Szil zacskós gubacstetű. A szil zacskós gubacstetû (Tetraneura ulmi) Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is elterjedt faj, melynek fõ tápnövénye a szil (Ulmus campestris, U. scabra). A szil kérgén elhelyezkedõ petékbõl április-május környékén kelnek ki a lárvák. Szívogatásuk hatására a leveleken jellegzetes, 1 cm nagyságú zacskógubacsok képzõdnek. Ezekben a gubacsokban fejlõdik ki a szárnyas nemzedék, amely június elején a pázsitfûfélék, pl. kukorica gyökerein alapít telepeket. Ebben az idõszakban fõleg szárnyatlan nõstényekbõl álló nemzedékek fejlõdnek. Az augusztus végén megjelenõ szárnyas nõstények és hímek visszatérnek a szilfára, ahol a párosodás után a nõstények a szilfa kérgére helyezik petéiket. Nem okoz súlyos károkat, úgyhogy ritkán szükséges ellene védekezni. A gubacsos leveleket érdemes eltávolítani a növényrõl és megsemmisíteni. Erõs fertõzés esetén felszívódó szerekkel permetezhetünk ellene.
Az oldalt a tartalomdesign.hu készítette.