A tujaszú (Phloeosinus thujae) teste barnás-feketés színû. Legfõbb tápnövényei a tuja ( legelõször a smaragdtuját támadja), a boróka és a cédrus. Kártételének hatására a fa kérgén röpnyílások, a kéreg alatt hosszanti járatok találhatóak. 
Tujaszú röpnyílásaiTavasszal a lárvák a legyengült növények törzsén lárvajáratokat alakítanak ki. Nagyjából 4 mm mélyen berágnak a fás részbe, és ott bábozódnak be. Az imágók júniustól októberig érési táplálkozást folytatnak. A kisebb ágak elágazásánál rágják be magukat, és a hajtás csúcsi része felé körülbelül 1 mm átmérõjû lyukat fúrnak. A kifejlett példányok rágásának hatására ágelhalás, hajtáselhalás következhet be, vagy akár a teljes fa pusztulása. Mivel a védekezés a tujaszú ellen a hosszúra nyúló rajzás miatt nem kidolgozott, ezért fontos, hogy megtartsuk a növény jó kondícióját, mert ilyen esetben a növény bõ gyantaképzõdéssel tud válaszolni a kártevõ jelenlétére, amivel gyéríti a kártevõ állományt. Permetezni a rajzó kifejlett alakok ellen lehet kontakt taglózó készítményekkel.
Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.