Leyland

Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különbözõ kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.

Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.

Leyland:

A leyland ciprus széles körben használt örökzöld a Monterey-ciprus és Nutka ciprus keresztezésébõl létrejött hibrid.

Intenzív növekedésû növény, ami évente akár 60-100 cm-t is elérheti. Emiatt a tulajdonsága  és igénytelensége miatt általában sövénynek ültetik. Hiszen élénk sötétzöld színét még télen is megtartja.

Azonban fontos tudni, hogy a frissen ültetett, fiatal egyedek érzékenyek a nagy hidegre.

Másik elõnye, ami miatt kedvelik, hogy nem hoz termést, így más örökzöldekkel szemben nem szór allergén pollent, vagy nem szemetel a kertben. Sokáig úgy tartották, hogy Magyarországon nincs semmiféle kártevõje vagy betegsége, ez azonban mára megváltozott.

KÓROKOZÓK:

Seiridiumos betegsége (Seiridium cardinale)

A fertõzés a hajtás, az ágak, vagy akár a teljes növény pusztulását okozhatja.

Elsõsorban az idõsebb fákon jelentkezik a betegség, amikbe, leggyakrabban, sebzéseken keresztül jut be a kórokozó. Ezen kívül a szú bogarak is terjeszthetik a betegséget.

A károsítás helyén a kéreg besüpped és sárgásbarna, pirosas színezetû lesz, ami a hajtáscsúcs irányába halad. A fás részeken kialakuló rákos sebek miatt gyantafolyás figyelhetõ meg a fertõzött növényeken.

A kórokozónak a meleg párás idõjárás kedvez.

Védekezésnél a károsított részeket, bõven az egészséges részig vágjuk vissza és semmisítsük meg. Fertõtlenítsük le a metszéshez, vagy a sövénynyíráshoz használt eszközeinket, mert azok is tovább terjeszthetik a fertõzést.

Kémiai védekezéssel csak a károsítás mértékét tudjuk visszafognia folytonos kezelésekkel. A kórokozó ugyanis a fás részben károsít, és nincs olyan szer engedélyezve, ami hatásos lenne ellene.

Pestalotiopsisos betegsége (Pestalotiopsis funerea)

Elsõsorban az idõsebb növényeknél jelentkezik.

A pikkelylevelek, a hajtáscsúcstól befelé, elkezdenek sárgulni-barnulni, majd szépen fokozatosan elszáradni. Súlyos fertõzés esetén, akár teljes ágak is felkopaszodhatnak.

Az elhalt pikkelyleveleken apró fekete szaporító képletek jelennek meg.

Ez a gomba gyengültségi parazita, így a megtelepedését elõsegíti a nagy szárazság, rossz termõhely, tápanyaghiány, vagy más káros tényezõ.

Védekezés a kórokozó ellen nincs kidolgozva, elsõsorban a megelõzésre kell odafigyelni. Csökkentsük a stressz tényezõket, kerüljük a sûrû térállást, és ügyeljünk, hogy kálium túlsúlyos készítményeket juttassunk ki. Ha észleljük a kártételt, a fertõzött részeket erõsen vágjuk vissza és semmisítsük meg.

Kép forrása: https://www.rhs.org.uk/advice/profile?PID=733

KÁRTEVÕK:

Boróka-pajzstetû (Carulaspis juniperi)

A boróka-pajzstetû nem csak a borókákat támadja, de a leyland hamisciprust, a ciprusokat, a tiszafákat és a tujákat is. A kártevõt onnan ismerjük fel, hogy a leveleken pár milliméter átmérõjû fehér kör alakú pajzsok jelentkeznek. Ezeknek a pajzsoknak a védelmében károsítják a növényt. A szívogatás hatására a növény színe halványodik, majd idõvel megbarnul és elhal. Egy évben egy nemzedékük alakul ki.

A nõstények a pajzsok alá rakják a tojásaikat, ahonnan a lárvák június-július környékén rajzanak ki. Az így kirajzott lárvák a levelekre és hajtásokra vándorolnak, ahol elkezdik a károsításukat, majd itt alakul ki a védelmet adó fehér pajzsuk.

A védekezést a rajzás idõszakára kell idõzíteni, mert ilyenkor a legsebezhetõbbek az egyedek. A permetezést kontakt és szisztemikus szerekkel ajánlott végezni és szükséges a kezelés többszöri ismétlése. A megszokott, pajzstetvek elleni, nyugalmi idõszakban végzett olajos kezelés, gyakran nem ad megfelelõ eredményt.

Boróka-viaszospajzstetû (Planococcus vovae)

A Boróka-viaszospajzstetû nem egy jelentõs kártevõ, de van, hogy a gyenge tél miatt, nagymértékben felszaporodtak a házi kertekben. A kártevõt könnyû felismerni, mivel szabad szemmel is jól látható.

A lárvák és a kifejlett alakok ovális formájúak, sárgás-szürkés színûek és körülbelül 1-1,5 mm nagyságúak.

Nevét onnan kapta, hogy a károsítás helyén viasz váladékot képez, ami védelemként is szolgál számára, és ezekbe a viaszcsomókba rakja le a tojásait. A lárvák és kifejlett alakok a leveleken és a hajtásokon, ágakon szívogatnak. Kezdetben levélsárgulást okoz, és ha nem vesszük észre idejében, ágelhalást is eredményezhet a kártétele.

Egynemzedékes faj, ami a borókákon és ciprusféléken fordulelõ.  elszívódó és kontakt hatóanyag kombinációjával kell védekezni ellene.

Tujaszú érési táplálkozása

Tujaszú (Phloeosinus thujae)

A védekezés ez ellen a kártevõ ellen nem kidolgozott a hosszúra nyúló rajzása miatt.

Az imágó érési táplálkozást folytat júniustól októberig. Ez idõ alatt több hajtásba is berág és nagyjából 1 mm átmérõjû lyukat fúr a hajtás csúcsi része felé.

A kifejlett egyedek az egyik ilyen hajtásban vészelik át a telet. Súlyos károsítás esetén a növény kiritkulhat.

Azonban fontos tudni, hogy nem csak az imágó károsítja a tujákat.

Tavasszal a legyengült növények törzsén kialakítja a lárvajáratokat. A lárvák 4-5 mm mélyen berágnak a fás részbe, majd ott bábozódnak be.

Emiatt a kártétel miatt az idõsebb növények is elpusztulhatnak.

Ha a növény törzsén kis lyukakat látunk az a szú ki- és bemeneti röpnyílásait jelzi. A legtöbb tuját, leylandit és ezenkívül más örökzöldeket is károsít.

Mivel nehéz a védekezés ellene, ezért igyekezzünk a növény jó kondícióját megtartani. Ha jó kondíciójú növénybe rág bele, akkor azt bõ gyantaképzõdés követi, amibe akár bele is fulladhat a kártevõ.

Boróka-tarkadíszbogár (Ovalisia festiva)

Boróka-tarkadíszbogár kártétele

A kártevõ elsõsorban a boróka- és tuja féléket támadja, azonban ha egy leylandi nagyon le van már gyengülve, elõfodul, hogy azt is károsíthatja.

A problémát ez a szép, fémes-, zöldes-kékes színezetû díszbogár lárvája okozza. A berágás helyénél gyantafolyás figyelhetõ meg. A kéreg alatt kezd el rágni, majd behatol egészen a fás részig is. Itt elrágja a növény szállító edénynyalábjait, aminek következtében a növény pusztulását a víz és tápanyag hiány okozza.

A tujával ellentétben, itt nem igazán találunk kezdeti tüneteket, hanem amikor már elég gyenge a növény(más károsítók, vagy abiotikus tényezõk miatt), már egybõl a  törzset károsítják.

Egy egyed kifejlõdése 1-2 évig tart. A kifejlõdött díszbogarak elhagyják a növényt, amit késõbb ovális alakú röpnyilásokként figyelhetünk meg.

A legfontosabb védekezési mód a megelõzés, hogy jó kondícióban tartsuk növényeinket (az idõsebbek is kapjanak öntözést, tápanyagutánpótlás) és a többi károsító elleni védelem.

Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.