Sziklakerti teendők kora tavasszal!

A szép sziklakertért

Bár azt gondolnánk nincs mit tennünk egy sziklakertben kora tavasszal, ennek ellenére számos olyan feladat vár ránk, amelyet kizárólag az év ebben az időszakában tudunk elvégezni. Ez különös képen igaz számos olyan fenntartási tevékenységre, amely meghatározza a sziklakert egészének a képét, kora tavaszi aspektusát.

Akik frissen épített sziklakerttel rendelkeznek, azok jól ismerik azt a helyzetet, amikor az első nagyobb eső vagy beöntözés következtében még a méretes kövek is megmozdulnak, szélsőséges esetekben kifordulnak a helyükről. Ezek jelentős problémák, amelyek okai valószínűleg a megépítés hibáiban kereshetők, de gyakran előfordulnak, és azonnali tettekre sarkallnak. Egy-egy csapadékosabb tél esetén is előfordulhatnak ilyen gondok, amelyeket még ilyenkor kora tavasszal elháríthatunk. Ehhez nem kell feltúrni az egész sziklakertet, csupán a meglazult követ körbeásni és egy-két lapos kő segítségével kiékelni és alátámasztani. Célszerű minél jobban megtömöríteni a földet és alaposan beöntözni a kilazult kő körüli területet.

Gyakran láthatunk olyan sziklakertet, amely nem teljesen kőből készült, mert alkalmanként a kerti sziklák közötti rész mulccsal (fenyőkéreg zúzalékkal) töltik ki. Ez bár anyagilag olcsóbbnak tűnik, nem biztos, hogy jól járunk vele. A mulcs ugyanis folyamatosan bomlásban van, és ez több jelentős okból is kedvezőtlen a sziklakertre nézve. A bomlás során a talajt savanyítja, amely a virágágyi növények (sok cserje és évelő faj) számára előnyös, de nem a sziklakerti fajoknak. A sziklakerti fajok túlnyomó többsége természetes élőhelyükön mészkő sziklagyepekből származik, amelyek alapvetően kissé meszes kémhatással rendelkeznek. Emellett, stilisztikailag sem megfelelő a fenyőkéreg, mert a sziklakertet azért építjük, hogy becsempésszük kertünkbe ezeket a sajátságos élőhelyeket és vele együtt a párnás növekedésű, szárazságtűrő, esetenként szukkulens (vízraktározó) szubalpin vagy alpin fajokat. Valljuk be, ha egy ilyen helyen járunk, legyen az bárhol a világon, nem találkozunk fenyőkéreggel. Nem utolsó sorban a bomló fenyőkéreg utánpótlására akár évente többször is sort kell keríteni, mert ha ezt kihagyjuk a puszta föld és a gyomok maradnak. Most tavasszal érdemes, átgondolnunk, hogy lecseréljük-e a mulcsot. Amennyiben szívünkhöz közel áll ez a megoldás, most érdemes új fenyőkéreg adagot szétteríteni, ameddig számos faj lombfelülete nem akadályozza ezt.

További feladat az új növények telepítése. Hasonlóan más virágágyi növényekhez, a tavasz a legkiválóbb időszak erre. A növények többsége még nyugalmi periódusban van, és nem okoz gondot számukra az átültetésből származó stressz. Telepítsünk új fajokat, évelőket, hagymásokat a sziklakertbe és a túlburjánzó fajokat ritkítsuk meg vagy teljesen távolítsuk el. A növényházi előnevelésből származó fajokat sem késő még elültetni!

Érdemes megemlíteni még, hogy az általános fenntartási munkákra is sort kell keríteni tavasszal. Vágjuk le az elhalt növényi hajtásokat, az elnyílt virágokat, a kórokozók által fertőzött és a kártevő rovarok által károsított növényi részeket. Most érdemes a sziklakerti törpecserjéket is ellenőrizni, ha egy kis kiigazításra szorulnak, akkor most metsszük meg őket. Emellett, hamarosan aktuálissá válik a sziklakerti tűlevelű fenyők „gyertyáinak” (fiatal hajtásainak) megkurtítására is, valamint a kúszó borókák megzabolázását is most napirendre tűzhetjük.

Ne késlekedjünk tovább, munkára fel!

Forrás: www.tiptopkert.hu