Kecskerágó

Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különbözõ kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.

Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.

KÁRTEVÕK:

Kecskerágó-pajzstetû (Unaspis euonymi)

Ez a faj a kecskerágó egyik leggyakoribb és legkellemetlenebb kártevõje.

A nõstény pajzstetvek kerekded barnás, míg a hímek pajzsa inkább hosszúkás fehér színû.

Két nemzedéke van. Az egyik májusban, a második augusztusban rajzik.

A kémiai védekezést nagyjából ez idõtájára kell idõzíteni, hogy még a lárvákat el tudjuk kapni. Ha nem figyelünk oda, nagyon gyorsan fel tud szaporodni a kártevõ, ami következtében általában már nem éri meg a védekezés, hanem célszerûbb eltávolítani a beteg növényeket. Azonban ha még nem jelentõs a kártételük, ilyenkor a védekezés még eredményes lehet. Drótkefével, esetleg vizes szivaccsal próbáljuk megtisztítani a hajtásokat illetve a fás részeket.

Fekete-rápalevéltetû

Fekete répa-levéltetû (Aphis fabae)

Minden fajnak van szárnyas és szárnyatlan megjelenési alakjuk is egy nemzedéken belül. A repülni képes levéltetvek légárammal több száz km-re is eljuthatnak, ezért nagyon gyorsan terjednek.

Ez a kártevõ elsõsorban napraforgón és répaféléken fordul elõ, de az õszi nemzedéke az áttelelõ tojást kecskerágókra rakják le. Ennek megfelelõen tavasszal jelentõs a kártétele, a friss és gyors növekedésû hajtásokon. A levéltetvek a szipóka végén elhelyezkedõ érzékelõszõrök segítségével mérik fel a tápnövény minõségét.

Táplálkozásuk során a szállítóedényekben szívogatnak. A cukrok közül az egyszerû és kettõs cukrokat tudják felhasználni, a cukortartalmú növényi nedv többi része kiürül a szervezetébõl, ezt nevezzük mézharmatnak. Ezen megtelepszik a korompenész, amely a növény asszimilációs képességét gátolja. A levelek fonákán kolóniákat alkotnak és szívogatásukkal a levelek torzulnak.

Ha védekezünk ellene, egy tél végi olajos lemosó permetezés az áttelelõ tojások nagy részét elpusztítja. Ezt követõen a korai védekezés azért szükséges, mert ilyenkor még nem védik a levéltetveket besodródott levelek.

Permetezni kontakt és szisztemikus szerekkel érdemes, elsõsorban, mert más tápnövényekrõl érkezõ szárnyas egyedek újrafertõzhetik a növényt. A permetezéseken kívül korlátozhatjuk a kártevõ terjedését a már fertõzött levelek, ágrészek eltávolításával és megsemmisítésével.

Pókhálós kecskerágómoly (Yponomeuta evonymella)

Ez egy Európából származó faj. A kecskerágó az egyetlen gazdanövénye, más növényekre veszélytelen. Ha megjelenik rajta,
jelentõs lombvesztést is okozhat.

Évente egy nemzedéke fejlõdik. A rügypikkelyek között áttelelõ hernyók tavasszal aktivizálódnak, a rügyfakadás idején. Elsõsorban a tavaszi hajtásokat fogyasztják. A lárvák pókhálószerû szövedéket készítenek, melynek védelmében táplálkoznak. Nyár elejére a növényt teljesen tarra rághatják.

A kifejlett lepkék rajzása a nyár második felétõl várható. A nõstény a tojásait a rügyekre helyezi. A kártétel csökkentéséhez elengedhetetlen a károsított hajtások lemetszése és elégetése.

Fontos a hernyók mielõbbi észlelése, így még megelõzhetjük a kártevõ elszaporodását.

A védekezés során használható növényvédõszerek a piretroidok és a felszívódó neonikotinoidok. A kifejlett hernyó ellen pókhálószerû szövedéke miatt nehézkes a védekezés, de a felszívódó szerek alkalmazásával a szövedék védelmében károsító lárvákat is elpusztíthatjuk.

Kecskerágó-lisztharmat

KÓROKOZÓK:

Kecskerágó lisztharmat (Microsphaera euonymi)

A kórokozó általában a leveleken és hajtásokon jelentkezik, ahol foltokban szürkés lisztszerû bevonat képzõdik. A károsítás hatására a hajtásnövekedés gyengül.

Tavasztól kezdi el a növények fertõzését a spórák elszórásával. Azonban a mérsékelten meleg (20-24°C), esõs idõszakok és a magas páratartalom segíti a lisztharmat terjedését.

A növényt megfelelõen gondozzuk, mert az egészségesebb növény ellenállóbb a betegségekkel szemben. Mivel a gomba a sûrû állományokat, egymásba érõ növényeket kedveli, fontos a ritkítás, metszés, ezáltal elõsegíthetjük a légmozgást.

A beteg növényi részeket vágjuk le, és semmisítsük meg, mert a kórokozó ezek a részeken telel át. A vegyszeres védekezés is elengedhetetlen a fertõzött állományban. Felszívódó és kontakt szerek rotációjával permetezzünk a fungicidrezisztencia megelõzése érdekében.

Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.