Ezeknek a leírásoknak a célja, hogy általánosságban megtalálják és felismerjék a különbözõ kártételeket. Pontos vegyszer neveket nem írunk ki, mert ahhoz folyamatosan frissíteni kellene az oldalt, a jogszabályok miatt.
Ha már megvan a károsító, a legközelebbi gazdaboltban tudnak majd segíteni, hogy aktuálisan milyen vegyszereket tudnak adni ellene.
Ha permetezésre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot a NövényDokival.
KÁRTEVÕK:
Gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.)
Azokban a növényházakban, ahol termesztés a téli idõszakban sem szünetel, a gyökérgubacs-fonálférgek kártétele gyakori.
A fonálférgek akár 1 méter mélységbe is lehatolnak a talajban, de általában a felsõ 40 cm-es rétegben vannak.
Kártételével szabadföldi paradicsomtermesztés során akkor kell csak számolni, ha a palánta gyökérzete a palántanevelõben fertõzõdött, vagy ha a területen a teleinket átvészelõ M. hapla gyökérgubacs-fonálféreg faj fordul elõ.
Határozatlan nemzedékû fajok.
Fejlõdésük ütemét a hõmérséklet és a tápnövény határozza meg. Növényházi körülmények között egy nemzedék kifejlõdéséhez kb. egy hónapra van szükség. Az opálosan áttetszõ, csepp alakú nõstények testvégén lévõ tojászsákban, akár 800-1000 tojás is lehet. A fertõzés a talajban nyugalmi állapotban lévõ tojásokból indul ki. Az emelkedõ hõmérséklet, a talajnedvesség és a tápnövények gyökérváladéka jelzés a kelésre. A tojásból kikelt inváziós lárvák még nemi jelleg nélküliek, fonál alakúak. A talajban vándorolnak, és a gyökértenyészõcsúcs táján befurakodtak a gyökérbe és óriássejt kialakulását indukálják. A lárvák további fejlõdése a növekvõ gubacsban, a gyökér belsejében történik. Az inváziós lárva megjelenésétõl számítva 4-6 hét múlva alakul ki a tojászsák.
A gyökérgubacsok gátolják a víz- és tápanyagfelvételt. A kiültetést követõen az erõsen fertõzött növények vontatottan fejlõdnek, lankadnak, hervadnak. Esetenként a növény levelén tápanyaghiányra (Mg, Fe) utaló elszínezõdés jelentkezik. A növények a növekedésben visszamaradnak.
Agrotechnikai védekezés: a növényház talajától teljesen izoláltan kõzetgyapoton történõ termesztés; fonálféreg fajokra toleráns fajták termesztése; a fonálféreg-kártételnek ellenálló, nagyobb gyökértömeget adó növényfajra történõ oltás. A fizikai talajfertõtlenítési módszerek közül a talajgõzölés egyike a leghatásosabb védekezési módoknak, azonban speciális berendezést igényel és drága eljárás. Ha a fonálféreggel fertõzött területen a téli idõszakban szüneteltetik a termesztést, a talaj átfagy és a melegigényes gyökérgubacs-fonálférgek elpusztulnak.
Molytetvek
Növényházakban egész évben, a szabadban a nyári hónapokban károsít.
Polifág, de néhány tápnövényét, mint az uborkát, paradicsomot, tojásgyümölcsöt, agerátumot, gerberát, muskátlit, krizantémot és a fuxiát elõnyben részesíti. Számos gyomnövény is tápnövénye.
Soknemzedékû faj. Folyamatosan szaporodik, az egyes nemzedékei nem különülnek el.
Nyeles tojásait a fiatal levelek fonákán a levélszövetébe süllyeszti. A lerakott tojások száma függ a tápnövénytõl. A tojásból a lárvák 25°C-on egy hét alatt kelnek ki. A kikelt lárva a levél fonákán letelepedésre alkalmas helyet keres, és egy-két nap elteltével letelepszik. A továbbiakban a lárvák helyhez kötötten (szúrósertével rögzülve a levélhez), viaszburok védelmében szívják a növényi nedvet.
A levelek torzulnak, lehullnak. A károsított növények a növekedésben visszamaradnak, a termés mennyisége csökken. A mézharmaton megjelenõ korompenész a termés minõségét jelentõsen rontja. Egy teljes nemzedék kifejlõdésének ideje a növényházban 3-5 hét. A fejlõdés idõtartamát a hõmérséklet és a tápnövény egyaránt befolyásolja.
A védezkezés alapja, hogy a zöldségtermesztõ növényházban ne teleltessünk át dísznövényeket (muskátli, fikusz, lantána). Az imágók észleléséhez a sárga ragacsoss lapok jó segítséget nyújtanak. A rovarölõ szerektõl elsõsorban a mozgó lárvák és az imágók ellen várhatunk jó eredményt. A kémiai védekezést még a populáció tömeges elszaporodása elõtt kell elkezdeni és a készítmények hatástartamától függõen több alkalommal megismételve. A növényvédõ szer a kártevõ élõhelyére, a levelek fonákára kerüljön. Szisztemikus szerek használhatóak. Biológiai védekezés üvegházi molytetû ellen: Encarsia formosa fürkészdarázs, Macrolophus caliginosus ragadozópoloska. A dohányliszteske ellen: Eretmocerus eremicus, Eretmocerus californicus.
Levéltetvek
A növényházakban elõforduló, polifág levéltetû fajoknak nem a paradicsom a legfõbb tápnövényük.
Megjelenésükre a kiültetést követõ intenzív hajtásnövekedés idõszakában számíthatunk.
Április végén, május elején migrálhatnak át a fás növényekrõl.
A levéltetvek számos vírus vektorai.
A levéltetvek megjelenésekor kontakt és/vagy felszívódó szerekkel kezeljük a növényeket.
Aknázólegyek (Agromyzidae)
Soktápnövényû fajok, hajtatásban a leggyakrabban paradicsomon fordulnak elõ. Legjelentõsebb kártételt a gerbera-aknázólégy okoz.
A paradicsom-aknázólégy báb alakban, a szabadban is áttelelhet. Növényházban a tél folyamán is szaporodik.
Imágóik a levél színén az epidermisz alá süllyesztik tojásaikat. A 2-3 nap alatt kikelõ lárvák egyre szélesedõ aknában fejlõdnek. A kifejlett lárva a levél színén felszakítja az epidermiszt, a talajra veti magát, majd közvetlenül a talajfelszín alatt bábozódik. A 2-3 hetes bábnyugalom után megjelennek az imágók és egy hét elteltével megkezdik a tojások lerakását.
Az imágók csapdázására ragadós sárga lapok használhatóak. Kémiai védekezés az imágók tömeges megjelenésekor: kontakt hatású szerekkel ajánlott.
Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera)
2-3 nemzedékes vándorlepke, de elõfordul, hogy szabadföldön báb alakban, a talajban áttelel.
Polifág kártevõ.
Elsõ nemzedéke hajtatott paprikán, paradicsomon, borsón, babon és dísznövényeken (szegfû, gerbera) jelenik meg. Július közepétõl rajzó második nemzedéke kukoricán, dohányon, paprikán, paradicsomon, másodvetésû zöldbabon, almán, kajszin, szõlõn, dísznövényeken (krizantém, bársonyvirág, õszirózsa) károsít. Szeptembertõl rajzó harmadik nemzedéke csemege kukoricán, zöldbabon, paprikán és paradicsomon okoz kártételt.
A bogyót károsító bagolylepkelárvák közül a gyapottok-bagolylepke a legjelentõsebb. Paradicsomon rendszerint augusztusban, szeptemberben számolhatunk jelentõs kártételére. A fiatal lárvák a paradicsom bimbókat, virágokat rágják, majd a kötõdött paradicsom bogyóba rágnak lyukat. A fejlettebb lárvák az éredõ paradicsomot károsítják. A károsított termés a másodlagosan megjelenõ szaprofita baktériumoktól elrothad.
Szabadföldön a védekezés szükségességének megítélését a növényállományba elhelyezett szexferomon csapda (varsás, sátras) segíti. Amennyiben a csapda tömegesen fogja a faj hímjeit, a térségben a nõstények jelenlétével és utódaik kártételével fokozottan számolni kell. A növényház szellõzõjére szerelt Rashell hálós takarás megakadályozza a bagolylepke imágók betelepedését. A kelõ, fiatal lárvák ellen kontakt és szisztemikus szerekkel védekezhetünk. Az inszekticides kezeléseket a szedések közötti idõszakban, az é.v.i. figyelembevételével kell végezni.
Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae)
A folyamatosan hasznosított növényházakban egész évben szaporodik, de a télen nem fûtött termesztõberendezésekben is áttelel.
Határozatlan nemzedékszámú, hõmérséklettõl függõen 2-4 hét alatt fejlõdik új nemzedéke.
A megtermékenyített nõstény a levélfonákra rakja tojásait. A támrendszeren fennmaradt állatok a hajtatási idõszakban elõször gyakran gyomnövényeken (pl. szulák) táplálkozva szaporodnak el, majd áttelepednek a termesztett növényekre.
Kártétele különösen a szárazabb klímájú, fûtött növényházakban, hosszú kultúrás termesztésnél jelentõs. Hajtatásban paprikán, uborkán, tojásgyümölcsön és paradicsomon károsít. Szabadföldön számottevõ kártétele erõsen aszályos idõben ott várható, ahol fertõzött palánta kerül kiültetésre.
Az idõsebb levelek fonákán finom, pókhálószerû szövedék védelmében szívogatnak. A szúrásoktól fokozódik a növények párologtatása. A károsított levelek sárgulnak, barnulnak, elszáradnak.
A védekezés alapja behurcolásának (szaporítóanyag, ruha, eszközök, támrendszer) megakadályozása, a kultúra körültekintõ indítása, klímaszabályozás. Kémiai védekezéshez kontakt és felszívódós szerek egyaránt használhatóak.
Nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis)
Nyugati virágtripszÜvegházi kártevõ, mely fõként a paprikát, paradicsomot, uborkát, és számos dísznövényt, többek között a gerberát, rózsát, szegfût is károsítja.
Szabad szemmel alig észrevehetõ állat, a kifejlett nõstény 1,3-1,9 mm, a hím kb. 1,2 mm. Nõsténye a károsított növény levelének fonákára, a bõrszövet alá süllyeszti tojásait.
A tripszek szívogatásától az idõsebb leveleken, fõleg a levélerek mentén apró, tûszúrásnyi, ezüstös-fehér foltok lesznek, a levelek sárgulnak, a növény visszamarad a növekedésben.
A nyugati virágtripsz imágói és lárvái gyakran a virágba is behúzódnak (rejtett életmód), a virágok és a kötõdött fiatal termés szívogatásával a termés enyhe parásodását, olykor rendellenes görbülését okozzák.
A növényvédelmi védekezéshez a növények rendszeres ellenõrzése szükséges, a szúrásnyomokat keresve. Kék színû ragacslap használatával idõben észlelhetjük a kártevõ megjelenését. Védekezésnél, fontos a növények jó átpermetezhetõsége, ahol kontakt és szisztemikus szerek kombinációjával ajánlott a permetezések elvégzése.
KÓROKOZÓK:
Vírusok:
Baktériumos betegség:
Paprika sztolburja (Stolbus phytoplasma)
A károsítás hatására a leveleken klorózis figyelhetõ meg, majd a levelek torzulnak, lehullanak.
A kórokozó gátolja a növényt a növekedésben, a terméseken sárgulás, majd torzulás látható.
Oltással és a kabóca vektorok által terjed.
A védekezés alapja a gyomnövények, kabócák irtása.
Palántadõlés (Rhizoctonia solani, Phytium debaryanum)
Járvány esetén súlyos károkat okozhatnak.
Üveges, vizenyõs szártõ, figyelhetõ meg, mely elvékonyodik, majd a palánta kidõl.
A rizoktónia lombleveles korban is támad.
Talajból fertõz. A nyirkos, nedves levegõtlen, tömõdött talaj kedvezõ a fertõzéshez.
A rizoktónia a hûvösebb, a pithium a melegebb körülményeket kedveli. Mérsékelt öntözéssel, gyakori szellõztetéssel, talajcserével, általános talajfertõtlenítéssel megelõzhetõ a fertõzés.
Fungicides beöntözéssel védekezhetünk ellenük vetéskor kontakt és felszívódó hatású szerekkel.
Fehérpenészes szárrothadás (Sclerotinia sclerotiorum)
Esetenként súlyos károkat okozhat.
A fertõzés következtében a szár bélállománya felszívódik, fekete szkleróciumok töltik ki az üreget.
A talajból fertõz. A mérsékelten meleg idõjárás és monokultúra kedvezõ a fertõzéshez.
Fontos a 3-5 éves vetésforgó, talajcsere, negatív szelekció, beteg növények eltávolítása, fungicides beöntözés kontakt és felszívódó hatású készítményekkel.
Paprikalisztharmat (Leveillua taurica)
A hajtatott paprika egyik legfontosabb betegsége; szabadföldön ritkán fertõz.
Leginkább a rosszul klimatizált, magas hõmérsékletû és páratartalmú növényházakban fordul elõ.
Tünetek kizárólag a leveleken fordulnak elõ, sárgás foltosodás figyelhetõ meg, a levelek a színük felé kanalasodnak, lehullnak.
Növénymaradványokon telel.
Állománykezelés szükséges a tünetek észlelésekor felszívódó hatású készítményekkel.
Botrítiszes rothadás (Botrytis cinerea)
Hajtatásban fordul elõ.
A betegség következtében a növény rothad, penészesedik.
A fertõzésnek kedves a magas relatív páratartalom.
Felszívódó és kontakt hatású szerekkel egyaránt védekezhetünk a betegség ellen.
Feoramuláriás levélfoltosság (Phaeoramularia capsicicola)
Csak hajtatóházakban, magas hõmérséklet és páratartalom esetén fordul elõ járványszerûen.
A fertõzés hatására barnás levélfoltosság, kanalasodás látható. A levelek lehullanak, felkopaszodik a növény.
A kórokozó növénymaradványokon telel át.
Szellõztetéssel, a paprika számára kedvezõ feltételek biztosításával megelõzhetõ a betegség megjelenése.
Makrofominás hervadás (Macrophomina phaseolina)
Új betegség, fõleg akkor lép fel, ha nem megfelelõ az elõvetemény.
A kórokozó a talajból fertõz. Lankadás, hervadás figyelhetõ meg a károsított növényeken.
A védekezés alapja kalászos vetésforgó alkalmazása, egészséges vetõmag használata.
A vegyszeres védekezés nem hatásos, ezért fontos a megelõzés.
Alternáriás bogyó és magházpenészedés (Alternaria alternata)
A károsítás következtében a termésen penészes foltosodás figyelhetõ meg, a magház körül is.
Nedves idõben a termés elrothad, szárazban mumifikálódik.
Seben, bibén és kocsányon keresztül fertõz.
A kórokozónak kedvezõ a magas hõmérséklet.
Külön védekezésre nincs szükség. Fontos a fertõzött növénymaradványok megsemmisítése, negatív szelekció, vetésváltás.
Kolletotrichumos bogyófoltosság (Colletotrichum nigrum, C. atramnefarium)
A beteg növények termésén hosszúkás, besüppedõ barna foltok figyelhetõk meg.
A kórokozó sebeken keresztül fertõz.
A magas hõmérséklet kedvez az elszaporodásának.
A védekezés a többi betegség elleni védekezéssel megoldható.
Fuzáriumos és verticilliumos hervadás (Fusarum solani, Verticillium dahliae)
A tenyészidõszak második felében okozhat gondot.
A károsítás hatására hervadás, pusztulás tapasztalható.
A kórokozó a növénymaradványokon marad fenn, talajból fertõz.
A beteg növények eltávolításával, talajfertõtlenítéssel védekezhetünk a betegség ellen.
Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.