Rózsa

Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különböző kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.

Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.

Rózsa

A rózsák az emberiség első ültetett dísznövényei közé tartoznak.

Nemesítésük több ezer éve kezdődött és még napjainkban is tart.

Ennek köszönhetően számtalan fajtát, a színek és formák megszámlálhatatlan sokaságát hozták létre.

KÁRTEVŐK:

Nagy rózsa-levéltetű (Macrosiphum rosae)

Rózsa-levéltetű kolónia

Országosan elterjedt, a rózsa egyik leggyakoribb és egyben jelentős kártevője a Nagy rózsa-levéltetű.

A növekedésben lévő rózsahajtások csúcsi részén, a fiatal leveleken és a bimbókon kolóniákban élő levéltetvek szívogatásának hatására a növény növekedése lelassul.

A leveleken megjelenik a mézharmat, majd a korompenész. A rózsán egész tenyészidőszakban megtalálható ez a kellemetlen és gyorsan szaporodó károsító. A levéltetű számára jó táplálkozási feltételeket teremtő rózsán a levéltetvek gyors elszaporodását a hangyák is segítik, mivel szimbiózisban élnek. Emiatt a hangyák jól jelzik is, hogy kezdenek felszaporodni a levéltetvek.

A levéltetű kolóniák körül, gyakran megfigyelhető természetes ellenségei is, mint például a katicabogarak lárvái és imágói, a zengőlegyek lárvái vagy a fátyolkák. Azonban ezek legfeljebb korlátozni tudják az egyedszámukat.

Ha kémiai védekezést akarunk folytatni kontakt és szisztémikus szerek is egyaránt hatásosak ellenük, viszont a természetes ellenségeiket is gyéríthetjük ezekkel a szerekkel.

Hajtásfúró rózsadarázs berágási helyét ürülék jelzi

Hajtásfúró rózsadarázs (Monophadnus elongatulus)

Nem túl gyakori faj, ami az erős növekedésű rózsákat károsítja elsősorban. Általában a védett, meleg fekvésű területeken szokott előfordulni.

A károsítás tünete, hogy a hajtáscsúcs hervad, a hajtás felső harmada a tél beálltáig nem érik be, elszárad. A vesszőt felvágva belsejében lárvajáratot találunk. A károsított vesszőn a levélnyelek tövi részén a tojásrakási helyek lencse nagyságú szemölcs formájában láthatók.

Az imágók rajzása április végétől - május végéig tart.
Tojásaikat a levelek nyelének alapi részébe süllyesztik. A fiatal lárvák berágnak a hajtás belsejébe és ott felfelé haladó járatot készít. Egy hajtásban több lárva is károsít.

A kifejlett lárvák a talajban gubón belül telelnek. Meleg, száraz időjárást kedvez a tömeges elszaporodásának. A védekezés az imágók ellen irányul, hogy megakadályozzuk a tojásrakást. Piretroid (kontakt) hatóanyagú készítmények ismételt kijuttatásával védekezhetünk.

Fehéröves levéldarázs

Fehéröves levéldarázs (Emphytus cinctus)

A rózsa gyakran előforduló, de nem túl jelentős levélkártevője.

A leveleken szabálytalan alakú hámozgatás, majd apró lyukak jelennek meg a leveleken.

Védekezni nem igazán szoktak ellene.

Rózsa-pajzstetű

Rózsa-pajzstetű (Aulacaspis rosae)

A törzsesre nevelt rózsán fordul elő és a kaliforniai pajzstetűvel együtt károsíthat.

A törzsön apró fehérszínű kerek pajzsok láthatók.

Évente egy nemzedéke van.

A lárvák nyár elején rajzanak, ekkor lehet ellenük védekezni. Ha ezt elmulasztottuk a nyugalmi időszakban elvégzett olajos lemosó permetezés adhat védelmet még.

Közönséges rózsa-gubacsdarázs

Közönséges rózsa-gubacsdarázs (Diplolepis rosae)

Vad rózsákon szokott előfordulni ez a kártevő. Az imágók májusban jelennek meg, és a nőstények a rózsa rügyeibe rakják a tojásaikat.

A fiatal hajtáson bozontos, barnás színű gubacs képződik. A gubacs átmérője akár 5-7 cm is lehet, amiben kamrák találhatók. Minden kamrában egy lárva fejlődik. Egy gubacsban akár 50-60 kamra is lehet.

A hajtáson a gubacs feletti rész a rossz tápanyag ellátás miatt elhallhat.

Külön védekezni nem szoktak ellenük, metszéssel eltávolíthatóak a gubacsok

Levélsodró rózsadarázs (Blennocampa pusilla)

A levélsodró rózsadarázs nem jelentős, de a kaártétele könnyen felismerhető.

A nőstények májustól kezdve rakják le a tojásaikat.

Érdekes, ahogy ez a faj gondoskodik az utódokról. A kártétel, amit észreveszünk, hogy a levél csőszerűen besodródik. Ez amiatt van, mert a nőstény megszúrja a levelet, így a lárva biztos védelemben tudd majd nevelkedni.

A levelek idő előtt elsárgulnak, majd lehullanak.

Rózsakabóca (Edwardsiana/Typhlocyba rosae)

A rózsakabóca 3-4 mm hosszú, karcsú, zöldessárga színű rovar. Szárnya a csúcsi részen enyhén füstös.

A lárvák és az imágók is károsítanak. Évente 2-3 nemzedéke jelenik meg.
A rózsa bőrszövetébe helyezi áttelelő tojásait.

Fő tápnövénye a rózsa és a vadrózsa, ezekről repül át a gyümölcsfákra. (pl. alma, birs). Száraz, meleg nyarakon szaporodik fel. A gyümölcsösökre csak tömeges elszaporodása esetén jelent veszélyt, ekkor azonban a cseresznyét, meggyet, szilvát is károsíthatja.

A lárvák és az imágók a levelek fonákán szívogatnak. A szúrás helyén a levél elfehéredik, a szívásnyomok sokasága ezüstös bevonatot képez a leveleken. A levél színén sárgás színű pontokkeletkeznek.

A rózsahajtások kora tavaszi lemetszésével és megsemmisítésével sok áttelelő petét elpusztíthatunk. A fiatal lárvák ellen kontakt vagy felszívódó hatású szerekkel permetezhetünk.

A szabóméh szabályos rágása

Szabóméhek (Megachille spp.)

A kártétele elég jellegzetes, és egyből felismerhető. A levelekből szabályos íveket rágnak ki, amikkel a fészeksejteket bélelik ki. Védekezni nem szoktak ellene.

KÓROKOZÓK:

Rózsaperonoszpóra

Rózsaperonoszpóra (Peronospora sparsa)

Fólia sátorban, vagy üvegházban termesztett rózsáknál fordulhat elő.
Nyáron a kártétele nem jelentős. Ősszel a páratartalom növekedésével a kórokozó gyakorisága is nő. Különösen akkor, ha a meleg nappalt hűvös éjszaka követi, ami fokozott páralecsapódással jár.

Levélhullás figyelhető meg súlyos kártétel esetében. Az idős leveleken erekkel határolt foltok, és a fonákon szürkés színű sporangium gyep található. A hajtáscsúcson fejlődő levelek esetén kanalásodás figyelhető meg.

Védekezéskor a lehullott lombot távolítsuk el. A réztartalmú szereket szigorúan csak virágzás előtt szabad használni! Viszont kontakt hatóanyagok nem adnak kellő biztonságot, ha már megjelent a kórokozó. Ez esetben felszívódó készítményekkel is muszáj védekeznünk.

Rózsalisztharmat másodlagos tünet

Rózsalisztharmat (Sphaerotheca pannosa var. rosae)

A rózsalisztharmat járványszerű fellépésére a meleg, erősen párás időjárás a kedvező.

A betegség első tüneteire már rügypattanás után felfigyelhetünk. A fiatal hajtások felületén fehér, finoman hálózatos bevonatot láthatunk. Ezt elsődleges vagy primer tünetnek nevezzük. A levelek kanalasodnak, torzulnak, a hajtás is meggörbül, satnyul és a hajtáscsúcs, rendszerint elszárad. Valamivel később jelentkezik a betegség másodlagos vagy szekunder tünete. Az egészséges hajtások egyes levelein foltszerű, fehér micéliumbevonat látható, amely hamarosan a teljes levelet bevonja. A levél kanalasodik, helyenként megvörösödik, hullámosodik, majd elszárad.

A kórokozó a fertőzött rügyekben micéliummal telel át. Tavasszal ezekből beteg, elsődlegesen (primer módon) fertőzött, micéliummal borított hajtások fejlődnek. A tavaszi metszéskor a betegség tüneteit mutató vesszőket el kell távolítani, vagy célszerű erőteljesen visszametszeni, mert ezek rügyeiben legvalószínűbb a gomba áttelelése.

Az első lisztharmat elleni védekezést rügypattanáskor kell végrehajtani. Járványveszélyes időszakokban, tavasztól nyár elejéig, valamint nyár végén, ősz elején. 10-14 naponként kell védekeznünk.

Rózsarozsda

Rózsarozsda (Phragmidium mucronatum)

A rozsdajárványok az ősz elején a legerőteljesebbek, viszont az első tünetekre már tavasztól számítani kell.

Kezdetben a levél színén sárgászöld foltokban kezdődik a tünet. Később a levél fonákán narancsos vöröses kiemelkedő képletek jelennek meg. A nyár előrehaladtával a levelek színén sárgás-barnás, majd később már feketés foltokként jelentkezik a betegség.

Ez nem csak esztétikai kárt okoz, de idő előtti lombhulláshoz is vezet. A kórokozó a vesszőket is megtámadja, így metszéskór a deformálódott vesszőket el kell távolítani.

Védekezés kontakt és szisztémikus szerek kombinációjával ajánlott.

Botritisz sziromfoltosság tünete rózsán

A rózsa botritiszes betegsége (Botrytis cinerea)

A nedves, nyirkos, magas páratartalmú időjárás kedvez a kórokozónak.

A kertekben, a rózsán általában csak a sziromfoltosság tünete szokott előfordulni. A tünetek, apró foltokként a sziromleveleken jelentkeznek. Ezzel rontják a virág esztétikai értékét.

Külön a sziromfoltosság ellen nehéz védekezni, mivel nem könnyű olyan növényvédőszert találni ami nem festi-e be, vagy nem égeti-e meg a virágot a védekezés során, de kórokozó ellen is hatásos legyen (pl.: fenhexamid hatóanyag)

A rózsa diplokarponos levélfoltossága

A rózsa diplokarponos betegsége (Diplocarpon rosae)

Házikertekben az egyik leggyakoribb gombás betegsége a rózsának. A kórokozó megjelenésére és fertőzésére egész évben számítani kell. A párás, csapadékos időjárás kedvez a gombának.

A tünet a rózsa levelén jelentkezik, ahol 0,5-2 cm átmérőjű barnás-fekete, fokozatosan kivilágosodó közepű foltok vannak. Szegélyük csipkézett, szabdalt szélű. Erről kapta a betegség a csillagfoltosság, csillagpenész népies elnevezést. Egy rózsalevélkén olykor több tucat apró folt is lehet.

A levelek a foltok hatására megsárgulnak és lehullnak. A levél hullása egyetlen folt esetén is bekövetkezik.

A lehullott leveleket el kell távolítani, mert azokon telel át a kórokozó. A növényeket rügypattanástól kezdve rendszeresen permetezni kell. Fogékony fajták esetében a fertőzést csak visszaszorítani lehet a permetezésekkel.

Lehetőleg rezisztens fajták ültetését javasoljuk elsősorban.