Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különbözõ kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.
Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.
Buxus:
Közkedvelt örökzöld szoliter növény, mivel sûrû, tömött lombot nevel, amit könnyen és jól alakíthatunk.
Akár a 3 méteres magasságot is elérheti, de azért tudnunk kell róla, hogy viszonylag lassan növekszik. Fényes, kerekded, bõrnemû levelei vannak, amik adják a fõ díszítõértékét. Virágai apró sárga színûek, amelyek áprilisban-májusban nyílnak.
Ideális körülmények között szépen fejlõdik, ami számára a tápdús, nedves talaj, párás klíma és a félárnyékos környezet.
KÁRTEVÕK:
Selyemfényû-puszpángmoly (Cydalima perspectalis)
A selyemfényû-puszpángmoly, mely az utóbbi években jelent csak meg, de rövid idõ alatt a buxus legjelentõsebb kártevõjévé.
A kártételt a hernyója okozza. A fiatal egyedek a leveleket hámozgatják, míg a fejlettebb hernyók már nagy karéjozó rágást végeznek. Így a teljes levéllemezt elfogyasztják, csak a csupasz hajtás és levélnyelek maradnak hátra. A lerágott növényi részeken felfedezhetõ a lárvák által hagyott szövedék és ürülék.
A károsított növények a rákövetkezõ évben ismét ki fognak hajtani, de a hernyók kártételére is újból számítani kell.
Évente 3 nemzedéke fejlõdik. Az elsõ nemzedék június elején, a második július végén – augusztus elején, a harmadik pedig szeptember második felében rajzik.
A harmadik nemzedék hernyó alakban, az általuk szõtt levelek között, többnyire a hajtásvégeken telel át, melyek tavasszal, a 9-10°C körüli hõmérséklet elérésekor kezdenek aktivizálódni. Ez általában a március végi és április eleji idõszakra tehetõ. Így a késõ õszi és kora tavaszi metszéssel elérhetjük az áttelelõ nemzedék egyedszámának csökkentését.
A védekezés alapja, hogy minél hamarabb észlelje a lárvák kártételét, mert ilyenkor még lehet ellene tenni. A jól átpermetezhetõség érdekében nagynyomású, benzinmotoros gépek alkalmazását ajánljuk. Amennyiben a védekezés nem megfelelõ, idõvel el fog pusztulni a növény. Sajnálatos módon választani kell majd, hogy vagy a folyamatos permetezések mellett döntünk, vagy esetleg más örökzöld szoliter növényt választunk helyette.
Puszpángszúnyog (Monarthropalpus flavus)
Kizárólag a Puszpángot károsítja.
Apró narancssárga imágói alig néhány napig életképesek, amíg lerakják a tojásaikat. Ezeket a levelek fonákába süllyesztik bele. A kifejlett alakokat általában csak a reggeli órákban láthatjuk. Nem jó repülõk, ezért a terjedésüket a szél is elõsegítheti.
A tojásból kikelõ lárvák levélgubacsokat hoznak létre. Ezekben fognak áttelelni. Kártételük a gubacsok alapján könnyen felismerhetõ, ami a levél fonáka felé kiemelkedõ duzzanatként, míg a levél színén sárgás-barnás foltként jelentkezik.
Kémiai védekezés felszívódó szerekkel lehetséges, de ha az amúgy is szükséges koronaalakítást (nyírást) elvégezzük, a lehullott levelekben a lárvák nem képesek kifejlõdni.
Puszpáng-levélbolha (Psylla buxi):
Kizárólag csak a Buxusokon károsít. Szerencsére nem egy jelentõs kártevõ, és a kártétele is könnyen felismerhetõ.
Általában tavasszal jelenik meg, amikor a növény hajtásnövekedése megindul. Ez az idõszak kedvez a levélbolhának, mivel a fiatal erõteljes növekedésû hajtásokat szokták szívogatni.
A kártétel hatására a levelek a színük felé kanalasodnak, és egymásra borulnak. Ez jó védelmet is biztosít a kellemetlenkedõ kártevõnek. Jellegzetessége, még hogy a lárvák fehér viaszos váladékot termelnek.
Kémiai védekezés nem igazán szokott ellenük folyni, maximum ha tavasszal nagyon elszaporodnak. Ezt leszámítva esetleg nyár végén õsszel a károsított hajtásokat eltávolíthatjuk.
Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae)
A közönséges takácsatka széles tápnövénykörrel rendelkezik. A gyümölcsfákon, zöldség-, gyógy- és dísznövényeken egyaránt károsíthat. Mivel leginkább a meleg, száraz körülmények kedveznek neki, így a növényházakban, fûtött lakásokban is elszaporodhatnak.
A kifejlett imágó színe narancssárga, teste 0,5 mm hosszúságú. A tojások fehérek, szabad szemmel alig észrevehetõek.
A közönséges takácsatka minden mozgó fejlõdési alakja táplálkozik. A levelek fonákának szívogatása közben egy pókhálószerû szövedékkel veszik körül magukat, melynek védelmében zavartalanul táplálkozhatnak. A károsítás hatására a levelek színén világoszöld, apró foltok alakulnak ki, ezek a foltok késõbb összeolvadnak. A szúrásoktól fokozódik a növény párologtatása, és klorofill-elhalás következik be a leveleken.A károsított levelek sárgulnak, barnulnak, késõbb elszáradnak.
Kémiai védekezésként atkaölõ szerek használhatóak. Itt fontos még egyszer kiemelni, hogy a kártevõ a levél fonáki részén található, így a növényvédõszert oda kell permetezni, mivel az atkaölõ szerek többsége kontakt hatóanyagú.
Kórokozók:
Puszpángrák (Volutella buxi)
A puszpáng ráknak széles a gazdanövényköre, számos fás szárú növényen károsít, de az örökzöld puszpáng (Buxus semperviren) a fõ tápnövénye.
Levélhullást és hajtáselhalást okoz. Mielõtt a puszpáng újra növekedésnek indul tavasszal, a fertõzött ágakon a levelek csúcsa elõször pirossá válik, majd bronz, végül szalmasárga színû lesz. A fertõzött ágak hamar elhalnak.
Nedves, párás idõjárási körülmények kedveznek a betegség terjedésének. Érdemes rendszeresen ritkítani a bokrot, mert a fertõzés fellépését segíti a sûrû állomány, a permet bejutását viszont megakadályozza.
A fertõzött ágakat ajánlatos eltávolítani, majd megsemmisíteni. Elõzzük meg a sérülések, sebek kialakulását, mert azok segítik a kórokozó terjedését.
Súlyos fertõzés esetén kora tavasszal, a friss hajtások megjelenése elõtti idõszaktól egészen a hajtásnövekedés befejezéséig réz tartalmú szerekkel védekezhetünk a betegség ellen, amellyel megakadályozhatjuk a kórokozó terjedését.
Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.