Gyökérzöldségek

Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különbözõ kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.

Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.


KÁRTEVÕK:

Terrikol kártevõk (Melonthidae, Elateridae)

A gyökerek megrágásával súlyos károkat okoznak.

A károsított répatestek tárolásra nem alkalmasak.

A védekezés alapja okszerû vetésváltás, helyes agrotechnika, talajmûvelés, amely a lárvák nagy részét elpusztítja. Legjobb, ha a védekezést nem a gyökérzöldségeknél, hanem azok elõveteményénél, az õszi vetésû gabonaféléknél végezzük el.  


Vetési bagolylepke (Scotia segetum)

Évente 2 nemzedéke fejlõdik.

Nyár végi, õszi károsítása jelentõs.

Lárvája megrágja a répatestet. A károsított növény lombja sárgul, visszamarad a fejlõdésben, a sérült répatest nem tárolható.

Fontos a gyomnövények irtása és a talajfertõtlenítés.

A szexferomon csapdák fogásai alapján irányított védekezést tudunk folytatni. A gyökérvastagodás kezdetén, majd a betakarítás elõtt a második nemzedék fiatal, még a talaj feletti növényrészeken tartózkodó lárvái ellen kontakt hatású készítmények használhatóak.  


Sárgarépa gyökértetû (Pemphigus dauci)

Homoktalajon gyakori, de nem okoz jelentõs károkat.

Júniustól repül a sárgarépára.

A gyökereken fehér viaszszálakkal borított állatok szívogatnak.

Védekezés külön nem szükséges ellene.


Zöld sárgarépa levéltetû (Cavariella aegopodii)

Tavasszal fûz fajokon szívogatnak, nyár elejétõl jelennek meg a sárgarépán. A károsított levelek csavarodnak, besodródnak. Veszélyes vírusvektor! Tömegszaporodását természetes ellenségei, katicabogár lárvák és imágók, illetve zengõlégy lárvák korlátozzák. Tömeges elszaporodásuk esetén kontakt hatású szerek használhatóak ellene.  


Szabadföldi gubacs fonálféreg (Meloidogyne hapla)

A kártevõ a károsított répánál erõteljes oldalgyökér képzést idéz elõ. Fertõzött területen ne termesszünk. Vetéssel egy menetben talajfertõtlenítés ajánlott.  


Zellerlégy (Phillophylla heraclei)

Ritkán elõforduló, nem jelentõs levélkártevõ. Évente 2 fejlõdik. Második nemzedéke okozhat lombkárosítást a zeller levelén aknákat készítve. Vegyszeres védekezésre általában nincs szükség.


Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae)

A tenyészidõ második felében, öntözetlen területeken károsít.

A szívogatásuk hatására a levelek sárgulva, barnulva elszáradnak.

Fontos a gyomok (szulák) irtása. Öntözött állományban nincs szükség kémiai védelemre.

Gumónövekedéstõl betakarításig aszályos esztendõben, öntözetlen állományban, szükség lehet védelemre. Ebben az esetben kontakt hatású atkaölõ szerek haszálhatóak.    


KÓROKOZÓK:

Vírusok:

  • A sárgarépa és a petrezselyem tarkalevelûsége (Carrot mottle virus)
    A leveleken sárgászöld tarkázottság jelenik meg. A fertõzött répa törpenövésû lesz.
  • Sárgarépa vöröslevelûsége (Carrot red leaf virus)
    Kezdetben a levél hegyénél vörös elszínezõdés látható, majd az egész levél vörös színûvé válik.
  • Zellermozaik (Celery mosaic virus, Cucumber mosaic virus)
    A fertõzött levelek deformálódnak, rajtuk mozaikos foltosság figyelhetõ meg. A levélerek kivilágosondnak.

A  vírusok fertõzési forrásai a beteg répatest és más Apiaceae növények; legfontosabb terjesztõi a levéltetvek, de szövetnedvvel is átvihetõ. A védekezés alapja a beteg tövek eltávolítása, vírusmentes vetõmag, vektorok elleni védelem.


Alternáriás levélfoltosság (Alternaria porri f sp solani)

Rendszeres, súlyos lombpusztulást okoz.

A vegetáció végén, a lomböregedés idõszakában lép fel. A kórokozó a sztómákon keresztül jut be.

A leveleken apró kerek, vizenyõs foltok alakulnak ki, melyek késõbb sárgásbarnák lesznek.

Fertõzési forrás a beteg levél, a vetõmag kisebb jelentõségû. Fontos a lomb mély alászántása, magcsávázás.

Lombpermetezés a gyökértest vastagodásának kezdetétõl, vagyis július végétõl 10 naponként a gyökér felszedése elõtt 2 héttel befejezve kontakt hatású, például réztartalmú szerekkel ajánlott.


Sárgarépa sztemfíliumos betegsége (Stemphylium radicinum)

Az egyik legjelentõsebb betegsége.

Az elvetett mag nem kel ki, vagy ha kikel, a késõbbiekben lombpusztulás és a gyökértestek feketefoltossága lép fel.

Külsõ és belsõ magfertõzés is elõfordulhat. Fertõzési forrás a beteg vetõmag, elpusztult növényrészek és a talaj. Kötött, hideg talajon ne termesszük.

A védekezés alapja a 7-8 éves vetésforgó betartása, csávázás. Kémiai védekezés 8-10 cm magasságtól egészen a betakarításig 10 naponként réztartalmú szerekel ajánlott. Az alternária elleni védekezés a sztemfílium ellen is védettséget ad.  


Sárgarépa és a petrezselyem lisztharmata (Erysiphe heraclei)

Nyár közepétõl az idõsebb levélen rendszeresen elõforduló betegség.

A fertõzés hatására csökken a terméshozam.

Fertõzési forrás a beteg növénymaradvány.

A gyökérvastagodás kezdetétõl egészen a betakarításig szükséges védekezni felszívódó hatású szerekkel.  


Petrezselyem szeptóriás levélfoltossága (Septoria petroselini)

A petrezselyem leggyakoribb betegsége.

A fertõzés hatására 2-3 mm, kerekded levélfoltok alakulnak ki, melyek egynemûek, barna színûek, közepük kifehéredõ. Lombpusztulást okoz.

Fertõzési forrás a beteg levelek.

A gyökérvastagodás kezdetétõl egészen a betakarításig szükséges védekezni réztartalmú szerekkel.  


Zeller szeptóriás levélfoltossága (Septoria apii, S. apii-graveolentis)

Hazánkban elterjedt, gyakori betegség.

Mindkét kórokozó kerekded, barnás levélfoltokat okoz A foltok a maghozó száron, a levélnyélen és az ernyõvirágzaton is elõfordulhatnak. A beteg levelek elszáradnak, a gumó gyengén fejlõdik.

A kórokozónak kedvez a csapadékos idõjárás. Fertõzési forrás a vetõmag, de a kórokozó áttelel a beteg növényi részeken is.

Fontos a vetõmagcsávázás.

Kémiai védekezés palántanevelés idején, szabadföldön kiültetéstõl gumóképzõdésig, június közepétõl 10 naponként 3-4 alkalommal ajánlott réztartalmú szerekkel.


Zeller fómás gumóvarasodása (Phoma apiicola)

Hazánkban elterjedt betegség.

A gumók minõségét jelentõsen rontja. Felszedéskor a gumókon vörösesbarna foltok, hossz és keresztirányú vagy szétfutó 2-3 mm-es, mély, parás repedések láthatók. A repedések szélén a gumószövet vastagodott. A tárolóban egyre nagyobb, egynemû vörösesbarna rothadó foltok alakulnak ki.

A kórokozónak kedvez a csapadékos idõjárás. Fertõzési forrás a beteg vetõmag és a fertõzött növénymaradványok.

A talajban a kórokozó több évig életképes. A palánták kiültetése után a zsenge gumóba vagy a levélnyél tövébe az ép bõrszöveten vagy a sebeken keresztül jut be a gomba. A védekezés alapja a vetésforgó (4 év) betartása, mély fekvésû, kötött talajok kerülése, a korai kiültetés kerülése, csávázás.

 

Gyökérzöldségek permetezése

Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.