Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különbözõ kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.
Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.
KÁRTEVÕK:
Talajlakó kártevõk:
Kezdetben a fiatal növények gyökerének elrágásával okoznak növénypusztulást, majd a késõbbiekben a hagymatestet is megrágják.
A károsított hagyma nem tárolható.
Kártételük a vetés vagy duggatás elõtti talajvizsgálattal elõre jelezhetõ és elkerülhetõ. Indokolt esetben a vöröshagyma vetésével, vagy ültetésével egy menetben talajfertõtlenítés szükséges. A talajkezelést már az elõveteménynél is elvégezhetjük.
Hagymalégy (Delia antiqua)
A vöröshagyma legjelentõsebb kártevõje.
Évente 2-3 nemzedéke fejlõdik, báb alakban, a hagymatábla talajában telel át.
A talajból kirajzó imágók a 2-3 leveles vöröshagyma levélhónalji részére rakják tojásaikat. A késõbbi nemzedékek rajzása elhúzódó.
A hagymatestbe behatoló lárvák a fiatalabb hagymákat teljesen felélik. A károsított hagyma levele kezdetben sárgul, majd elfonnyad és elszárad. A vetésforgó betartása csökkenti a kártételt.
Az imágók rajzását a táblára kihelyezett fehér, vizes tálcsapdákkal követhetjük nyomon. Kémiai védekezés az elsõ nemzedék rajzáskor a tojásrakás megakadályozására felszívódó szerekkel ajánlott.
Hagyma-aknázólégy (Liriomyza cepae)
Évente egy nemzedéke fejlõdik.
Az imágók áprilisban, májusban rajzanak. Tojásaikat a vöröshagyma leveleinek csúcsi részébe süllyesztik.
A lárvák a levél szövetében egyre szélesedõ, kanyargós lárvajáratot rágnak.
Amennyiben a hagymalégy, vagy a dohánytripsz ellen védekezünk, külön növényvédõ szeres kezelésre a hagyma-aknázólégy ellen nincs szükség.
Póréhagymafej-aknázólégy (Napomyza gymnostoma)
Évente 2 nemzedékük fejlõdik.
Tavaszi nemzedéke a vöröshagymán, a nyár második felében megjelenõ nemzedéke a póréhagymán és olykor az áttelelõ vöröshagymán károsít.
Az elsõ rajzás április közepétõl, a második augusztustól történik, elhúzódóan. A nyári idõszakot báb alakban töltik a talajban. A nõstények tojásaikat a földközeli szárrészbe süllyesztik. A lárvák a hagymaszár belsejében lefelé haladó járatokat készítenek. A károsított levelek gyakran felrepednek.
A károsított növények megsemmisítésével, vetésforgó betartásával csak mérsékelni tudjuk a kártételét. A kártevõ által veszélyeztetett körzetekben nem ajánlott a póréhagyma és a vöröshagyma közeli termesztése.
A kémiai védekezés az imágói ellen a kontakt hatású készítményekkel végezhetõ, a tojócsõ ejtette elsõ szúrásnyomok észlelésekor, megismételve szükséges.
Hagymaormányos (Ceutorhynchus suturalis)
Évente egy nemzedéke fejlõdik.
Áprilisban a nõstények a levél csúcsához közel a levélszövetébe süllyesztik tojásaikat. A lárvák a hagymalevél belsejében fejlõdnek, majd a talajban bábozódnak. A károsított levelek kifehérednek és elszáradnak. Az új imágók júliusban jelennek meg és a levelek leszáradásáig a növényeken tartózkodnak.
Elszaporodása a vetésforgó betartásával mérsékelhetõ. A hagymalégy ellen használható készítmények a hagymaormányos imágói ellen is hatásosak.
Dohánytripsz (Thrips tabaci)
Kártétele jelentõs mértékben függ a hagyma termesztési módjától, és a termesztés idejétõl.
A magról vetett vöröshagyma súlyosan károsodhat. Ezzel szemben az áttelelõ vöröshagymán kártétel alig jelentkezik.
Soknemzedékû kártevõ. Az imágó a levél szövetébe rakja tojásait, a lárvák a leveleken szívogatnak. A károsított leveleken ezüstös szívásnyomok látszanak, a levelek elöregednek, elszáradnak.
A kémiai védekezés a hagymalégy elleni kezeléssel összevonható, kontakt és felszívódó hatású készítmények is használhatók ellenük.
Holdfoltos hagymalégy (Eumerus strigatus)
Másodlagos kártevõ, a sérült, beteg hagymákat károsítja.
Évente egy nemzedékük fejlõdik.
A lárvák a gyökérkoszorú tájékán hatolnak be a hagymába és a hagymát teljesen felélik.
A kártevõ elõfordulási gyakorisága a kémiai védekezést rendszerint nem indokolja.
Fésûslábú viráglégy (Delia platura)
Évente három nemzedéke fejlõdik.
Elsõ rajzása áprilisban van. A nõstények tojásaikat a kelõ növényekre, vagy a talajra rakják. A lárvák befúrják magukat a fiatal hagyma gyökérnyaki részébe. A károsított növények rendszerint elpusztulnak.
Második nemzedéke júniusban, harmadik nemzedéke szeptemberben rajzik.
A vetésforgó betartásával jelentõsen mérsékelhetjük a kártételét. Ha a kelés megindulásakor tömeges a betelepedés, kontakt hatású szerekkel védekezhetünk.
Szár-fonálféreg (Ditylenchus dipsaci)
Sok tápnövényû, belsõ élõsködõ fonálféreg faj.
Évente számos nemzedéke kifejlõdik.
A dughagymában, ill. talajban növénymaradványokkal telel át.
Hazánkban egyelõre nem jelentõs a kártétele. A károsított növények visszamaradnak a fejlõdésben, a levelek rendellenesen növekszenek, csavarodnak, a hagymatestet borító pikkelylevelek néha felrepednek.
A védekezés alapja az egészséges dughagyma használata és a legalább öt éves vetésforgó következetes betartása. A vetéssel egy idõben talajkezelés szükséges.
Hagymalevélbolha (Trioza nigricornis)
Valamennyi fejlõdési alakja károsít.
Az áttelelõ hagymatermesztésnél jelentõs károkat okoznak.
Õsszel a fiatal leveleket szívogatják. Toxikus nyáluktól a hagymaszárak meggörbülnek.
Kontakt hatású szerekkel védekezhetünk ellenük.
KÓROKOZÓK:
A hagyma sárga levélcsíkossága (Onion yellow dwarf virus)
A fertõzés hatására sárgászöld csíkok láthatók az egész levélen, melyek felülete hullámos, majd csavarodó, elveszti rugalmasságát, lankad, idõ elõtt elszárad. 15-35 %-kal kevesebb termés várható.
Lazábbá válik a hagymafej, mely a kórokozók melegágya.
A betegséget tripsz, kabóca, fonalféreg és levéltû terjeszti, de fertõzési forrás a beteg anyahagyma és dughagyma is.
A védekezés alapja a maghozó tábláktól való izoláció, egészséges, vírusmentes szaporítóanyag, védekezés a vektorok ellen.
A hagyma pszeudomonászos rothadása (Pseudomonas alliicola)
Szántóföldön csak esõs, nedves idõjárás esetén jön létre a fertõzés.
Fõleg raktározott hagymán alakul ki.
A hagyma nyaki része bûzös rothadásnak indul; a rothadás lefelé terjed a hagymafejben.
A védekezésnél fontos, hogy ép, egészséges hagymát tároljunk. Megfelelõ raktározási körülmények biztosításával (szellõztetés), raktárak fertõtlenítésével megelõzhetjük a betegség megjelenését.
A hagyma fuzáriumos (tönk)rothadása (Fusarium oxysporum )
Szabadföldön és tárolóban dughagymán, étkezési és anyahagymán egyaránt elõfordulhat.
A fehér húsú hagymafajták fogékonyabbak a betegségre.
A kórokozó talajlakó gomba, amely a talajban növénymaradványokon több évig fennmarad.
Fertõzési forrás a vetõmag, valamint a fertõzött dughagyma is. A fertõzött mag gyakran elpusztul, nem kel ki. A beteg palánták a gyökérnyaknál befûzõdnek, kidõlnek. Szabadföldön, nyár derekán az érésközeli állapotban fertõzi a hagyma gyökereit. Az ép külsõ burokleveleken át a kórokozó nem tud bejutni. A magas hõmérsékletû, nedves talaj kedvezõ a fertõzéshez.
Szabadföldrõl a tárolóba a beteg hagymákkal jut, majd kedvezõtlen tárolási körülményeknél továbbterjed.
A beteg hagymák mumifikálódnak. A védekezés alapja a vetésforgó betartása, vetõmagcsávázás.
A póréhagyma alternáriás levélfoltossága (Alternaria porri f. sp. porri)
Fõleg csapadékos, párás, meleg nyarakon válik jelentõssé.
A betegség következtében a csíranövények szára befûzõdik, kidõlnek. A levelek külsõ részén hosszúkás, zónált foltok alakulnak ki. A foltok szegélye lilásbarna, közepük sötétbarna. A levelek késõbb elszáradnak.
Fertõzési forrás a fertõzött növénymaradvány, amelyen a kórokozó hosszú ideig életképes marad, valamint a fertõzött vetõmag.
Fontos a növénymaradványok mély aláforgatása, vetésforgó betartása, magvizsgálat, egészséges mag vetése, magcsávázás, indokolt esetben állománypermetezés kontakt, illetve szisztemikus szerekkel.
Hagymaperonoszpóra (Peronospora destructor)
A hagyma egyik legveszedelmesebb betegsége.
A beteg hagyma gyengén fejlõdik, levelei halványak, rajtuk szürke sporangiumtartó gyep látható. Késõbb a leveleken világoszöld foltok figyelhetõk meg, szürke sporangiumtartó gyep fejlõdik.
Fontos fertõzési források a szisztemikusan fertõzött magok és dughagymák.
Alacsony hõmérsékleten, hajnalban harmatos, napközben párás idõben járványveszély alakul ki.
A védekezés alapja a maghozó tábláktól való izoláció, árvakelések irtása, mélyebb fekvésû területek kerülése, 3-4 éves vetésforgó, egészséges szaporítóanyag, vetõmagcsávázás. Szabadföldön a fungicides védekezéseket kora tavasszal, márciustól kell végezni, 7-10 naponta, folyamatosan, egészen a tartós-száraz idõjárásig. Állománykezelésre réztartalmú, illetve szisztemikus szerek használhatóak.
A hagyma botrítiszes rothadása
Fertõzési forrás a vetõmag, fertõzött hagymafej és növénymaradványok.
A fertõzött magból beteg szikleveles növény fejlõdik, a sziklevelek felületén kialakul a konídiumtartó gyep.
A kórokozónak kedvezõ az alacsonyabb hõmérséklet (15-20°C), és a nedves idõjárás. Fontos a 3-4 éves vetésforgó betartása, egészséges szaporítóanyag használata, csávázás.
Kémiai védekezésre felszívódó szerek használhatóak. A fertõzõdés szabadföldön következik be, de késõbb a tárolás során tovább terjedhet. A tárolóban optimális körülményeket (szellõztetés) kell biztosítani.
Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.