Bab

Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különböző kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.

Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.

KÁRTEVŐK:

Csipkézőbarkók (Sitona spp.)

Évente egy nemzedékük fejlődik, imágóként a talajban telelnek át.

A Fabaceae családba tartozó növényeken károsítanak. Kártételük inkább gyakori, mintsem jelentős, a tenyészidő elejére korlátozódik.

A kelést követően, a szikleveleken és az első lombleveleken, jellegzetesen U alakban karéjoznak. Lárváik a talajban a N-gyűjtő gümőket rágják meg, de számottevő kárt nem okoznak.

Tömeges megjelenés esetén felszívódó hatású készítmények használhatók.

Fekete répa-levéltetű (Aphis fabae)

Migráló levéltetű faj.

Tavasszal, a fás szárú tápnövényein károsítanak. Április végétől a szárnyas alakok lágyszárú tápnövényekre vándorolnak.

A növény fiatal hajtásai a növekedésben megállnak, a levelek és a kötődött hüvelyek torzulnak.

A védekezést megnehezíti, ha a levéltetvek megjelenése a virágzás idejére esik. Ilyenkor a megporzó rovarok kímélése érdekében méhekre mérsékelten veszélyes rovarölő szerek méhkímélő technológiai eljárással kijuttatva jöhetnek számításba.

Gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera)

Polifág kártevő, mely a mediterrán területekről települt be.

A növény generatív részein károsít.

A bab termésén a legjelentősebb károkat a gyapottok-bagolylepke lárvája okozza.

Évente 3 nemzedéke fejlődik.

Kártételt elsősorban a másodvetésű augusztus-szeptemberi betakarítású zöldbabnál okoz. A kukoricán kifejlődött második nemzedék utódai tömegesen jelennek meg a virágzó bab növényeken. Imágóik a virágzó babon nektárfogyasztók. Lárváik a jól záródó levélzet alatt lévő hüvelyeket lyuggatják.

Végezzünk rajzásmegfigyelést fény-illetve szexferomon csapdával. A fiatal lárvák ellen még behatolás előtt kontakt hatású szerekkel védekezhetünk. A védekezést nehezíti, hogy a kezelés a betakarítás előtti időszakra esik oda kell figyelni az élelmezésegészségügyi várakozási idő betartására!

Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae)

Soknemzedékű, szabadföldön áttelelő faj.

Különösen az öntözetlen növényállományokban, a vegetáció második felében, a szárazbab termesztésben szaporodhat el.

Minden fejlődési alakja károsít. Az idősebb növényeken először az alsóbb leveleken jelentkezik a kártétel. A károsított levelek színén klorofill elhalás figyelhető meg, a fonákon a takácsatkák szövedék védelmében szívogatják a levelet. A kártétel a hüvelyekre is kiterjed. A károsított hüvelyek torzulnak.

A takácsatkák észlelésekor, még a növényállomány záródása előtt speciális akaricidekkel védekezhetünk ellenük.

Babzsizsik (Acanthoscelides obtectus)

A raktározott bab elsőszámú kártevője, ennek ellenére olykor a beérett magvakat már szántóföldön is fertőzheti.

Egy magban akár 15-20 lárva is fejlődhet. A maghéj alatt bábkamrát készítenek és ott bábozódnak, majd imágóik kerek lyukon hagyják el a babot ablakos szem.

Raktári körülmények között 3-4 nemzedéke fejlődik évente. A tárolókból kiszabaduló imágók a közeli babtáblák pergamenérésű hüvelyeire rakják tojásaikat, így a kártevő az egyébként mentes magtárakba is bekerülhet.

A védekezés alapja a raktár fertőtlenítése, fertőzött tételek gázosítása, tárolás hideg, száraz körülmények között, állománypermetezés virágzás után, illetve az érés kezdetén kontakt hatású szerekkel.

Fésűslábú-viráglégy (Delia platura)

A zöldségfélék közül gyakori a babon, borsón, káposztaféléken, és a vöröshagymán. Kártétele különösen akkor válik jelentőssé, ha tápnövényei egymást követő esztendőkben kerülnek ugyanarra a területre.

Évente három nemzedéke fejlődik. A talajban áttelelő bábokból kirajzó imágók áprilisban-májusban jelennek meg a babtáblákon.

Tojásaikat a kelő növényekre, vagy a talajra rakják. A lárvák befúrják magukat a növény főgyökerébe, vagy a szikalatti szárba. Csontszínű nyüvei a gyökerekben, szárban és a kelő növények sziklevelében is károsíthatnak. A károsított növények rendszerint elpusztulnak.

A második nemzedék júniusban-júliusban, a harmadik nemzedék szeptemberben rajzik.

A védekezés alapja a vetésforgó betartása, a kelés megindulásakor, az imágók tömeges betelepedésekor kontakt hatású készítmények használata.

KÓROKOZÓK:

Babmozaik vírusok :

Bean common mosaic virus,
Bean yellow mosaic virus,
Cucumber mosaic virus

A károsított leveleken mozaikosság, érszalagosodás figyelhető meg. A levelek hólyagosodna, a fonák felé sodródnak. Apró és deformált hüvelyek fejlődnek. Mechanikai úton, szövetnedvvel, levéltetvekkel terjed.

Fertőzési források a vetőmag és az évelő gazdanövények.

A védekezéshez szükséges a levéltetvek rendszeres irtása, ellenálló fajták, valamint vírusmentes vetőmag használata.

Bab xantomónászos betegsége (Xanthomonas axonopodis pv. phaseoli)

A bab egyik legjelentősebb betegsége.

Tünetek a sziklevélen, a lomblevélen, a száron, a hüvelyen és a magon is kialakulhatnak.

A levélfoltok erek által határoltak, szegletesek. Ha a foltok összeolvadnak, akkor a levelek beszakadnak, rongyolódnak. A magok ráncosodnak.

Fertőzési forrás a vetőmag. Fertőzött magból beteg csíranövény fejlődik.

A kórokozó vízcseppekkel és légmozgással terjed az állományban.

A kórokozónak a meleg, csapadékos időjárás kedvez.

A védekezés alapja kevésbé fogékony fajták használata, egészséges vetőmag használata, fungicides védekezés a kelés utáni, majd a hüvelykötődés utáni időszakban réztartalmú szerekkel.

Bab pszeudomonászos betegsége (Pseudomonas savastanoi pv. phaseolicola)

A betegség kizárólag bokorbabon fordul elő.

A kórokozónak kedvez a hűvös, csapadékos nyári időjárás.

Tünetek a sziklevélen, a lomblevélen, a száron, a hüvelyen és a magon is kialakulhatnak. Vizenyős, később beszáradó, vörösbarna foltok figyelhetők meg a növényen sárga udvarral. Fertőzési forrás a vetőmag. Fertőzött magból beteg csíranövények fejlődnek.

A kórokozó vízcseppekkel és légmozgással terjed az állományban. Ellenálló fajták vetésével védekezhetünk a betegség ellen.

Bab kolletotrihumos betegsége (Colletrotrichum lindemuthianum)

Csapadékos, meleg nyarakon, öntözött állományban a bab legjelentősebb gombás betegsége.

Fertőzési forrás a vetőmag, a talaj és a talajban lévő fertőzött növénymaradványok. Fertőzött magból beteg szikleveles növény fejlődik.

A szikleveleken lévő besüppedő barna foltokban rózsaszínes képletek képződnek. A kórokozó vízcseppekkel és légmozgással terjed az állományban. Megfertőzi a lombleveleket, a szárat, a hüvelyeket és a magokat is. Rezisztens fajták termesztésével, fertőzött növénymaradványok megsemmisítésével, egészséges vetőmag használatával, magcsávázással védekezhetünk a betegség ellen.

Az állománypermetezés a kelés után, legkésőbb 2-3 lombleveles majd 6-7 lombleveles korban kell elvégezni kontakt hatású szerekkel.

Babrozsda (Uromyces appendiculatus)

Egygazdás, teljes fejlődésmenetű rozsdagomba.

Csapadékos, meleg nyarakon lehet jelentős.

A karós, késői fajták fogékonyabbak. Fertőzési források a beteg növénymaradványok és a talaj, ahol a kórokozó áttelel. A nyár közepétől a leveleken, a száron, és a hüvelyen világosbarna és sötétbarna kidudorodó képletek alakulnak ki. A súlyosan fertőzött levelek sárgulnak, majd elhalnak. A rozsdatelepek körül sárgás udvar látható.

Fontos az agrotechnikai védekezés: beteg növényi részek talajba aláforgatása, vetésváltás. Kémiai védekezéshez kontakt hatású készítmények használhatóak.