Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különbözõ kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.
Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.
KÁRTEVÕK:
Pajzstetvek:
A pajzstetvek a fa leveleit, gyümölcseit és/vagy kérgét szívogatják, amelynek hatására a fa kondíciója romlik. Mézharmatot ürítenek, amin megtelepedik a korompenész.
A kaliforniai pajzstetû a fa kérgén és gyümölcsén is táplálkozik.
Évente 2 nemzedéke fejlõdik.
Elsõdlegesen szaporítóanyaggal terjed!
Kép forrása: http://visualsunlimited.photoshelter.com/image/I0000Rc1SSl0MciE
Pajzstetvek elleni védekezés: A legfontosabb védekezés a kártevõmentes szaporítóanyag használata, metszés után, a nyugalmi idõszakban végzett kozmetikai vazelinolajos lemosó permetezés a telelõ lárvák ellen.
Tenyészidõszakban, virágzás után, fehér ragacslapos lappal történõ csapdázásra alapozva a rajzó repülõ hímek ellen április végén, május elején védekezhetünk.
A hímek ilyenkor nem táplálkoznak, de kontakt szerekkel jól irthatók. A mozgó lárvák ellen június közepén szisztemikus szerekkel lehet védekezni.
Sodrómolyok, araszolólepkék
Besodródott leveleknél már csak mélyhatású és szisztemikus szerekkel lehet védekezni.
Levéltetvek:
Levéltetvek elleni védekezés:harmonikus tápanyagellátás, a telelõ tojások gyérítõse a nyugalmi idõszakban végezett lemosó permetezéssel, a hajtásnövekedés idején aficidekkel végzett kezelés.
Poloskaszagú gyümölcsdarazsak:
A szilva jelentõs kártevõi.
Virágzáskor, április elején jelennek meg.
Imágóik lerágják a portokokat, tojásaikat a csészelevelek cimpájába vagy a frissen kötõdött termésbe süllyesztik.
Csontszínû álhernyóik az apró, kötõdött termést kiüregesítik. Egy lárva több gyümölcsöt is károsít. A kötõdés utáni természetes hullást követõen a körülbelül 1 cm-es zöld szilvák tömegesen lehullanak a fáról. A hullott gyümölcs összegyûjtésével a talajba vonuló álhernyók egyedsûrûsége és a következõ évi fertõzés mértéke csökkenthetõ.
Április elején napos délelõtt ajánlotta virágok és a hajtások vizsgálata (az imágók figyelése), valamint fehér, ragacsos lapok kihelyezése az imágók csapdázására. Ezzel nyomon követhetjük a rajzást.
A vegyszeres védekezést a kelõ lárvák ellen célszerû idõzíteni, sziromhullás után azonnal felszívódó hatású szerekkel.
Gyümölcsmolyok:
A szilva legjelentõsebb kártevõi közé tartoznak.
Két egymáshoz közel álló faj. Sokszor a rajzásuk is egy idõben történik.
A keleti gyümölcsmoly fõként a levélre rakja a tojásait, míg a szilvamoly a levélre és a gyümölcsre egyaránt.
Fiatal lárvája berág a gyümölcsbe egészen a csonthéjig. Az L3 fejlõdési fokozatig a lárvák sárgák, késõbb húsvörösek. A károsított gyümölcs hamarabb színezõdik, mézga folyik ki belõle. Korai gyümölcshullást okoz. A lehullott szilvát kettévágva vizsgájuk meg, mert a Plumpoxvirus is súlyos gyümölcshullást okoz. Károsításuk nyomán másodlagosan megjelenhet a monília fertõzés.
A védekezés alapja, hogy az áttelelt lárvák egyedsûrûségét a tél végi faápolási munkák során, a vegetációs idõszakban a hullott gyümölcs összeszedésével, illetve hernyófogó övekkel gyérítsük. Szexferomonoscsapda használatával kövessük nyomon a rajzást, majd a kelõ lárvák ellen, még a befurakodás elõtt kontakt és szisztemikus szerekkel is védekezhetünk.
Atkák:
Száraz, meleg nyarakon okoznak jelentõs károkat.
A szilva levelének fonákán szívogatnak.
A takácsatka szívogatásának hatására a leveleken klorofillelhalás következik be, majd a levelek idõ elõtt lehullanak a fáról. A takácsatka elszaporodásának jellegzetes tünete a leveleken megfigyelhetõ szövedék, amely védelmet nyújt nekik a növényvédõ szerekkel szemben. Károsításuk miatt felborul a növény vízháztartása, a kötõdés csökken, nem lesz megfelelõ a következõ évi rügydifferenciálódás.
Nyugalmi állapotban végezzünk lemosó permetezést olajtartalmú szerekkel. A megfelelõ gyomirtás nagyon fontos, mert a takácsatkák a gyomnövényekrõl mennek át a szilvafára. Kontakt hatású atkaölõ szerekkel védekezhetünk ellenük.
Levél- és gubacsatkák:
A levél-és gubacsatkák ellen tavasszal a nõstények tömeges megjelenésekor védekezhetünk eredményesen akaricidekkel.
KÓROKOZÓK:
Szilvahimlõ (Plum pox virus)
A kórokozó gazdanövényei: kajszi, õszi, szilva, ringló, kökény, számos díszfa- és gyomfajok.
A leveleken sárgászöld, határozatlan szegélyû mintázat alakul ki.
A gyümölcsök deformálódnak, a húsban barna elhalások keletkeznek.
A magvakon nincs elváltozás.
Fertõzési források a beteg anyanövények, magvak, magoncok, szaporítóanyag (oltóvesszõ, szemzõhajtás), pollen, valamint a levéltetvek.
A védekezés alapja a beteg fák megsemmisítése, vírusmentes szaporítóanyag használata, gyomok irtása, levéltetvek elleni védekezés!
Kép forrása http://outbreakwatch.blogspot.hu/2017/03/propl-plum-pox-virus-peach-south-korea.html
Csonthéjasok európai sárgulása (European stone fruit yellows phytoplasma)
Korai rendellenes fakadást okoz.
A levelek érközei sárgulnak, színük felé kanalasodnak, kisebbek.
A hajtás és a vesszõ háncsszövete elbarnul.
Vektora a szilvalevélbolha (Cacopsylla pruni).
Védekezés alapja egészséges szaporítóanyag, a fertõzött fa eltávolítása, szilva levélbolha elleni védekezés.
A szilva agrobaktériumos gyökérgolyvája (Agrobacterium tumefaciens)
A gyökérgolyva a dugványokon, a magoncokon, a faiskolákban és az oltványokon gyakran megjelenik.
A kórokozó által fertõzött gyökéren és a gyökérnyakon különbözõ méretû daganatok figyelhetõk meg. A kezdetben néhány mm nagyságú daganatok elõször sárgásbarnák, puha állományúak, karfiolszerûek, felületük enyhén barázdált. Késõbb 5-20 cm átmérõjû, ritkán még nagyobbra is megnövõ golyvák sötétbarnák, elfásodottak, felületük mélyen barázdált.
A fertõzés a talajból indul, ahol a szétesõ golyvákban a kórokozó 2 évig is elél. A sebes gyökereken keresztül jut be a baktérium a növénybe.
A betegség ellen csak megelõzõ védekezést alkalmazható. A faiskolában a vetésforgót úgy kell összeállítani, hogy az elõvetemények egyszikû takarmánynövények vagy gabonafélék legyenek. Fertõzött tõkérõl ne gyûjtsünk szaporítóanyagot, a beteg, elpusztult fát az ültetvénybõl távolítsuk, majd égessük el. Agrobaktériumtól mentes szaporítóanyagot kell telepíteni. Sormûvelõ gépek használatakor kerülni kell a tõkék sérülését.
Kép forrása: http://susan-plant-kingdom.blogspot.hu/2015/01/agrobacterium-tumefaciens.html
Szilva tafrinás betegsége (Taphrina pruni)
Szórványtelepítésû, idõs ültetvényekben fordul elõ.
Fertõzési források a beteg gyümölcsök és a vesszõk felülete, ahol a kórokozó micéliummal telel át.
A védekezés alapja a fertõzött részek eltávolítása, gyümölcsmúmiák megsemmisítése, rügypattanás elõtt lemosó permetezés réztartalmú szerekkel fehérbimbós állapotban és sziromhulláskor fungicides kezelés.
Kép forrása: https://alchetron.com/Taphrina-pruni-4589643-W
Polisztigmás levélfoltosság, vörösfoltosság (Polystigma rubrum)
Súlyos kártételt csak elhanyagolt ültetvényben okoz.
Kiemelkedõ a Besztercei szilva nagyfokú érzékenysége.
A kórokozó gazdanövényei: szilva, ringló, mandula és kökény.
A levelek színén foltok figyelhetõk meg, narancsvörös színû endogén sztrómák. A foltok a levél fonáka felé besüppednek. Korai lombhullást okoz. Fertõzési forrás a lehullott lomb, ahol áttelel a kórokozó. A spórák sziromhulláskor légmozgással kerülnek a fakadó levelekre.
A fertõzéshez a 18-22°C hõmérséklet és a levélfelület nedvesség a kedvezõ.
Védekezéskor a lehullott lombokat forgassuk a talajba, sziromhullás idején fungicides kezelés szükséges szisztemikus szerekkel.
Kép forrása: http://fungi.myspecies.info/taxonomy/term/6901/media
Csonthéjasok moníliája (Monilinia laxa és Monilinia fructigena)
A kórokozó a fertõzött gallyakban és gyümölcsmúmiákban telel át, micélium alakban.
A védekezéshez a kora tavaszi faápolási munkák során a fertõzött ágrészeket és a gyümölcsmúmiákat el kell távolítani, és meg kell semmisíteni.
Virágzás elõtt rezes lemosó permetezéssel védekezhetünk. Késõbb, a virágzáskor felszívódó hatóanyagú szerek használata ajánlott. A gyümölcsmolyok elleni védekezéssel csökkentjük a kórokozó fertõzési lehetõségét.
Képek forrása: http://www.apsnet.org/publications/apsnetfeatures/Pages/BrownRot.aspx
Szilvarozsda (Tranzschelia prunispinosae, Tranzschelia discolor)
A kórokozó köztes gazdanövényei a szellõrózsák(Anemonefajok), fõ gazdanövényei a Prunus fajok.
A károsításuk során a levél színén apró, sárga, szegletes foltok láthatóak, a fonákon világosbarna uredoszóruszok. A tenyészidõszak második felében, augusztusban, korai lombhullás alakulhat ki.
Fertõzési forrás a beteg lehullott lomb, ahol a kórokozó uredo- és teleutospórákkal telel át, valamint a köztesgazdák, ahol a kórokozó a gyöktörzsön micéliummal marad fenn.
Védekezéskora lehullott beteg leveleket semmisítsük meg, sziromhullás idejétõl folyamatosan 10 naponként június végéig permetezzünk kontakt hatóanyagú készítményekkel, ha elhatalmasodott a fertõzés, akkor szisztemikus szerek használata ajánlott.
Kép forrása: http://www.padil.gov.au/maf-border/pest/main/143078/51299
Fómás betegség (Phoma pomorum)
A kórokozó gazdanövényei a szilva, a kajszi, a cseresznye, a meggy, az õszi és a mandula.
Az elsõ tünetek május végén jelennek meg. A levélen apró lilásbarna foltok, a hajtáson kicsit nagyobb foltok, a gyümölcsön piciny parás foltok látszanak.
Fertõzési források a beteg gyümölcsmúmiák, a lehullott levelek és a kiesett levélfoltok, ahol a kórokozó piknídiummal telel át. A kórokozónak a meleg, csapadékos idõjárás kedvez. A védekezés alapja a lehullott lomb megsemmisítése.
Kémiai védekezéshez szisztemikus szerek használata ajánlott.
Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.