Hagymafélék

Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különböző kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.

Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.

KÁRTEVŐK:

Talajlakó kártevők:

Cserebogarak (Melolonthidae lárvái)
Pattanóbogarak (Elateridae lárvái)

Kezdetben a fiatal növények gyökerének elrágásával okoznak növénypusztulást, majd a későbbiekben a hagymatestet is megrágják.

A károsított hagyma nem tárolható.

Kártételük a vetés vagy duggatás előtti talajvizsgálattal előre jelezhető és elkerülhető. Indokolt esetben a vöröshagyma vetésével, vagy ültetésével egy menetben talajfertőtlenítés szükséges. A talajkezelést már az előveteménynél is elvégezhetjük.

Hagymalégy (Delia antiqua)

A vöröshagyma legjelentősebb kártevője.

Évente 2-3 nemzedéke fejlődik, báb alakban, a hagymatábla talajában telel át.

A talajból kirajzó imágók a 2-3 leveles vöröshagyma levélhónalji részére rakják tojásaikat. A későbbi nemzedékek rajzása elhúzódó.

A hagymatestbe behatoló lárvák a fiatalabb hagymákat teljesen felélik. A károsított hagyma levele kezdetben sárgul, majd elfonnyad és elszárad. A vetésforgó betartása csökkenti a kártételt.

Az imágók rajzását a táblára kihelyezett fehér, vizes tálcsapdákkal követhetjük nyomon. Kémiai védekezés az első nemzedék rajzáskor a tojásrakás megakadályozására felszívódó szerekkel ajánlott.

Hagyma-aknázólégy (Liriomyza cepae)

Évente egy nemzedéke fejlődik.

Az imágók áprilisban, májusban rajzanak. Tojásaikat a vöröshagyma leveleinek csúcsi részébe süllyesztik.

A lárvák a levél szövetében egyre szélesedő, kanyargós lárvajáratot rágnak.

Amennyiben a hagymalégy, vagy a dohánytripsz ellen védekezünk, külön növényvédő szeres kezelésre a hagyma-aknázólégy ellen nincs szükség.

Póréhagymafej-aknázólégy (Napomyza gymnostoma)

Évente 2 nemzedékük fejlődik.

Tavaszi nemzedéke a vöröshagymán, a nyár második felében megjelenő nemzedéke a póréhagymán és olykor az áttelelő vöröshagymán károsít.

Az első rajzás április közepétől, a második augusztustól történik, elhúzódóan. A nyári időszakot báb alakban töltik a talajban. A nőstények tojásaikat a földközeli szárrészbe süllyesztik. A lárvák a hagymaszár belsejében lefelé haladó járatokat készítenek. A károsított levelek gyakran felrepednek.

A károsított növények megsemmisítésével, vetésforgó betartásával csak mérsékelni tudjuk a kártételét. A kártevő által veszélyeztetett körzetekben nem ajánlott a póréhagyma és a vöröshagyma közeli termesztése.

A kémiai védekezés az imágói ellen a kontakt hatású készítményekkel végezhető, a tojócső ejtette első szúrásnyomok észlelésekor, megismételve szükséges.

Hagymaormányos (Ceutorhynchus suturalis)

Évente egy nemzedéke fejlődik.

Áprilisban a nőstények a levél csúcsához közel a levélszövetébe süllyesztik tojásaikat. A lárvák a hagymalevél belsejében fejlődnek, majd a talajban bábozódnak. A károsított levelek kifehérednek és elszáradnak. Az új imágók júliusban jelennek meg és a levelek leszáradásáig a növényeken tartózkodnak.

Elszaporodása a vetésforgó betartásával mérsékelhető. A hagymalégy ellen használható készítmények a hagymaormányos imágói ellen is hatásosak.

Dohánytripsz (Thrips tabaci)

Kártétele jelentős mértékben függ a hagyma termesztési módjától, és a termesztés idejétől.

A magról vetett vöröshagyma súlyosan károsodhat. Ezzel szemben az áttelelő vöröshagymán kártétel alig jelentkezik.

Soknemzedékű kártevő. Az imágó a levél szövetébe rakja tojásait, a lárvák a leveleken szívogatnak. A károsított leveleken ezüstös szívásnyomok látszanak, a levelek elöregednek, elszáradnak.

A kémiai védekezés a hagymalégy elleni kezeléssel összevonható, kontakt és felszívódó hatású készítmények is használhatók ellenük.

Holdfoltos hagymalégy (Eumerus strigatus)

Másodlagos kártevő, a sérült, beteg hagymákat károsítja.

Évente egy nemzedékük fejlődik.

A lárvák a gyökérkoszorú tájékán hatolnak be a hagymába és a hagymát teljesen felélik.

A kártevő előfordulási gyakorisága a kémiai védekezést rendszerint nem indokolja.

Fésűslábú viráglégy (Delia platura)

Évente három nemzedéke fejlődik.

Első rajzása áprilisban van. A nőstények tojásaikat a kelő növényekre, vagy a talajra rakják. A lárvák befúrják magukat a fiatal hagyma gyökérnyaki részébe. A károsított növények rendszerint elpusztulnak.

Második nemzedéke júniusban, harmadik nemzedéke szeptemberben rajzik.

A vetésforgó betartásával jelentősen mérsékelhetjük a kártételét. Ha a kelés megindulásakor tömeges a betelepedés, kontakt hatású szerekkel védekezhetünk.

Szár-fonálféreg (Ditylenchus dipsaci)

Sok tápnövényű, belső élősködő fonálféreg faj.

Évente számos nemzedéke kifejlődik.

A dughagymában, ill. talajban növénymaradványokkal telel át.

Hazánkban egyelőre nem jelentős a kártétele. A károsított növények visszamaradnak a fejlődésben, a levelek rendellenesen növekszenek, csavarodnak, a hagymatestet borító pikkelylevelek néha felrepednek.

A védekezés alapja az egészséges dughagyma használata és a legalább öt éves vetésforgó következetes betartása. A vetéssel egy időben talajkezelés szükséges.

Hagymalevélbolha (Trioza nigricornis)

Valamennyi fejlődési alakja károsít.

Az áttelelő hagymatermesztésnél jelentős károkat okoznak.

Ősszel a fiatal leveleket szívogatják. Toxikus nyáluktól a hagymaszárak meggörbülnek.

Kontakt hatású szerekkel védekezhetünk ellenük.

KÓROKOZÓK:

A hagyma sárga levélcsíkossága (Onion yellow dwarf virus)

A fertőzés hatására sárgászöld csíkok láthatók az egész levélen, melyek felülete hullámos, majd csavarodó, elveszti rugalmasságát, lankad, idő előtt elszárad. 15-35 %-kal kevesebb termés várható.

Lazábbá válik a hagymafej, mely a kórokozók melegágya.

A betegséget tripsz, kabóca, fonalféreg és levéltű terjeszti, de fertőzési forrás a beteg anyahagyma és dughagyma is.

A védekezés alapja a maghozó tábláktól való izoláció, egészséges, vírusmentes szaporítóanyag, védekezés a vektorok ellen.

A hagyma pszeudomonászos rothadása (Pseudomonas alliicola)

Szántóföldön csak esős, nedves időjárás esetén jön létre a fertőzés.

Főleg raktározott hagymán alakul ki.

A hagyma nyaki része bűzös rothadásnak indul; a rothadás lefelé terjed a hagymafejben.

A védekezésnél fontos, hogy ép, egészséges hagymát tároljunk. Megfelelő raktározási körülmények biztosításával (szellőztetés), raktárak fertőtlenítésével megelőzhetjük a betegség megjelenését.

A hagyma fuzáriumos (tönk)rothadása (Fusarium oxysporum )

Szabadföldön és tárolóban dughagymán, étkezési és anyahagymán egyaránt előfordulhat.

A fehér húsú hagymafajták fogékonyabbak a betegségre.

A kórokozó talajlakó gomba, amely a talajban növénymaradványokon több évig fennmarad.

Fertőzési forrás a vetőmag, valamint a fertőzött dughagyma is. A fertőzött mag gyakran elpusztul, nem kel ki. A beteg palánták a gyökérnyaknál befűződnek, kidőlnek. Szabadföldön, nyár derekán az érésközeli állapotban fertőzi a hagyma gyökereit. Az ép külső burokleveleken át a kórokozó nem tud bejutni. A magas hőmérsékletű, nedves talaj kedvező a fertőzéshez.

Szabadföldről a tárolóba a beteg hagymákkal jut, majd kedvezőtlen tárolási körülményeknél továbbterjed.

A beteg hagymák mumifikálódnak. A védekezés alapja a vetésforgó betartása, vetőmagcsávázás.

A póréhagyma alternáriás levélfoltossága (Alternaria porri f. sp. porri)

Főleg csapadékos, párás, meleg nyarakon válik jelentőssé.

A betegség következtében a csíranövények szára befűződik, kidőlnek. A levelek külső részén hosszúkás, zónált foltok alakulnak ki. A foltok szegélye lilásbarna, közepük sötétbarna. A levelek később elszáradnak.

Fertőzési forrás a fertőzött növénymaradvány, amelyen a kórokozó hosszú ideig életképes marad, valamint a fertőzött vetőmag.

Fontos a növénymaradványok mély aláforgatása, vetésforgó betartása, magvizsgálat, egészséges mag vetése, magcsávázás, indokolt esetben állománypermetezés kontakt, illetve szisztemikus szerekkel.

Hagymaperonoszpóra (Peronospora destructor)

A hagyma egyik legveszedelmesebb betegsége.

A beteg hagyma gyengén fejlődik, levelei halványak, rajtuk szürke sporangiumtartó gyep látható. Később a leveleken világoszöld foltok figyelhetők meg, szürke sporangiumtartó gyep fejlődik.

Fontos fertőzési források a szisztemikusan fertőzött magok és dughagymák.

Alacsony hőmérsékleten, hajnalban harmatos, napközben párás időben járványveszély alakul ki.

A védekezés alapja a maghozó tábláktól való izoláció, árvakelések irtása, mélyebb fekvésű területek kerülése, 3-4 éves vetésforgó, egészséges szaporítóanyag, vetőmagcsávázás. Szabadföldön a fungicides védekezéseket kora tavasszal, márciustól kell végezni, 7-10 naponta, folyamatosan, egészen a tartós-száraz időjárásig. Állománykezelésre réztartalmú, illetve szisztemikus szerek használhatóak.

A hagyma botrítiszes rothadása

(Botrytis aclada) - vöröshagymán
(Botrytis porri) - póréhagymán

Fertőzési forrás a vetőmag, fertőzött hagymafej és növénymaradványok.

A fertőzött magból beteg szikleveles növény fejlődik, a sziklevelek felületén kialakul a konídiumtartó gyep.

A kórokozónak kedvező az alacsonyabb hőmérséklet (15-20°C), és a nedves időjárás. Fontos a 3-4 éves vetésforgó betartása, egészséges szaporítóanyag használata, csávázás.

Kémiai védekezésre felszívódó szerek használhatóak. A fertőződés szabadföldön következik be, de később a tárolás során tovább terjedhet. A tárolóban optimális körülményeket (szellőztetés) kell biztosítani.