Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különbözõ kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.
Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.
KÁRTEVÕK:
Talajlakó kártevõk:
Kis szamócavincellér (Otiorrhynchus ovatus)
Nagy szamócavincellér (Otiorrhynchus rugusostriatus)
Röpkétlen imágóik június elején rajzanak.
Tojásaikat a szamóca gyökérnyaki részéhez teszik.
Lárváik a szamóca gyökerén fejlõdnek. A nagy szamócavincellér lárvája a gyöktörzset is kiodvasítja. A károsított gyökerû szamóca a fejlõdésben visszamarad, gyümölcsei aprók, íztelenek, a tövek kipusztulhatnak.
A védekezés alapja a megfelelõ területválasztás! Telepítés elõtt térfogatkvadrátos kártevõfelmérésre alapozottan talajfertõtlenítésre lehet szükség. Termõ állományban a terület gyommentesen tartásával, a sorközök mûvelésével mérsékelhetjük a talajlakó kártevõk megtelepedését.
Kép forrása: www.impactproject.eu
Szamócaatka ( Phytonemus /Tarsonemus/ pallidus)
Legfontosabb tápnövénye a szamóca.
Szabadföldön és növényházban egyaránt károsít. Konténeres termesztésben a folyton növõ szamóca nagyon érzékeny a károsítására.
A meleg, párás, nedves körülményeket kedveli. Határozatlan nemzedékszámú. A megtermékenyített nõstények telelnek a szamóca szívlevelei között.
Szaporodása április-májustól kezdõdik. Tojásait a fiatal levelek fonákára rakja. Szabad szemmel nem látható.
Szívogatásától a levelek ezüstösen elszínezõdnek, szõrözöttek, kocsányrövidülés, torzult szívlevelek alakulnak ki, a termõrügyek kifejlõdését gátolja. Az indákon keresztül jut át a másik növényre.
Szaporítóanyaggal kerül be az állományba. 1-2 év alatt látványosan elszaporodhat.
A védekezéshez az anyanövények vizsgálata, melegvizes csávázás (43°C, 10 perc) szükséges. A takácsatkák elleni készítmények gyenge hatást adnak. Felszívódó tulajdonságú atkaölõ szerek használata ajánlott a virágzás elõtt illetve a szüret után.
Kép forrása: www.magyarmezogazdasag.hu
Sodrómolyok (Tortricidae )
Esetenként jelentõs lombkártevõk lehetnek a szamócán.
Fiatal lárváik a levél fonákján, szövedék védelmében hámozgatják, rágják, majd összesodorják a leveleket.
A tõlevélrózsák kihajtásától lehet megkezdeni a védekezést felszívódó szerekkel.
Levélbarkók (Phyllobius spp. )
Gyakori, de nem jelentõs kártevõk a szamócában.
Védekezni nem szükséges ellenük.
Kis szamóca levéltetû (Aphis forbesi )
A levélnyeleken és a levélfonákon szívogat.
Nagyobb problémát jelentenek a mézharmatukat fogyasztó hangyák, akik a levélnyél alsó részén és a gyökérnyaki részen a levéltetvek védelmére talajszemcsékbõl csöveket építenek.
Szamócaeszelény (Coenorgichus germanius )
A szamóca jelentõs kártevõje.
A levélnyelet és virágszárát rágja át.
Imágói április elejétõl jelennek meg a szamócán.
Tojásait a levélnyélbe vagy a virágzati tengelybe rakja, majd a tojásrakási hely alatt összefurkálja a szárat. Lárvája a fonnyadó növényi részben fejlõdik.
A tõlevélrózsák kihajtásától védekezhetünk ellenük felszívódó készítményekkel.
Szamóca bimbólikasztó (Anthonomus rubi )
Évente 1 nemzedékük van, imágóként telelnek.
Mindig a virágzás körüli idõszakban jelennek meg, fõleg azokon a területeken, ahol régóta termesztenek szamócát.
Megrágja a bimbók alatti kocsányt, tojásait a bimbókba rakja, lárvái ott fejlõdnek ki. Kártétele nyomán a bimbók nem nyílnak ki, elszáradnak.
A betelepedést nyomon követhetjük sárga színcsapdával. Rovarölõszeres kezelés méhkímélõ technológiával, méhekre mérsékelten veszélyes kontakt hatású szerekkel az imágók ellen, a szamócabimbók megjelenésekor ajánlott.
A cél a tojásrakás megakadályozása.
Kép forrása: www.eakringbirds.com
KÓROKOZÓK:
Vírusok:
A szamóca fitoftórás gyökérpusztulása és gyümölcsrothadása (Phytophthora cactorum)
Hazánkban fõleg a mély fekvésû területeken fordul elõ.
Gyümölcsmaradványokon és a talajon telel át.
Gyökérpusztulást és termésrothadást is okoz a kórokozó.
Védekezés talajtakarással lehetséges (szalma, törek, fekete fólia)
A szamóca botrítiszes betegsége, szürkepenész (Botrytis cinerea)
A szamóca legsúlyosabb betegsége.
Csapadékos, párás idõben jelentõs terméskiesést okoz.
Fertõzési forrás a talaj, , valamint a beteg növénymaradványok, ahol a kórokozó áttelel.
Tavasszal a kórokozó a bibén keresztül fertõzi a virágot. A fertõzött virágok megbarnulnak, elpusztulnak. A gomba a gyümölcsöt is megfertõzi. A gyümölcs fakó színû lesz, majd megbarnul, húsa meglágyul, rothad, felületén bolyhos, elporzó konídiumtartó gyep jelenik meg.
A túlzott nitrogén adagolás, a túl sûrû és gyomos állomány a betegség mértékét növeli. Telepítés elõtt a talajt takarjuk le fekete fóliával.
Gombaölõszeres kezelés tõlevélrózsás állapottól, a virágzás kezdetekor, majd a virágzás végén szükséges, méhkímélõ technológiával. Csapadékos idõjárásnál még egy védekezés szükséges a termésnövekedés idején.
Kép forrása: www.planetnatural.com
A szamóca gnomóniás betegsége (Gnomonia comari)
A leveleket és a gyümölcsöt is megbetegíti.
Fertõzési forrás a beteg levélzet és a gyümölcsök, ahol a kórokozó áttelel.
Tavasszal, virágzás elõtt fertõzi a leveleket és a fejlõdõ virágok csészeleveleit. A foltok leginkább a levélszéleken alakulnak ki. A kórokozó a csészelevelekrõl a gyümölcskocsányba, majd a kötõdött gyümölcsökbe jut. A gyümölcsön elõször apró, liláspiros, elmosódott szélû foltok lesznek. Késõbb a foltok megnagyobbodnak, bemélyednek. Száraz jellegû rothadás alakul ki, a gyümölcsök deformálódnak. Végül a rothadás az egész gyümölcsre kiterjed, a bogyó gumiszerû lesz, felületén világosbarna piknídiumok képzõdnek.
Védekezés tõlevélrózsás állapottól lehetséges szisztemikus szerekkel.
Kép forrása: www.mkk.szie.hu
Szamócalisztharmat (Spherotheca macularis)
A szamóca jelentõs betegsége.
A kórokozó a beteg leveleken telel át.
A fertõzés hatására a levelek a színük felé kanalasodnak, vörhenyesek, a termés halvány.
A védekezéshez a szüret után lombeltávolítás ajánlott. Fungicides lombkezelés kénnel lehetséges.
A szamóca mikoszferellás levélfoltossága (Misosphaerella fragariae )
A beteg levelek fonákán telel át a kórokozó.
Tavasszal, nedves idõben a levelekre jutva a sztómákon át fertõz.
Védekezés tõlevélrózsás állapottól ajánlott.
Szamóca diplokarponos levélfoltossága (Diplocarpon earliana)
Gyakori és jelentõs levélbetegség.
Fertõzési forrás a beteg levél, ahol a kórokozó a foltok szövetében micéliummal, felületén pedig sztrómákkal telel át.
Tavasszal, március végétõl a levél színén elszórtan, a levél fonákán pedig a sztrómákba ágyazva megjelennek a kórokozó képletei. Április végétõl a levélfonák sztrómáiban tál alakú apotéciumok jelennek meg, melyekben aszkospórák képzõdnek. A konídiumok és az aszkospórák egyaránt vízcseppekkel jutnak a levélre, ahol az epidermiszt áttörve hatolnak a szövetekbe.
Védekezés tõlevélrózsás állapottól lehetséges.
Kép forrása: www.pl.fotolia.com
A szamóca fomopsziszos levélfoltossága (Phomopsis obscurans)
Szórványosan elõforduló levélbetegség.
A kórokozó a beteg leveleken telel át. Tavasszal fertõz.
A levélen elszórtan vörösbarna foltok alakulnak ki.
A szamóca levélbetegségei ellen megegyezik a védekezés. Fungicides kezelés a virágzás elõtt, április második dekádjában, majd 10 nap múlva megismételve ajánlott. Lombeltávolítás nélküli termesztéstechnológia esetén a lomb fokozott védelme szükséges, ezért már július második felében a kezeléseket el kell végezni a levélfoltosságok és a lisztharmat ellen, amit augusztus közepén meg kell ismételni! Kontakt és szisztemikus szerek egyaránt használhatóak.
Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.