Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különbözõ kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.
Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.
KÁRTEVÕK:
Dohánytripsz (Thrips tabaci)
Soknemzedékû faj.
A növénymaradványok között és a talajban áttelelt imágók tavasszal gyomokon és vöröshagymán szaporodnak el. Nõsténye a fejet alkotó káposztalevél epidermisze alá rakja tojásait. A kikelõ lárvák a leveleket szívogatják.
A teljes fejlõdési ciklus a káposztafejben játszódik le. Különösen a július és augusztusban fejesedõ, nyári betakarításra szánt fejeskáposztákon súlyos a kártétele. A kártétel az érõfélben lévõ káposzta fejet alkotó levelein jelentkezik és akár 10-15 levél mélységben a fej belsejére is kiterjed. A tripsz szívásától barna, kiemelkedõ, parás szemölcsök keletkeznek.
A kártevõ betelepedését sárga ragacsos lappal figyelhetjük. A kémiai védekezés a káposztafej belsejébe behúzódott és ott a fej elhagyása nélkül szaporodó tripszek ellen hatástalan. A felszívódó szerek a csúcsi irányba vándorolnak, ezért nem megfelelõk! Megelõzõ védekezés lehet az alapos gyommentesen tartás illetve vektorháló alkalmazása a betelepedés megakadályozására. Fejeskáposzta esetében az ellenálló fajtaválasztás az egyetlen lehetséges védekezési mód. Zárt növénykultúrában védekezési módot jelenthet még a ragadozó Amblyseius és Orius fajokat tartalmazó készítménnyel végrehajtott biológiai védekezés.
Keresztesvirágúak földibolhái (Phyllotreta spp.)
Gyakori és jelentõs kártevõk. Valamennyi keresztesvirágú növényen elõfordulnak.
Évente 1 nemzedékük fejlõdik, imágóik a talajban telelnek át.
Károsításuk elsõsorban a fiatal növényeket érinti. A levelek fonákján apró, kerek lyukakat rágnak. A fejletlen gyökérzet képtelen a károsított levélzeten keresztül elpárolgó vízveszteséget pótolni, így a növény a növekedésben visszamarad, esetleg elpusztul.
Aszályos tavaszokon jelentõs károkat okoznak. A párosodást követõen a nõstények tojásaikat a növény gyökérnyaki részéhez, a talajra rakják. A lárvák a hajszálgyökereket fogyasztják.
Védekezni a növényen táplálkozó imágók ellen ajánlott, általában a káposztalégy elleni védekezéssel egybekötve, kontakt hatású szerekkel.
Repceszár ormányos (Ceutorhynchus quadridens)
Repce gubacsormányos (Ceutorrhynchus pleurostigma)
A károsítás azokon a területeken gyakori, ahol évrõl évre nagy területeken termesztenek repcét, vagy káposztaféléket.
Évente 1 nemzedékük fejlõdik, imágóként telelnek át.
A repceszár ormányos tavasszal a fiatal növények levélnyelébe rakja tojásait. A lárvák a levélnyélen keresztül berágják magukat a növény szárába, és ott lefelé haladó járatokat készítenek. A talajban bábozódnak, és a június második felében megjelenõ fiatal imágók telelõre vonulásukig a káposztafélék leveleit lyuggatják.
A repce gubacsormányos a gyökérnyaki részbe rakja a tojását. Lárvája itt fejlõdik, rágcsál, majd apró gubacsokat okoz a gyökérnyaki részen. Egy gubacsban 1 lárva él. Felfelé haladó rágása miatt a növény nem fejlõdik. Kártételük következtében a növények hervadnak, pusztulnak.
Az imágók rajzásának megfigyelését nyomon követhetjük a Moericke-féle sárga tállal. Rovarölõszeres védekezés a káposztalégy elleni védelemmel egybekötve kontakt hatású szerekkel ajánlott, a táblára betelepedõ imágók ellen.
Tavaszi káposztalégy (Phorbia brassicae)
A káposztafélék egyik legjelentõsebb kártevõje.
Évente 3 nemzedéke fejlõdik.
A lárvák kezdetben a fiatal gyökereket rágják, majd az idõsebb gyökereken berágnak a gyökérnyaki részbe. A károsított növények a növekedésben visszamaradnak, hervadnak, súlyos kártétel esetén elpusztulnak.
A védekezés alapja a vetésforgó betartása, gyomirtás, valamint minden olyan termesztéstechnikai eljárás, amely a növények növekedését gyorsítja. Kémiai védekezés az imágók ellen lehetséges, a tojásrakás megelõzésére. A védekezés kritikus idõszaka a palántanevelés vége, illetve a kiültetést követõ egy hónap. Az elhúzódó rajzás miatt a kontakt hatású készítmények hatástartamától függõen többszöri permetezésre van szükség.
Káposzta-levéltetû (Brevicorine brassicae)
Soknemzedékû kártevõ. Tavasszal gyakran keresztesvirágú gyomokon szaporodnak el.
A szárnyas alakok repülnek be a kiültetett káposztafélékre. A károsított növények felületét viaszos, szürke levéltetvek lepik el. Szívogatásuk hatására a levelek deformálódnak, a levélér pedig megvastagodik. A szívások helye kifehéredik, a növekedés üteme csökken, és a fejképzõdés csak késõbb indul meg.
A levéltetvek betelepedése sárga csapdákkal jól nyomon követhetõ. Rovarölõszeres permetezés kontakt hatású készítményekkel ajánlott. A védekezést nehezíti az állaton és a növényen lévõ viaszréteg, ezért a permetlébe nedvesítõ szert kell keverni, ami elõsegíti a cseppek szétterülését.
Káposztalepke (Pieris brassicae)
Repcelepke (Pieris napi)
Répalepke (Pieris rapae)
Gyakori, de kisebb jelentõségû fajok.
Fõleg a káposztalepke második nemzedéke a káposztafélék gyakori kártevõje.
Rajzásuk áprilistól kezdõdik. A csoportosan a levél fonákára lerakott tojásokból a lárvák 8-10 nap alatt kelnek ki és a harmadik lárva stádium végéig együtt maradnak. Az elsõ nemzedék lárvái gyakran gyomokon fejlõdnek ki. Nagy kiterjedésû lyukakat rágnak a külsõ leveleken, gyakran csak a vastagabb levélerek maradnak meg. Hernyói idõsebb korban sem fénykerülõk, így könnyen észlelhetõk.
A második nemzedék tömeges rajzása augusztus hónapban jelentkezik.
Kémiai védekezés lárvakeléskor, a fiatal lárvák ellen szükséges kontakt hatású szerekkel.
Bagolylepkék:
Káposztamoly (Plutella maculipennis)
Évente 2 nemzedéke fejlõdik, tojásait a levélfelületre rakja.
A tojásból kikelõ lárvája a leveleken hámozgat. Az ablakos levél késõbb elszárad és kilyukad.
Fõleg a külsõ leveleken károsít, nem fénykerülõ.
Védekezés a levélen táplálkozó lárvák ellen szükséges kontakt hatású készítményekkel.
Káposztapoloska (Eurydema ventrale)
A káposztafélék gyakori, de kevésbé jelentõs kártevõje.
Évente 3 nemzedékük fejlõdik.
A levelek szívogatásával (csillag alakú szívásnyomok) a fiatal növények növekedését, fejlõdését akadályozza.
Tömeges elszaporodásuk fõleg a tartósan aszályos esztendõk során történik. Külön védekezés nem szükséges ellene.
KÓROKOZÓK:
Káposztamozaik (Cauliflower mosaic virus – CaMV, Turnip mosaic virus – TuMV)
Elterjedt és jelentõs betegség.
A fertõzött leveleken világos-és sötétzöld mozaikfoltok láthatóak. A levélerek kivilágosodnak.
A védekezés alapja a maghozó állományban tõszelekció, beteg tövek eltávolítása, levéltetvek elleni védekezés.
Xantomonászos feketeerûség (Xanthomonas campestris pv. campestris)
Elsõsorban az ország csapadékosabb, nyugati felében okoz gondokat.
A levélen a levél szélétõl kiinduló sárgás, széles V alakú foltok láthatók, melyben a levélerek fekete színûek. Késõbb a foltok elszáradnak, pergamenszerûek lesznek, a külsõ levelek elpusztulnak. A káposzta a növekedésben visszamarad. A torzsát kettévágva, az edénynyalábok feketék.
Fertõzési forrás a talaj, a beteg növénymaradványok és a vetõmag. Fertõzött magból beteg növények fejlõdnek, a tünetek azonban csak az idõsebb palánták levelein jelennek meg.
A baktériumnak a magas hõmérséklet és páratartalom a kedvezõ.
A védekezéshez a palántaágyak talajcseréje, fertõtlenítése, 3-4 éves vetésforgó betartása, vetõmag csávázása, ellenálló fajták, esõztetõ öntözés kerülése szükséges. Állománypermetezés réztartalmú szerekkel ajánlott.
Palántadõlés (Rhizoctonia solani, Pythium debarianum, Olpidium brassicae)
Talajlakó kórokozók.
A palántanevelés során valamint a palánták kiültetése utáni idõszakban jelentõs.
Már a talajban elpusztítják a magvakat, hiányos lesz a kelés.
Fontos a vetésforgó betartása, palántaágy talajcseréje, gõzölése vagy fungicides kezelése, csávázás.
Káposztaperonoszpóra (Peronospora brassicae)
Gazdasági jelentõsége a palántanevelés idõszakában a legnagyobb.
A kórokozó a termesztett és gyom gazdanövényeinek maradványain telel át.
Tavasszal a kórokozó a szikleveles növényeket fertõzi. A szikleveleken fehér bevonat alakul ki, majd pontszerû, nekrotikus foltok. A lombleveleken sárgás, erek által határolt szegletes foltok jelennek meg, melyek fonáki részén fehér bevonat látható. Késõbb a foltok elszáradnak. Tünetek a maghozó növények szárán és virágán is lehetnek.
A védekezés alapja ellenálló fajták termesztése, vetésváltás, talajfertõtlenítés, fungicides kezelések 2 szikleveles korban, majd 2-3 lombleveles korban, megismételve réztartalmú szerekkel szerekkel.
Káposzta alternáriás betegsége (Alternaria brassicicola, A. brassicae)
Meleg, csapadékos években a magtermõ káposztafélék jelentõs betegsége lehet.
Étkezési káposztánál csak a külsõ leveleken okoz tüneteket, ezért kevésbé jelentõs. A fertõzés hatására sötétbarna foltok jelennek meg a sziklevélen, a lombleveleken, a maghozó száron és a becõtermésen is.
Fertõzési forrás a beteg növénymaradvány valamint a vetõmag. Fertõzött magból fertõzött csíranövény fejlõdik.
Fontos a vetésforgó alkalmazása, beteg növényi részek talajba forgatása, egészséges vetõmag, magcsávázás, maghozó állomány fungicides védelme a fejesedéstõl 10 naponta kontakt és felszívódó hatású készítményekkel.
Káposzta fuzáriumos sárgasága (Fusarium oxysporum f. sp. conglutinans)
Tünetek elõször az alsó leveleken jelentkeznek. Kezdetben a levélerek, majd a levélérközök is elsárgulnak. Késõbb a levelek elszáradnak, lehullnak. A növények kisebb fejet fejlesztenek. A torzsát kettévágva az edénynyalábok barnák.
Fertõzési források a talajba került növénymaradványok és a talaj.
A kórokozó a talajból a gyökereken át jut a növénybe, majd a torzsa edénynyalábjain keresztül a levelekbe.
A kórokozónak kedvezõ a magas hõmérséklet és a talaj alacsony vízkapacitása.
A védekezés alapja fertõzött területen a termesztés kerülése, ellenálló fajták termesztése.
Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.