Káposztafélék

Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különböző kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.

Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.

KÁRTEVŐK:

Dohánytripsz (Thrips tabaci)

Soknemzedékű faj.

A növénymaradványok között és a talajban áttelelt imágók tavasszal gyomokon és vöröshagymán szaporodnak el. Nősténye a fejet alkotó káposztalevél epidermisze alá rakja tojásait. A kikelő lárvák a leveleket szívogatják.

A teljes fejlődési ciklus a káposztafejben játszódik le. Különösen a július és augusztusban fejesedő, nyári betakarításra szánt fejeskáposztákon súlyos a kártétele. A kártétel az érőfélben lévő káposzta fejet alkotó levelein jelentkezik és akár 10-15 levél mélységben a fej belsejére is kiterjed. A tripsz szívásától barna, kiemelkedő, parás szemölcsök keletkeznek.

A kártevő betelepedését sárga ragacsos lappal figyelhetjük. A kémiai védekezés a káposztafej belsejébe behúzódott és ott a fej elhagyása nélkül szaporodó tripszek ellen hatástalan. A felszívódó szerek a csúcsi irányba vándorolnak, ezért nem megfelelők! Megelőző védekezés lehet az alapos gyommentesen tartás illetve vektorháló alkalmazása a betelepedés megakadályozására. Fejeskáposzta esetében az ellenálló fajtaválasztás az egyetlen lehetséges védekezési mód. Zárt növénykultúrában védekezési módot jelenthet még a ragadozó Amblyseius és Orius fajokat tartalmazó készítménnyel végrehajtott biológiai védekezés.

Keresztesvirágúak földibolhái (Phyllotreta spp.)

Fekete káposztabolha (Phyllotreta atra)
Közönséges földibolha (Phyllotreta cruciferae)
Nagy káposztabolha (Phyllotreta nemorum)
Feketelábú földibolha (Phyllotreta nigripes)
Kis káposztabolha (Phyllotreta striolata)
Közepes káposztabolha (Phyllotreta undulata)

Gyakori és jelentős kártevők. Valamennyi keresztesvirágú növényen előfordulnak.

Évente 1 nemzedékük fejlődik, imágóik a talajban telelnek át.

Károsításuk elsősorban a fiatal növényeket érinti. A levelek fonákján apró, kerek lyukakat rágnak. A fejletlen gyökérzet képtelen a károsított levélzeten keresztül elpárolgó vízveszteséget pótolni, így a növény a növekedésben visszamarad, esetleg elpusztul.

Aszályos tavaszokon jelentős károkat okoznak. A párosodást követően a nőstények tojásaikat a növény gyökérnyaki részéhez, a talajra rakják. A lárvák a hajszálgyökereket fogyasztják.

Védekezni a növényen táplálkozó imágók ellen ajánlott, általában a káposztalégy elleni védekezéssel egybekötve, kontakt hatású szerekkel.

Repceszár ormányos (Ceutorhynchus quadridens)
Repce gubacsormányos (Ceutorrhynchus pleurostigma)

A károsítás azokon a területeken gyakori, ahol évről évre nagy területeken termesztenek repcét, vagy káposztaféléket.

Évente 1 nemzedékük fejlődik, imágóként telelnek át.

A repceszár ormányos tavasszal a fiatal növények levélnyelébe rakja tojásait. A lárvák a levélnyélen keresztül berágják magukat a növény szárába, és ott lefelé haladó járatokat készítenek. A talajban bábozódnak, és a június második felében megjelenő fiatal imágók telelőre vonulásukig a káposztafélék leveleit lyuggatják.

A repce gubacsormányos a gyökérnyaki részbe rakja a tojását. Lárvája itt fejlődik, rágcsál, majd apró gubacsokat okoz a gyökérnyaki részen. Egy gubacsban 1 lárva él. Felfelé haladó rágása miatt a növény nem fejlődik. Kártételük következtében a növények hervadnak, pusztulnak.

Az imágók rajzásának megfigyelését nyomon követhetjük a Moericke-féle sárga tállal. Rovarölőszeres védekezés a káposztalégy elleni védelemmel egybekötve kontakt hatású szerekkel ajánlott, a táblára betelepedő imágók ellen.

Tavaszi káposztalégy (Phorbia brassicae)

A káposztafélék egyik legjelentősebb kártevője.

Évente 3 nemzedéke fejlődik.

A lárvák kezdetben a fiatal gyökereket rágják, majd az idősebb gyökereken berágnak a gyökérnyaki részbe. A károsított növények a növekedésben visszamaradnak, hervadnak, súlyos kártétel esetén elpusztulnak.

A védekezés alapja a vetésforgó betartása, gyomirtás, valamint minden olyan termesztéstechnikai eljárás, amely a növények növekedését gyorsítja. Kémiai védekezés az imágók ellen lehetséges, a tojásrakás megelőzésére. A védekezés kritikus időszaka a palántanevelés vége, illetve a kiültetést követő egy hónap. Az elhúzódó rajzás miatt a kontakt hatású készítmények hatástartamától függően többszöri permetezésre van szükség.

Káposzta-levéltetű (Brevicorine brassicae)

Soknemzedékű kártevő. Tavasszal gyakran keresztesvirágú gyomokon szaporodnak el.

A szárnyas alakok repülnek be a kiültetett káposztafélékre. A károsított növények felületét viaszos, szürke levéltetvek lepik el. Szívogatásuk hatására a levelek deformálódnak, a levélér pedig megvastagodik. A szívások helye kifehéredik, a növekedés üteme csökken, és a fejképződés csak később indul meg.

A levéltetvek betelepedése sárga csapdákkal jól nyomon követhető. Rovarölőszeres permetezés kontakt hatású készítményekkel ajánlott. A védekezést nehezíti az állaton és a növényen lévő viaszréteg, ezért a permetlébe nedvesítő szert kell keverni, ami elősegíti a cseppek szétterülését.

Káposztalepke (Pieris brassicae)
Repcelepke (Pieris napi)
Répalepke (Pieris rapae)

Gyakori, de kisebb jelentőségű fajok.

Főleg a káposztalepke második nemzedéke a káposztafélék gyakori kártevője.

Rajzásuk áprilistól kezdődik. A csoportosan a levél fonákára lerakott tojásokból a lárvák 8-10 nap alatt kelnek ki és a harmadik lárva stádium végéig együtt maradnak. Az első nemzedék lárvái gyakran gyomokon fejlődnek ki. Nagy kiterjedésű lyukakat rágnak a külső leveleken, gyakran csak a vastagabb levélerek maradnak meg. Hernyói idősebb korban sem fénykerülők, így könnyen észlelhetők.

A második nemzedék tömeges rajzása augusztus hónapban jelentkezik.

Kémiai védekezés lárvakeléskor, a fiatal lárvák ellen szükséges kontakt hatású szerekkel.

Bagolylepkék:

Káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae)
Saláta bagolylepke (Mamestra oleraceae)
Káposztaféléken kívül számos lágyszárú növényen károsít. Évente 2 nemzedéke fejlődik.
Az első nemzedék imágói május második felében, illetve június elején rajzanak, kártételük mérsékeltebb. Tojásait csoportosan rakja a levélre. A kikelt lárvák kezdetben a fiatal növények külső levelein hámozgatnak, lyuggatnak.
Az idősebb lárvák fénykerülővé válnak. Amikor még nincs fejesedés, nappal a talajrögök közé húzódnak és csak éjjel táplálkoznak. Később a fejet képező káposztába behúzódva károsítanak. A lárvák által megrágott fej gyakran rothadásnak indul.
A második nemzedék imágói július végén augusztusban rajzanak, kártételük jelentősebb. A meleg, párás időjárás kedvező a faj elszaporodásukhoz. Az imágók rajzása fénycsapdákkal és szexferomon csapdákkal jól nyomon követhető.
Rovarölőszeres védekezés a tojásból kikelő, még nem fénykerülő fiatal lárvák ellen kontakt és felszívódó szerekkel egyaránt lehetséges.
Vetési bagolylepke (Scotia segetum)
Évente 2 nemzedéke fejlődik.
Az első nemzedék rajzása májusban történik. Tojásait a levélfonákra rakja. A frissen kikelt hernyók a levélfelületen hámozgatnak. Az első két pár lábuk fejletlen, ezért mozgásuk araszolószerű. A vedlést követően fénykerülővé válnak és lehúzódnak a talaj felsőbb rétegeibe, a talajszinten károsítanak. Előfordul, hogy berágnak a karalábé gumójának belsejébe.
Második nemzedékük július közepétől rajzik.
Védekezés a fiatal lárvák ellen ajánlott kontakt hatású készítményekkel.
Gamma bagolylepke (Autographa gamma)
Vándorlepke. Tavasszal a mediterrán területekről indul észak felé.
Vándorlásakor a virágzást követi, mert fejletlen petefészkének nektárra van szüksége. Lepkéje nappal is repül.
Lárvája nem fénykerülő, a felszínen károsít. A kis lárvák a levelek fonákán hámozgatnak, a nagyobb lárvák lyukakat rágnak a leveleken, csak a levélerek maradnak meg.
Kontakt hatású szerekkel védekezhetünk ellene.

Káposztamoly (Plutella maculipennis)

Évente 2 nemzedéke fejlődik, tojásait a levélfelületre rakja.

A tojásból kikelő lárvája a leveleken hámozgat. Az ablakos levél később elszárad és kilyukad.

Főleg a külső leveleken károsít, nem fénykerülő.

Védekezés a levélen táplálkozó lárvák ellen szükséges kontakt hatású készítményekkel.

Káposztapoloska (Eurydema ventrale)

A káposztafélék gyakori, de kevésbé jelentős kártevője.

Évente 3 nemzedékük fejlődik.

A levelek szívogatásával (csillag alakú szívásnyomok) a fiatal növények növekedését, fejlődését akadályozza.

Tömeges elszaporodásuk főleg a tartósan aszályos esztendők során történik. Külön védekezés nem szükséges ellene.

KÓROKOZÓK:

Káposztamozaik (Cauliflower mosaic virus - CaMV, Turnip mosaic virus - TuMV)

Elterjedt és jelentős betegség.

A fertőzött leveleken világos-és sötétzöld mozaikfoltok láthatóak. A levélerek kivilágosodnak.

A védekezés alapja a maghozó állományban tőszelekció, beteg tövek eltávolítása, levéltetvek elleni védekezés.

Xantomonászos feketeerűség (Xanthomonas campestris pv. campestris)

Elsősorban az ország csapadékosabb, nyugati felében okoz gondokat.

A levélen a levél szélétől kiinduló sárgás, széles V alakú foltok láthatók, melyben a levélerek fekete színűek. Később a foltok elszáradnak, pergamenszerűek lesznek, a külső levelek elpusztulnak. A káposzta a növekedésben visszamarad. A torzsát kettévágva, az edénynyalábok feketék.

Fertőzési forrás a talaj, a beteg növénymaradványok és a vetőmag. Fertőzött magból beteg növények fejlődnek, a tünetek azonban csak az idősebb palánták levelein jelennek meg.

A baktériumnak a magas hőmérséklet és páratartalom a kedvező.

A védekezéshez a palántaágyak talajcseréje, fertőtlenítése, 3-4 éves vetésforgó betartása, vetőmag csávázása, ellenálló fajták, esőztető öntözés kerülése szükséges. Állománypermetezés réztartalmú szerekkel ajánlott.

Palántadőlés (Rhizoctonia solani, Pythium debarianum, Olpidium brassicae)

Talajlakó kórokozók.

A palántanevelés során valamint a palánták kiültetése utáni időszakban jelentős.

Már a talajban elpusztítják a magvakat, hiányos lesz a kelés.

Fontos a vetésforgó betartása, palántaágy talajcseréje, gőzölése vagy fungicides kezelése, csávázás.

Káposztaperonoszpóra (Peronospora brassicae)

Gazdasági jelentősége a palántanevelés időszakában a legnagyobb.

A kórokozó a termesztett és gyom gazdanövényeinek maradványain telel át.

Tavasszal a kórokozó a szikleveles növényeket fertőzi. A szikleveleken fehér bevonat alakul ki, majd pontszerű, nekrotikus foltok. A lombleveleken sárgás, erek által határolt szegletes foltok jelennek meg, melyek fonáki részén fehér bevonat látható. Később a foltok elszáradnak. Tünetek a maghozó növények szárán és virágán is lehetnek.

A védekezés alapja ellenálló fajták termesztése, vetésváltás, talajfertőtlenítés, fungicides kezelések 2 szikleveles korban, majd 2-3 lombleveles korban, megismételve réztartalmú szerekkel szerekkel.

Káposzta alternáriás betegsége (Alternaria brassicicola, A. brassicae)

Meleg, csapadékos években a magtermő káposztafélék jelentős betegsége lehet.

Étkezési káposztánál csak a külső leveleken okoz tüneteket, ezért kevésbé jelentős. A fertőzés hatására sötétbarna foltok jelennek meg a sziklevélen, a lombleveleken, a maghozó száron és a becőtermésen is.

Fertőzési forrás a beteg növénymaradvány valamint a vetőmag. Fertőzött magból fertőzött csíranövény fejlődik.

Fontos a vetésforgó alkalmazása, beteg növényi részek talajba forgatása, egészséges vetőmag, magcsávázás, maghozó állomány fungicides védelme a fejesedéstől 10 naponta kontakt és felszívódó hatású készítményekkel.

Káposzta fuzáriumos sárgasága (Fusarium oxysporum f. sp. conglutinans)

Tünetek először az alsó leveleken jelentkeznek. Kezdetben a levélerek, majd a levélérközök is elsárgulnak. Később a levelek elszáradnak, lehullnak. A növények kisebb fejet fejlesztenek. A torzsát kettévágva az edénynyalábok barnák.

Fertőzési források a talajba került növénymaradványok és a talaj.

A kórokozó a talajból a gyökereken át jut a növénybe, majd a torzsa edénynyalábjain keresztül a levelekbe.

A kórokozónak kedvező a magas hőmérséklet és a talaj alacsony vízkapacitása.

A védekezés alapja fertőzött területen a termesztés kerülése, ellenálló fajták termesztése.