztémikus szerekkel lehet védekezni.
KÓROKOZÓK:
Vírusbetegségek:
Csak szaporítóanyaggal terjednek.
Ellenük megelõzõ védekezést kell folytatni: egészséges szaporítóanyag használata, metszõollók és egyéb munkaeszközök használat utáni fertõtlenítése.
Tûzelhalás tüneteTûzelhalás / Almatermésûek ervíniás betegsége (Erwinia amilovora)
A körte súlyos károkat okozó betegsége.
A betegség egyik tünete, hogy pásztorbotszerû elhalás figyelhetõ meg a hajtásokon.
Párás, meleg idõjárás idején a hajtásokon sárgás színû baktériumcseppek láthatóak. A fertõzés hatására a növényi részek kezdetben vizenyõssé válnak, majd elhervadnak és megfeketednek.
Az elszáradt részek végig a fán maradnak. A fás részeken rákos foltok alakulnak ki, amelyek sötétbarna színûek, és besüppednek. A kórokozó tavasszal rovarokkal, pollennel vagy metszés által kerülhet a körtefákra.
A védekezés alapja a megelõzés. Egészséges szaporítóanyagot használjunk, a fertõzött részeket távolítsuk, majd égessük el, a metszõollót használat után mindig fertõtlenítsük, a levágott részek helyét sebkezelõvel kezeljük. Nyugalmi idõszakban réztartalmú szerek használata ajánlott.
Agrobaktériumos gyökérgolyva (Agrobacterium tumefaciens)
A fertõzés hatására daganatok alakulnak ki a gyökéren és a gyökérnyakon.
Ezek kezdetben néhány mm nagyságúak, sárgásbarna színûek, puhák. Késõbb a daganatok 5-20 cm átmérõjûvé nõnek, sötétbarna színûek, elfásodottak lesznek, felületük mélyen barázdálttá válik.
A kórokozó fertõzési forrása a talaj, ahonnan sebeken keresztül jut be a növénybe.
Az agrobaktériumos gyökérgolyva ellen az egyetlen védekezés a megelõzés, amelynek egyik módja az egészséges szaporítóanyag használata. A faiskolában figyeljünk arra, hogy elõveteménynek gabonaféléket vagy egyszikû takarmánynövényeket ültessünk. A károsított fákat égessük el.
Körte ventúriás varasodásaA körte ventúriás varasodása (Venturia pyrina)
Ez a körte leggyakoribb kórokozója, jelentõs károkat okoz.
A leveleken és a gyümölcsökön is megfigyelhetõk a betegség tünetei. A levelek színén illetve fonákán sötét, varas folt látható. Ez a tünet a gyümölcsön is kialakul, a fertõzött héj megáll a növekedésben, de az élõ rész tovább nõ, így deformálódott gyümölcs fejlõdik. A hajtás- és a vesszõtünetek is súlyosak.
A védekezés alapja a lehullott levelek eltávolítása és elégetése, mert a kórokozó a lehullott leveleken telel át.
Tavasszal a fertõzött, varas vesszõket idõben távolítsuk el, majd a rügypattanás elõtt réz hatóanyagú szerekkel lemosópermetezés ajánlott. A körte elõbb hozza a leveleit, mint a virágait, ezért már április végén szükséges lehet a védekezés.
Legérzékenyebb idõszak a körte elhúzódó virágzása. A réztartalmú szerek azonban virágzáskor már fitotoxikusak! Ilyenkor szisztemikus szerekkel védekezhetünk.
Körte mikoszferellaA körte mikoszferellás levélfoltossága (Mycosphaerella sentina)
A leveleken és a gyümölcsön okoznak tüneteket, amelyeken elõször apró, kerekded, kivilágosodó közepû foltok figyelhetõk meg, amik folyamatosan növekednek, majd barna körökben elhalnak és kitöredeznek a szövetek.
A fertõzött fák korán elvesztik lombjukat.
A csapadékos idõjárás kedvez a fertõzésnek.
A védekezés alapja a beteg lomb talajba forgatása, majd az elsõ levelek megjelenésétõl réztartalmú szerekkel folyamatos permetezés.
Körte rozsdaKörterozsda (Gymnosporangium sabinae)
A kórokozónak köztes gazdanövénye a körte, fõ gazdanövényei a boróka (Juniperus) fajok.
Fertõzési források a Juniperus fajok orsószerûen megvastagodott vesszõi, ahol a gomba telel.
A kórokozó spórái légmozgással kerülnek a körtére május közepén.
A tünetek elsõsorban a leveleken figyelhetõk meg. Elõször ovális, sárga foltok jelennek meg, amelyek növekednek, majd megvastagodnak. A levél színén fekete, apró, kidudoródó képletek alakulnak ki. Késõbb a sárga foltok megbarnulnak, és a levél fonákán kiemelkedõ, vékony gombaképletek fejlõdnek ki, a gomba ecídiumai.
A védekezés alapja, hogy ne ültessük az ültetvény közelébe Juniperust. Kémiai védekezés sziromhullás után május végéig folyamatosan szükséges. Ha a ventúriás varasodás ellen védekeztünk, akkor nem szükséges külön védekezni.
Körte monilíniaA körte monilíniás betegsége (Monilinia fructigena)
A betegség csak a fejlett gyümölcsön jelenik meg, és azok rothadását okozza.
A legfontosabb védekezés a beteg gyümölcsök, múmiák eltávolítása és megsemmisítése, amelyek a betegség fertõzési forrásai.
Ezen kívül a sebzést okozó kártevõk elleni célszerû védekezni, jégverés után permetezés szükséges.
A kémiai védekezéshez rügypattanás idején, illetve zöldbimbós állapotban réztartalmú szerek használata ajánlott.
A birs diplokarponos betegsége (Diplocarpon soraueri)
Vadkörte alanyokon gyakori kórokozó.
A tünetek a leveleken, a hajtásokon, a vesszõkön és ritkán a gyümölcsön jelennek meg. A leveleken kicsi, 1-2 mm átmérõjû, sötétbarna foltok láthatók, melyben fekete pontos figyelhetõk meg.
A hajtásokon és a vesszõkön ovális kiemelkedõ foltok jelennek meg, amelyekben szintén megfigyelhetõek a fekete pontok. Késõbb a kutikula elparásodik és letörik. A gyümölcsön inkább a birsen jelentkeznek tünetek, 5-6 mm átmérõjû, sötétbarna foltok láthatóak, amik összeolvadnak.
A védekezés alapja a lehullott lombok eltávolítása a fák alól, majd lombfakadás után kontakt és szisztemikus szerekkel történõ permetezés.
Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.