Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különbözõ kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.
Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.
KÁRTEVÕK:
Csipkézõbarkók (Sitona spp.)
Évente egy nemzedékük fejlõdik, imágóként a talajban telelnek át.
A Fabaceae családba tartozó növényeken károsítanak. Kártételük inkább gyakori, mintsem jelentõs, a tenyészidõ elejére korlátozódik.
A kelést követõen, a szikleveleken és az elsõ lombleveleken, jellegzetesen U alakban karéjoznak. Lárváik a talajban a N-gyûjtõ gümõket rágják meg, de számottevõ kárt nem okoznak.
Tömeges megjelenés esetén felszívódó hatású készítmények használhatók.
Fekete répa-levéltetû (Aphis fabae)
Migráló levéltetû faj.
Tavasszal, a fás szárú tápnövényein károsítanak. Április végétõl a szárnyas alakok lágyszárú tápnövényekre vándorolnak.
A növény fiatal hajtásai a növekedésben megállnak, a levelek és a kötõdött hüvelyek torzulnak.
A védekezést megnehezíti, ha a levéltetvek megjelenése a virágzás idejére esik. Ilyenkor a megporzó rovarok kímélése érdekében méhekre mérsékelten veszélyes rovarölõ szerek méhkímélõ technológiai eljárással kijuttatva jöhetnek számításba.
Gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera)
Polifág kártevõ, mely a mediterrán területekrõl települt be.
A növény generatív részein károsít.
A bab termésén a legjelentõsebb károkat a gyapottok-bagolylepke lárvája okozza.
Évente 3 nemzedéke fejlõdik.
Kártételt elsõsorban a másodvetésû augusztus-szeptemberi betakarítású zöldbabnál okoz. A kukoricán kifejlõdött második nemzedék utódai tömegesen jelennek meg a virágzó bab növényeken. Imágóik a virágzó babon nektárfogyasztók. Lárváik a jól záródó levélzet alatt lévõ hüvelyeket lyuggatják.
Végezzünk rajzásmegfigyelést fény-illetve szexferomon csapdával. A fiatal lárvák ellen még behatolás elõtt kontakt hatású szerekkel védekezhetünk. A védekezést nehezíti, hogy a kezelés a betakarítás elõtti idõszakra esik – oda kell figyelni az élelmezésegészségügyi várakozási idõ betartására!
Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae)
Soknemzedékû, szabadföldön áttelelõ faj.
Különösen az öntözetlen növényállományokban, a vegetáció második felében, a szárazbab termesztésben szaporodhat el.
Minden fejlõdési alakja károsít. Az idõsebb növényeken elõször az alsóbb leveleken jelentkezik a kártétel. A károsított levelek színén klorofill elhalás figyelhetõ meg, a fonákon a takácsatkák szövedék védelmében szívogatják a levelet. A kártétel a hüvelyekre is kiterjed. A károsított hüvelyek torzulnak.
A takácsatkák észlelésekor, még a növényállomány záródása elõtt speciális akaricidekkel védekezhetünk ellenük.
Babzsizsik (Acanthoscelides obtectus)
A raktározott bab elsõszámú kártevõje, ennek ellenére olykor a beérett magvakat már szántóföldön is fertõzheti.
Egy magban akár 15-20 lárva is fejlõdhet. A maghéj alatt bábkamrát készítenek és ott bábozódnak, majd imágóik kerek lyukon hagyják el a babot ablakos szem.
Raktári körülmények között 3-4 nemzedéke fejlõdik évente. A tárolókból kiszabaduló imágók a közeli babtáblák pergamenérésû hüvelyeire rakják tojásaikat, így a kártevõ az egyébként mentes magtárakba is bekerülhet.
A védekezés alapja a raktár fertõtlenítése, fertõzött tételek gázosítása, tárolás hideg, száraz körülmények között, állománypermetezés virágzás után, illetve az érés kezdetén kontakt hatású szerekkel.
Fésûslábú-viráglégy (Delia platura)
A zöldségfélék közül gyakori a babon, borsón, káposztaféléken, és a vöröshagymán. Kártétele különösen akkor válik jelentõssé, ha tápnövényei egymást követõ esztendõkben kerülnek ugyanarra a területre.
Évente három nemzedéke fejlõdik. A talajban áttelelõ bábokból kirajzó imágók áprilisban-májusban jelennek meg a babtáblákon.
Tojásaikat a kelõ növényekre, vagy a talajra rakják. A lárvák befúrják magukat a növény fõgyökerébe, vagy a szikalatti szárba. Csontszínû nyüvei a gyökerekben, szárban és a kelõ növények sziklevelében is károsíthatnak. A károsított növények rendszerint elpusztulnak.
A második nemzedék júniusban-júliusban, a harmadik nemzedék szeptemberben rajzik.
A védekezés alapja a vetésforgó betartása, a kelés megindulásakor, az imágók tömeges betelepedésekor kontakt hatású készítmények használata.
KÓROKOZÓK:
Babmozaik vírusok :
A károsított leveleken mozaikosság, érszalagosodás figyelhetõ meg. A levelek hólyagosodna, a fonák felé sodródnak. Apró és deformált hüvelyek fejlõdnek. Mechanikai úton, szövetnedvvel, levéltetvekkel terjed.
Fertõzési források a vetõmag és az évelõ gazdanövények.
A védekezéshez szükséges a levéltetvek rendszeres irtása, ellenálló fajták, valamint vírusmentes vetõmag használata.
Bab xantomónászos betegsége (Xanthomonas axonopodis pv. phaseoli)
A bab egyik legjelentõsebb betegsége.
Tünetek a sziklevélen, a lomblevélen, a száron, a hüvelyen és a magon is kialakulhatnak.
A levélfoltok erek által határoltak, szegletesek. Ha a foltok összeolvadnak, akkor a levelek beszakadnak, rongyolódnak. A magok ráncosodnak.
Fertõzési forrás a vetõmag. Fertõzött magból beteg csíranövény fejlõdik.
A kórokozó vízcseppekkel és légmozgással terjed az állományban.
A kórokozónak a meleg, csapadékos idõjárás kedvez.
A védekezés alapja kevésbé fogékony fajták használata, egészséges vetõmag használata, fungicides védekezés a kelés utáni, majd a hüvelykötõdés utáni idõszakban réztartalmú szerekkel.
Bab pszeudomonászos betegsége (Pseudomonas savastanoi pv. phaseolicola)
A betegség kizárólag bokorbabon fordul elõ.
A kórokozónak kedvez a hûvös, csapadékos nyári idõjárás.
Tünetek a sziklevélen, a lomblevélen, a száron, a hüvelyen és a magon is kialakulhatnak. Vizenyõs, késõbb beszáradó, vörösbarna foltok figyelhetõk meg a növényen sárga udvarral. Fertõzési forrás a vetõmag. Fertõzött magból beteg csíranövények fejlõdnek.
A kórokozó vízcseppekkel és légmozgással terjed az állományban. Ellenálló fajták vetésével védekezhetünk a betegség ellen.
Bab kolletotrihumos betegsége (Colletrotrichum lindemuthianum)
Csapadékos, meleg nyarakon, öntözött állományban a bab legjelentõsebb gombás betegsége.
Fertõzési forrás a vetõmag, a talaj és a talajban lévõ fertõzött növénymaradványok. Fertõzött magból beteg szikleveles növény fejlõdik.
A szikleveleken lévõ besüppedõ barna foltokban rózsaszínes képletek képzõdnek. A kórokozó vízcseppekkel és légmozgással terjed az állományban. Megfertõzi a lombleveleket, a szárat, a hüvelyeket és a magokat is. Rezisztens fajták termesztésével, fertõzött növénymaradványok megsemmisítésével, egészséges vetõmag használatával, magcsávázással védekezhetünk a betegség ellen.
Az állománypermetezés a kelés után, legkésõbb 2-3 lombleveles majd 6-7 lombleveles korban kell elvégezni kontakt hatású szerekkel.
Babrozsda (Uromyces appendiculatus)
Egygazdás, teljes fejlõdésmenetû rozsdagomba.
Csapadékos, meleg nyarakon lehet jelentõs.
A karós, késõi fajták fogékonyabbak. Fertõzési források a beteg növénymaradványok és a talaj, ahol a kórokozó áttelel. A nyár közepétõl a leveleken, a száron, és a hüvelyen világosbarna és sötétbarna kidudorodó képletek alakulnak ki. A súlyosan fertõzött levelek sárgulnak, majd elhalnak. A rozsdatelepek körül sárgás udvar látható.
Fontos az agrotechnikai védekezés: beteg növényi részek talajba aláforgatása, vetésváltás. Kémiai védekezéshez kontakt hatású készítmények használhatóak.
Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.