Rózsa

Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különbözõ kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.

Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.

Rózsa

A rózsák az emberiség elsõ ültetett dísznövényei közé tartoznak.

Nemesítésük több ezer éve kezdõdött és még napjainkban is tart.

Ennek köszönhetõen számtalan fajtát, a színek és formák megszámlálhatatlan sokaságát hozták létre.

KÁRTEVÕK:

Nagy rózsa-levéltetû (Macrosiphum rosae)

Rózsa-levéltetû kolónia

Országosan elterjedt, a rózsa egyik leggyakoribb és egyben jelentõs kártevõje a Nagy rózsa-levéltetû.

A növekedésben lévõ rózsahajtások csúcsi részén, a fiatal leveleken és a bimbókon kolóniákban élõ levéltetvek szívogatásának hatására a növény növekedése lelassul.

A leveleken megjelenik a mézharmat, majd a korompenész. A rózsán egész tenyészidõszakban megtalálható ez a kellemetlen és gyorsan szaporodó károsító. A levéltetû számára jó táplálkozási feltételeket teremtõ rózsán a levéltetvek gyors elszaporodását a hangyák is segítik, mivel szimbiózisban élnek. Emiatt a hangyák jól jelzik is, hogy kezdenek felszaporodni a levéltetvek.

A levéltetû kolóniák körül, gyakran megfigyelhetõ természetes ellenségei is, mint például a katicabogarak lárvái és imágói, a zengõlegyek lárvái vagy a fátyolkák. Azonban ezek legfeljebb korlátozni tudják az egyedszámukat.

Ha kémiai védekezést akarunk folytatni kontakt és szisztémikus szerek is egyaránt hatásosak ellenük, viszont a természetes ellenségeiket is gyéríthetjük ezekkel a szerekkel.

Hajtásfúró rózsadarázs berágási helyét ürülék jelzi

Hajtásfúró rózsadarázs (Monophadnus elongatulus)

Nem túl gyakori faj, ami az erõs növekedésû rózsákat károsítja elsõsorban. Általában a védett, meleg fekvésû területeken szokott elõfordulni.

A károsítás tünete, hogy a hajtáscsúcs hervad, a hajtás felsõ harmada a tél beálltáig nem érik be, elszárad. A vesszõt felvágva belsejében lárvajáratot találunk. A károsított vesszõn a levélnyelek tövi részén a tojásrakási helyek lencse nagyságú szemölcs formájában láthatók.

Az imágók rajzása április végétõl – május végéig tart.
Tojásaikat a levelek nyelének alapi részébe süllyesztik. A fiatal lárvák berágnak a hajtás belsejébe és ott felfelé haladó járatot készít. Egy hajtásban több lárva is károsít.

A kifejlett lárvák a talajban gubón belül telelnek. Meleg, száraz idõjárást kedvez a tömeges elszaporodásának. A védekezés az imágók ellen irányul, hogy megakadályozzuk a tojásrakást. Piretroid (kontakt) hatóanyagú készítmények ismételt kijuttatásával védekezhetünk.

A rózsa gyakran elõforduló, de nem túl jelentõs levélkártevõje.

A leveleken szabálytalan alakú hámozgatás, majd apró lyukak jelennek meg a leveleken.

Védekezni nem igazán szoktak ellene.

Rózsa-pajzstetû  (Aulacaspis rosae)

A törzsesre nevelt rózsán fordul elõ és a kaliforniai pajzstetûvel együtt károsíthat.

A törzsön apró fehérszínû kerek pajzsok láthatók.

Évente egy nemzedéke van.

A lárvák nyár elején rajzanak, ekkor lehet ellenük védekezni. Ha ezt elmulasztottuk a nyugalmi idõszakban elvégzett olajos lemosó permetezés adhat védelmet még.

Közönséges rózsa-gubacsdarázs

Közönséges rózsa-gubacsdarázs (Diplolepis rosae)

Vad rózsákon szokott elõfordulni ez a kártevõ. Az imágók májusban jelennek meg, és a nõstények a rózsa rügyeibe rakják a tojásaikat.

A fiatal hajtáson bozontos, barnás színû gubacs képzõdik. A gubacs átmérõje akár 5-7 cm is lehet, amiben kamrák találhatók. Minden kamrában egy lárva fejlõdik. Egy gubacsban akár 50-60 kamra is lehet.

A hajtáson a gubacs feletti rész a rossz tápanyag ellátás miatt elhallhat.

Külön védekezni nem szoktak ellenük, metszéssel eltávolíthatóak a gubacsok

Levélsodró rózsadarázs (Blennocampa pusilla)

A levélsodró rózsadarázs nem jelentõs, de a kaártétele könnyen felismerhetõ.

A nõstények májustól kezdve rakják le a tojásaikat.

Érdekes, ahogy ez a faj gondoskodik az utódokról. A kártétel, amit észreveszünk, hogy a levél csõszerûen besodródik. Ez amiatt van, mert a nõstény megszúrja a levelet, így a lárva biztos védelemben tudd majd nevelkedni.

A levelek idõ elõtt elsárgulnak, majd lehullanak.

Rózsakabóca (Edwardsiana/Typhlocyba rosae)

A rózsakabóca 3-4 mm hosszú, karcsú, zöldessárga színû rovar. Szárnya a csúcsi részen enyhén füstös.

A lárvák és az imágók is károsítanak. Évente 2-3 nemzedéke jelenik meg.
A rózsa bõrszövetébe helyezi áttelelõ tojásait.

Fõ tápnövénye a rózsa és a vadrózsa, ezekrõl repül át a gyümölcsfákra. (pl. alma, birs). Száraz, meleg nyarakon szaporodik fel. A gyümölcsösökre csak tömeges elszaporodása esetén jelent veszélyt, ekkor azonban a cseresznyét, meggyet, szilvát is károsíthatja.

A lárvák és az imágók a levelek fonákán szívogatnak. A szúrás helyén a levél elfehéredik, a szívásnyomok sokasága ezüstös bevonatot képez a leveleken. A levél színén sárgás színû pontokkeletkeznek.

A rózsahajtások kora tavaszi lemetszésével és megsemmisítésével sok áttelelõ petét elpusztíthatunk. A fiatal lárvák ellen kontakt vagy felszívódó hatású szerekkel  permetezhetünk.

A szabóméh szabályos rágása

Szabóméhek (Megachille spp.)

A kártétele elég jellegzetes, és egybõl felismerhetõ. A levelekbõl szabályos íveket rágnak ki, amikkel a fészeksejteket bélelik ki. Védekezni nem szoktak ellene.

KÓROKOZÓK:

Rózsaperonoszpóra

Rózsaperonoszpóra (Peronospora sparsa)

Fólia sátorban, vagy üvegházban termesztett rózsáknál fordulhat elõ.
Nyáron a kártétele nem jelentõs. Õsszel a páratartalom növekedésével a kórokozó gyakorisága is nõ. Különösen akkor, ha a meleg nappalt hûvös éjszaka követi, ami fokozott páralecsapódással jár.

Levélhullás figyelhetõ meg súlyos kártétel esetében. Az idõs leveleken erekkel határolt foltok, és a fonákon szürkés színû sporangium gyep található. A hajtáscsúcson fejlõdõ levelek esetén kanalásodás figyelhetõ meg.

Védekezéskor a lehullott lombot távolítsuk el. A réztartalmú szereket szigorúan csak virágzás elõtt szabad használni! Viszont kontakt hatóanyagok nem adnak kellõ biztonságot, ha már megjelent a kórokozó. Ez esetben felszívódó készítményekkel is muszáj védekeznünk.

Rózsalisztharmat másodlagos tünet

Rózsalisztharmat (Sphaerotheca pannosa var. rosae)

A rózsalisztharmat járványszerû fellépésére a meleg, erõsen párás idõjárás a kedvezõ.

A betegség elsõ tüneteire már rügypattanás után felfigyelhetünk. A fiatal hajtások felületén fehér, finoman hálózatos bevonatot láthatunk. Ezt elsõdleges vagy primer tünetnek nevezzük. A levelek kanalasodnak, torzulnak, a hajtás is meggörbül, satnyul és a hajtáscsúcs, rendszerint elszárad. Valamivel késõbb jelentkezik a betegség másodlagos vagy szekunder tünete. Az egészséges hajtások egyes levelein foltszerû, fehér micéliumbevonat látható, amely hamarosan a teljes levelet bevonja. A levél kanalasodik, helyenként megvörösödik, hullámosodik, majd elszárad.

A kórokozó a fertõzött rügyekben micéliummal telel át. Tavasszal ezekbõl beteg, elsõdlegesen (primer módon) fertõzött, micéliummal borított hajtások fejlõdnek. A tavaszi metszéskor a betegség tüneteit mutató vesszõket el kell távolítani, vagy célszerû erõteljesen visszametszeni, mert ezek rügyeiben legvalószínûbb a gomba áttelelése.

Az elsõ lisztharmat elleni védekezést rügypattanáskor kell végrehajtani. Járványveszélyes idõszakokban, tavasztól nyár elejéig, valamint nyár végén, õsz elején. 10-14 naponként kell védekeznünk.

Rózsarozsda

Rózsarozsda (Phragmidium mucronatum)

A rozsdajárványok az õsz elején a legerõteljesebbek, viszont az elsõ tünetekre már tavasztól számítani kell.

Kezdetben a levél színén sárgászöld foltokban kezdõdik a tünet. Késõbb a levél fonákán narancsos vöröses kiemelkedõ képletek jelennek meg. A nyár elõrehaladtával a levelek színén sárgás-barnás, majd késõbb már feketés foltokként jelentkezik a betegség.

Ez nem csak esztétikai kárt okoz, de idõ elõtti lombhulláshoz is vezet. A kórokozó a vesszõket is megtámadja, így metszéskór a deformálódott vesszõket el kell távolítani.

Védekezés kontakt és szisztémikus szerek kombinációjával ajánlott.

Botritisz sziromfoltosság tünete rózsán

A rózsa botritiszes betegsége (Botrytis cinerea)

A nedves, nyirkos, magas páratartalmú idõjárás kedvez a kórokozónak.

A kertekben, a rózsán általában csak a sziromfoltosság tünete szokott elõfordulni. A tünetek, apró foltokként a sziromleveleken jelentkeznek. Ezzel rontják a virág esztétikai értékét.

Külön a sziromfoltosság ellen nehéz védekezni, mivel nem könnyû olyan növényvédõszert találni ami nem festi-e be, vagy nem égeti-e meg a virágot a védekezés során, de  kórokozó ellen is hatásos legyen (pl.: fenhexamid hatóanyag)

A rózsa diplokarponos levélfoltossága

A rózsa diplokarponos betegsége (Diplocarpon rosae)

Házikertekben az egyik leggyakoribb  gombás betegsége a rózsának. A kórokozó megjelenésére és fertõzésére egész évben számítani kell. A párás, csapadékos idõjárás kedvez a gombának.

A tünet a rózsa levelén jelentkezik, ahol 0,5-2 cm átmérõjû barnás-fekete, fokozatosan kivilágosodó közepû foltok vannak. Szegélyük csipkézett, szabdalt szélû. Errõl kapta a betegség a „csillagfoltosság, csillagpenész” népies elnevezést. Egy rózsalevélkén olykor több tucat apró folt is lehet.

A levelek a foltok hatására megsárgulnak és lehullnak. A levél hullása egyetlen folt esetén is bekövetkezik.

A lehullott leveleket el kell távolítani, mert azokon telel át a kórokozó. A növényeket rügypattanástól kezdve rendszeresen permetezni kell. Fogékony fajták esetében a fertõzést csak visszaszorítani lehet a permetezésekkel.

Lehetõleg rezisztens fajták ültetését javasoljuk elsõsorban.

Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.