Kecskerágó

Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különböző kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.

Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.

KÁRTEVŐK:

Kecskerágó-pajzstetű (Unaspis euonymi)

Ez a faj a kecskerágó egyik leggyakoribb és legkellemetlenebb kártevője.

A nőstény pajzstetvek kerekded barnás, míg a hímek pajzsa inkább hosszúkás fehér színű.

Két nemzedéke van. Az egyik májusban, a második augusztusban rajzik.

A kémiai védekezést nagyjából ez időtájára kell időzíteni, hogy még a lárvákat el tudjuk kapni. Ha nem figyelünk oda, nagyon gyorsan fel tud szaporodni a kártevő, ami következtében általában már nem éri meg a védekezés, hanem célszerűbb eltávolítani a beteg növényeket. Azonban ha még nem jelentős a kártételük, ilyenkor a védekezés még eredményes lehet. Drótkefével, esetleg vizes szivaccsal próbáljuk megtisztítani a hajtásokat illetve a fás részeket.

Fekete-rápalevéltetű

Fekete répa-levéltetű (Aphis fabae)

Minden fajnak van szárnyas és szárnyatlan megjelenési alakjuk is egy nemzedéken belül. A repülni képes levéltetvek légárammal több száz km-re is eljuthatnak, ezért nagyon gyorsan terjednek.

Ez a kártevő elsősorban napraforgón és répaféléken fordul elő, de az őszi nemzedéke az áttelelő tojást kecskerágókra rakják le. Ennek megfelelően tavasszal jelentős a kártétele, a friss és gyors növekedésű hajtásokon. A levéltetvek a szipóka végén elhelyezkedő érzékelőszőrök segítségével mérik fel a tápnövény minőségét.

Táplálkozásuk során a szállítóedényekben szívogatnak. A cukrok közül az egyszerű és kettős cukrokat tudják felhasználni, a cukortartalmú növényi nedv többi része kiürül a szervezetéből, ezt nevezzük mézharmatnak. Ezen megtelepszik a korompenész, amely a növény asszimilációs képességét gátolja. A levelek fonákán kolóniákat alkotnak és szívogatásukkal a levelek torzulnak.

Ha védekezünk ellene, egy tél végi olajos lemosó permetezés az áttelelő tojások nagy részét elpusztítja. Ezt követően a korai védekezés azért szükséges, mert ilyenkor még nem védik a levéltetveket besodródott levelek.

Permetezni kontakt és szisztemikus szerekkel érdemes, elsősorban, mert más tápnövényekről érkező szárnyas egyedek újrafertőzhetik a növényt. A permetezéseken kívül korlátozhatjuk a kártevő terjedését a már fertőzött levelek, ágrészek eltávolításával és megsemmisítésével.

Pókhálós kecskerágómoly (Yponomeuta evonymella)

Ez egy Európából származó faj. A kecskerágó az egyetlen gazdanövénye, más növényekre veszélytelen. Ha megjelenik rajta,
jelentős lombvesztést is okozhat.

Évente egy nemzedéke fejlődik. A rügypikkelyek között áttelelő hernyók tavasszal aktivizálódnak, a rügyfakadás idején. Elsősorban a tavaszi hajtásokat fogyasztják. A lárvák pókhálószerű szövedéket készítenek, melynek védelmében táplálkoznak. Nyár elejére a növényt teljesen tarra rághatják.

A kifejlett lepkék rajzása a nyár második felétől várható. A nőstény a tojásait a rügyekre helyezi. A kártétel csökkentéséhez elengedhetetlen a károsított hajtások lemetszése és elégetése.

Fontos a hernyók mielőbbi észlelése, így még megelőzhetjük a kártevő elszaporodását.

A védekezés során használható növényvédőszerek a piretroidok és a felszívódó neonikotinoidok. A kifejlett hernyó ellen pókhálószerű szövedéke miatt nehézkes a védekezés, de a felszívódó szerek alkalmazásával a szövedék védelmében károsító lárvákat is elpusztíthatjuk.

Kecskerágó-lisztharmat

KÓROKOZÓK:

Kecskerágó lisztharmat (Microsphaera euonymi)

A kórokozó általában a leveleken és hajtásokon jelentkezik, ahol foltokban szürkés lisztszerű bevonat képződik. A károsítás hatására a hajtásnövekedés gyengül.

Tavasztól kezdi el a növények fertőzését a spórák elszórásával. Azonban a mérsékelten meleg (20-24°C), esős időszakok és a magas páratartalom segíti a lisztharmat terjedését.

A növényt megfelelően gondozzuk, mert az egészségesebb növény ellenállóbb a betegségekkel szemben. Mivel a gomba a sűrű állományokat, egymásba érő növényeket kedveli, fontos a ritkítás, metszés, ezáltal elősegíthetjük a légmozgást.

A beteg növényi részeket vágjuk le, és semmisítsük meg, mert a kórokozó ezek a részeken telel át. A vegyszeres védekezés is elengedhetetlen a fertőzött állományban. Felszívódó és kontakt szerek rotációjával permetezzünk a fungicidrezisztencia megelőzése érdekében.